A Varjaskéri templomrom építészete a XIII. századi román kori stílusjegyeket viseli magán, bár sajnos mára csak a nyugati homlokzata maradt fenn. Ez az egyetlen megmaradt fal vörös téglából épült, ami jellemző volt a környékbeli templomokra ebben az időben.
A Varjaskéri templomrom egy lenyűgöző történelmi emlék Somogyszentpálon, amely virágzó középkori település volt.
A honfoglalás kori település egykori nevét már nem találjuk a térképen, 1929 óta Tótszentpállal egyesülve alkotják Somogyszentpált. Ekkor még a Marcali járás harmadik nagyközsége volt kb. 1750 lakossal, mára népessége 1000 fő alá csökkent.
Varjaskér első írásos említésekor (1226) Ker, majd Keér alakban írva fordult elő, majd 1292-ben és 1321-ben jelent meg okiratokban, később az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben is.
A falu XIII. századi templomának romjai máig láthatók. 1536-ban még állt, 1736-ban azonban már romos és elhagyott volt. Az 1743-as Canonica Visitatio ezt írta: „Varjaskéren a falun kívül, de ahhoz közel hatalmas (grandis) romos elhagyott egyház áll, toronnyal.”
Az 1864-es varjaskéri jegyzői jelentésében ez szerepel: „monda szerint eztet a törökök lövöldözték, szinte a berkiben volt várral együtt.”
A Nagy-Berek mocsaras területén a nagy valószínűséggel az enyingi Török család által a XVI. században épített varjaskéri vár földbe temetett alapfalmaradványai ma is láthatók.
A templom a XIII. században épült, vörös téglából, román stílusban. Ma már csak a nyugati homlokzata áll, amelyen egykor a kapu nyílt.
A torony és a többi falrész az idők során elpusztult. A rom környékén még felfedezhetők a régi temető nyomai is.
A Varjaskéri templomrom története szorosan összefonódik a környék történelmével. A falu feltehetően a honfoglalás korában keletkezett, és a Somogyvár központját kiszolgáló katonai település volt.
A török korban elnéptelenedett, és a templom is romba dőlt.
A keletelt, egyhajós téglatemplom legépebb része a nyugati fala – sarkain rézsűs támpillérekkel -, amely kb. 7 méter magasan áll.
Itt helyezkedett el a bejárata is, ami azonban már jobbára beomlott. A nyugati bejárat előtt félköríves épületmaradványt észleltek.
Az 1960-as években végzett amatőr ásatás szerint hajója 15×7 méteres, míg szentélye 4 méter hosszú, egyenes szentélyzáródású volt.
A hajórészben kriptát találtak 18 csontvázzal, melyeket megbolygattak. A leletek közül egy bronz Krisztus-korpusz a Magyar Nemzeti Múzeumba került. A középkori temetőt a XIX. századig használták.
A templomromot 2024-ben felújították, hogy megőrizzék az utókor számára.
A Varjaskéri templomrom helyreállítását 100%-ban a Market Építő Zrt. finanszírozta, a ROM Vándor társadalmi felelősségvállalási örökségmentő programjának keretében.
A Varjaskéri templomrom építészete értékes lenyomata a magyarországi középkori templomépítészetnek. Bár a rom állapota töredékes, mégis sokat elárul a kori építési technikákról és stílusjegyekről.
A Varjaskéri templomrom ma népszerű turisztikai célpont, amelyet a Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút kisvonataival is meg lehet közelíteni.
A romok mellett elhaladva a látogatók megcsodálhatják a régi idők építészeti stílusát, és elmerenghetnek a falu és a templom történetén.
A ROM Vándor program egy nagyszerű kezdeményezés, amelynek célja Magyarország elfeledett középkori templomainak és romjainak felkutatása, felújítása és bemutatása. A programot a Market Építő Zrt. indította el, és azóta számos értékes műemlék újult meg a segítségével.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Forrás: Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)
Térkép:
