Carcassonne egy középkori erődváros, melynek két helyszíne is az UNESCO Világörökségének része. Franciaország déli részén fekszik a Lourdes-ba vezető útvonalon, 1 órára Toulouse -tól és 3 órára Barcelonától.
Az Aude folyó partján már időszámításunk előtt hat évszázaddal éltek emberek, és a rómaiak is építettek erődöt a folyópart bal oldalán magasodó hegyen. A birodalom bukása után előbb a vizigótok, majd 725-ben a szaracénok foglalták el, és mindegyik tovább erődítette a hegytetőt. 759-ben a Frank Birodalom szerezte meg, de igazi jelentősége csak akkor lett, amikor a 12. században a toulouse-i grófok hűbéresei, a Trencavel bárók birtokába került. Ők jelentős várrá építették ki az erődítést.
A dicsőség nem sokáig tartott. A 12. század végén, a 13. század elején a mai Franciaország déli része nagyrészt csatlakozott a katár eretnekséghez, és a pápa felszólítására a francia királyok büntető hadjáratot indítottak ellenük. A keresztesek 1209-ben Carcassonne-t kéthetes ostrommal el is foglalták, mert a várvédőknek elfogyott a vizük. A mindössze 24 éves Raymond-Roger Trencavel báró az egyik vártoronyban fogolyként fejezte be életét, a vár pedig Montfort báróságának székhelye, majd királyi birtok lett. Az aragóniai királyság előretörésének megakadályozására Szent Lajos és Merész Fülöp kezdték meg a vár erősítését.
Ekkor épültek fel a kettős falrendszer tornyai, ekkor alakították át szinte bevehetetlen erőddé az egyetlen kocsibejáratot. Szent Lajos lebontatta a vár tövébe települt falut is, a lakosokat kényszerrel költöztették át az Aude túlsó partjára. Szép Fülöp idején fejezték be a megrongált román templom átalakítását gótikus katedrálissá. A várat azonban ezt követően nem fenyegette különösebb veszély, és jelentősége lecsökkent. A 17. századra már erősen megromlott az épület állaga, a 19. század közepén pedig határozat született lebontásáról. Ekkor indított országos akciót Prosper Mérimée a vár megmentésére, ezt egy helyi régész, J.-P. Cross-Mayrevieille vezette, s végül Viollet-le-Duc kapott megbízást a helyreállítására.
A vár sokak szerint túl szépre, a középkorinál is középkoribbra sikeredett, de ez csak részben igaz, a középkor e szerelmese megtartotta a vár minden elemét, egykori rajzok alapján végezte a munkákat, s végeredményben megmentette az enyészettől Franciaország egyik legjelentősebb középkori várát.
A vár – valóban óriási, a kettős fal kerülete csaknem 3 kilométer, a külső 1672, a belső 1287 méter. A falakat csaknem ötven torony védelmezi, a külső falon 14, a belsőn 24 s ehhez járulnak még a Chateau Comtal, a legbelső, megerősített bárói palota tornyai. A falakon belül épségben maradt meg belső vár települése. Ma is laknak ezen a területen, noha a házak jórésze ma a turistaipar kiszolgálására szolgál, üzletekkel, emléktárgy-boltokkal, étkezőkkel.
Porte Narbonnaise – a várba két bejáraton lehet bejutni. Ezek közül a nyugati oldalon a Porte d’Aude csak keskeny, meredek lépcsőn megközelíthető gyalogos bejárat volt, könnyen védhető.
A fő forgalom akkor is, ma is a keleti oldal hatalmas, megerősített kapuján bonyolódott le. Teraszos félkör alakú védmű, barbacane vigyázza a bejáratot, a belső falnál pedig két hatalmas erős torony. A két torony ma ideiglenes kiállítások céljaira szolgál.
Chateau Comtal – a váron belüli vár, a tornyokkal megerődített bárói kastély a római erődítés alapjaira épült a XII. században, ezt erődítették meg Szent Lajos mesterei, akik várárokkal vették körül és bejárata elé újabb barbacane-t, félkör alakú védművet építettek teraszosan. A vár meglehetősen üres, alsó részében kőtár van.
A belső díszudvar, a Cour d’Honneur déli oldalán egymás felett látható a három szinten a román, a gótikus és a reneszánsz építkezés emléke. Sokkal szebb a délnyugati sarokban levő udvar, a Cour du midi, amely fölé egy szögletes torony, az erőteljes Tour de Guet magasodik. Ennek belsejében lépcső vezet fel az erődítések rendszerére. A nyugati falszakaszon a várkastélytól délre van egy másik torony, a Tour de la Justice, az egyik legrégebbi torony. A Porte d’Aude keskeny kapujánál, pedig a Tour de l’Inquisition, ahol a katár eretnekeket kínozták a szent inkvizíció hóhérai, és a Tour de l’Éveque szögletes tornya, amely összeköti a külső és a belső falrendszert, s valaha a város püspöke lakott benne.
Basilique St-Nazaire – a falakon belül a 11. században épült fel a román templom, amelyet 1096-ban II. Orbán pápa szentelt fel. Ebből ma csak a háromhajós első rész áll, a kereszthajó és a szentély már a gótika jegyében épült a 13-14. században. Az itt található síremlékek között van a vár egykori parancsnoka, az albigensek elleni keresztes hadjárat vezére, Simon de Montfort sírja is.
Musée des Beaux-Art – szépművészeti múzeum, ahol többek között Rigaud, Courbet és Jaques Gamelin festményei is megtalálhatók.
A középkori erődváros 52 tornyával és 3 km hosszú várfalával: az erődvárosban tett séta alkalmával a történelem hagyatékai tárulnak fel a szemünk előtt. Láthatjuk, hogyan fejlődött a védelmi technika a háborúk alatt.
Saint Nazaire Bazilika (11-13.sz.) és üvegablakai (12-16.sz.), melyeket Közép-Franciaország legszebbjei között tartanak számon. A román- és gótikus művészet gyönyörű keveréke.
A Château comtal a tornyokkal megerősített bárói kastély (11-13. sz.). Alsó részében kőtári múzeum található, számos időszakos kiállítással. Újraélhető az erődváros történelme egy filmen keresztül. Csodás kilátás nyílik a Bastide Saint Louis-ra!
A pont vieux, az alsó- és felsővárost összekötő híd. Kivételes panoráma nyílik innen a középkori erődvárosra.
Napjainkban Carcassonne világszerte ismert az UNESCO Világörökség listájára felkerült középkori erődvárosnak és a Canal du Midi csatornának köszönhetően.
Fotó: Farkas Attila /gogogo.hu
Térkép: Carcassonne
Forrás:
Francia Idegenforgalmi Hivatal – France.fr
