Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark és Békesztupa – Tar

A magyar felfedezők közül Kőrösi Csoma Sándor nem csak térben, hanem időben is nagy utat járt be. A nógrádi Tar község melletti emlékpark méltó emléket állít az utazónak.

A Mátra aljában, a Zagyva folyó széles völgyére néző lankáson, közvetlenül a 21-es út mellett Tar község határában egy festői szépségű helyen találjuk a Kőrösi Csoma Sándor Emlékparkot és az itt emelt Béke Sztúpát. Itt található még a Szabadító Buddha Anya temploma valamint a Karma kagyü iskolaː Karma Ratne Dargye Ling Buddhista Meditációs Központ.

Buddha a szkíta bölcs, aki a sákja nép szülötte volt, amely Közép-Ázsiából vándorolt le Észak-Indiába új területeket keresve, hasonlóan a mai Nepál, valamint Észak- és Észak-nyugat India területén élő sok más néphez. (A Buddha név helyes kiejtése: Buda, így ejti az egész világ, kivéve a németeket, mi magyarok pedig tőlük vettük át a helytelen kiejtést.)

Buddha korában (i. e. VI. sz.) Közép-Ázsiát a szkíták uralták, akik saját nyelvükön a „sáka” néven nevezték magukat. Az indiai szanszkrit irodalomban ugyanezen névvel illetik őket. A „szkíta” elnevezés, melyen Európában váltak ismertté, a régi görögöktől származik. A mai Észak- és Észak-nyugat India, valamint Kelet-Afganisztán, Észak-Pakisztán, Kasmír és Nepál hatalmas területeit nagyrészt közép-ázsiai szkíta, és velük rokon, később beáramlott hun eredetű népek lakják, akik mára természetesen nagymértékben keveredtek más itt élő népekkel, azonban e származásuk tudata mind a mai napig elevenen él sokukban. Az észak-indiai szkíta népek egyik nemzetsége Buddha népe, a sákják, akiknek leszármazottai ma is megtalálhatók Nepálban. E népek művelt rétegei a velünk, magyarokkal, mint a szkíták és hunok európai leszármazottaival való rokonságukat is számon tartják, de ugyanezt teszi a Törökországtól Japánig terjedő óriási földrész számos más népe is.

A sztupa a buddhizmus fontos szimbóluma, a megvilágosodást szimbolizáló kúpszerű szakrális építmény és szent hely. Ázsia buddhista országaiban nagyon sok van belőle, de Magyarországon sem ez az egyetlen. Megalkotásának módját maga Buddha határozta meg mintegy 2500 évvel ezelőtt. A sztupa a világban működő külső és belső romboló erők ellensúlyozására épült. Külső, lépcsős formája a spirituális fejlődés, a megvilágosodás felé vezető fokozatos utat jeleníti meg. Belsejében megvilágosult lényektől származó szent relikviák, szimbólumok és írások találhatók.

A tari sztupa a boldogság és jólét teremtésére, megszilárdítására épült, Őszentsége a XIV. Dalai Láma szentelte fel 1992. július 22-én, a magyarországi egyházak és a Magyar Köztársaság meghívott képviselői jelenlétében. A magyar bodhiszattva (buddhista szent), Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából készült. 

A szentélyt a Tiszteletreméltó Dordzse Lopön Láma Ngawang inspirációjával és szellemi vezetésével négy hónap alatt építették fel különböző egyházak, a Magyar Köztársaság, magánszemélyek és vállalatok nagylelkű adományaiból, sok lelkes, békeszerető ember önzetlen segítségével, tekintet nélkül faji, vallási és szemléletbeli különbségekre.

A sztupa tengelyét képezi az életfa, amelyben szent relikviák kerültek elhelyezésre. A sztupában éjjel-nappal megállás nélkül forog a „mani-korló” (imamalom). Ebben egy tonna papírtekercs van, amelyen Buddha tanának lényegét tartalmazó szent írás áll, amely négyszázmillió mantrát tartalmaz. Amikor Buddha tanított – úgy mondják – megforgatta a tan kerekét, amely ma is forog. 

Megtekintésekor a sztupát kívülről és belülről is célszerű körbejárni, mégpedig az imahenger forgásával megegyező irányban. Ezalatt ha jókívánságokat, jószándékokat fogalmazunk meg, azok a sztupa áldása révén a mindent átható határtalan jóságtól elválaszthatatlanokká válnak.

A sztupa melletti jellegzetes épületben nyert elhelyezést a Kőrösi Csoma Sándor életútját bemutató állandó kiállítás. Kőrösi Csoma Sándor  1784. március 27-én szegény sorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként Csoma Sándor néven született. Már enyedi diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresnie ősei hazáját. Kőrösi Csoma Sándor történelemtanára Herepei Ádám volt, Ő szerettette meg Kőrösivel a magyarok őstörténetét. 

Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatója volt 1816 és 1818 között a, ekkor már 13 nyelven írt-olvasott. Tanulmányai után hazatért Erdélybe.  1819. november 24-én Nagyenyedről indult útjára. Így írt egyik levelében: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”

Kőrösi Csoma Sándor portréja, Rohn Alajos kőmetszete, 1846.

Kőrösi 1820.február 7-én Konstantinápolyba ment, ám az ottani pestisjárvány miatt távoznia kellett. Enosz kikötőjében vitorlásra szállt, Alexandriába hajózott, ahol egy Schäffer nevű tiroli kovácsnál kapott szállást. Szándékában állt tanulmányozni az arab nyelvet (Egyiptomban), de a pestisjárvány miatt onnan is távoznia kellett. Március 15-én Ciprus, Bejrút, Tripoli érintésével Latakiába hajózott, majd gyalog folytatta útját. Április 13-án megérkezett Aleppóba (Haleb), ahol egy hónapot időzött. Május 19-én egy karavánnal ázsiai öltözetben eljutott Moszulba, ahonnan a Tigrisen hajózott Bagdadba. Július 21-én Bagdadban a szlovák Anton Svoboda (1796–1878) adott neki szállást, akivel hosszú idő után magyarul is társaloghatott. Másfél hónapot töltött ott. Svoboda ruhát és pénzt adott neki, hogy folytathassa útját. Október 14-én érkezett Teheránba, ahol négy hónapot töltött, tökéletesítve angol és újperzsa nyelvtudását. 

Kőrösi Csoma Sándor utazásai

Megszakadt Magyarországgal való kapcsolata, eltűntnek hitték. Iratait biztonsági okokból Teheránban hagyta és felvette a Szkander bég nevet. 1821. április 18-án érkezett Meshedbe, ahol az időközben zajló török-perzsa háború miatt hat hónapig vesztegelt egy karavánszálláson. Október 20-án indult Buharába. 1822. január 6-án átvergődött a Hindukus hegyláncain, eljutott Kabulba, ahonnan India felé vándorolt. A Haibár-hágónál francia tisztekkel találkozott, akikkel Pesavar érintésével eljutott Lahorba, majd Amritszár és Dzsammu érintésével Szrinagarba érkezett. 1822. május 19-én Belső-Ázsia felé indult, áthaladt a 3446 m magas Zodzsi-hágón. Május 23-án Ladakba érkezett. Június 19-én megérkezett a fővárosba, Lehbe. Innen a további út európai ember számára veszélyes lett volna, így visszaindult Szrinagarba. Július 16-án Kasmír határánál találkozott William Moorcroft angol kormánymegbízottal. Az ő ösztönzésére kezdett el a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni annak reményében, hogy az ősi iratok között a magyarok eredetére is talál bizonyítékokat. Visszatért Lehbe, majd Szrinagarba.

A zanszkári Zanglába érkezett 1823. július 26-án, ahol a király erődjében lakott. Ottléte alatt több ezer tibeti nyelvű könyvet olvasott át. Elkészült Tibet történetének, földrajzának és irodalmának feldolgozásával, összeállított egy harmincezer szóból álló szójegyzéket, Szangje Puncog (Szangye Püncog), majd Kunga Csöleg láma segítségével. 1928-ban Csoma nevét még sokan ismerték Zanglában, hallomásból. Csoma itt a legnagyobb hidegben, egy 3×3 méteres cellában, fűtés, tűz nélkül volt kénytelen dolgozni, mert a kémény nélküli szobában a tibeti szokás szerint földre rakott nyílt tűz maró füstje miatt képtelen volt olvasni. Fő eledele a jakvajas tea volt, árpával. Csoma 1825. november 10-étől phuktáli kolostorban élt és dolgozott, amely egyike a leglátványosabb nyugat-tibeti kolostoroknak, s a gelugpa (sárgasüvegesek) rendjéhez tartozik. Itteni tevékenysége kevés eredménnyel járt.

Kanamban megtalálható a teljes tibeti buddhista kánon, a Kandzsúr (Bka’gyur) és a Tandzsúr (Bstan’gyur) 100, illetve 125 kötete. 1827. június közepétől három és fél évig itt dolgozott, immáron nyugodtabb körülmények között Szangye Püncog lámával együtt. A Kanamban eltöltött három év Csoma munkálkodásának legtermékenyebb periódusa. Befejezte szótárát és nyelvtanát, elkészítette egy buddhista terminológiai szótár kéziratát, valamint több értekezés vázlatát. Olvasott a mesés Shambala országáról, a buddhisták Jeruzsáleméről, amely a jugarok (ujgurok) országában van. Ez a hely a keleti felfogás szerint a bölcsesség tárháza. „Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus előtt több századokkal.” 

A Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta 1833. november 15-én. 1834. január 5-én megjelent az első, tudományos alapossággal megírt és hiteles tibeti–angol szótár, valamint tibeti nyelvtan Csomától, melyet Kalkuttában adtak ki, 500-500 példányban. Ezekből Csoma 50-50 példányt hazaküldött. Február 6-án a Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. 1835 és 1837 között Észak-Bengália különböző vidékein nyelvészeti tanulmányokat folytatott. Megfordult Maldában, Titaljában (Titaliah) és Dzsalpaiguriban. Ott ismerkedett meg a szanszkrit, a bengáli és a mahrutta nyelvekkel. Molla Eszkander Csoma néven két évig az észak-bengáli Titaljában tartózkodott 1835. decemberében, ahol eredeti céljának megfelelően az őshazát kereste.

Visszatért Kalkuttába1837. decemberében, ahol csaknem öt évet töltött könyvtárosként, remetei magányban, tudományos munkát végezve. Csoma ekkor már csaknem 20 nyelven írt és/vagy olvasott: latin, ógörög, német, francia, angol, orosz, szláv, héber, arab, török, újperzsa, szanszkrit, tibeti, hindusztáni, bengáli, pushtu, muhratta, és valószínűleg románul is tudott. 

Utolsó útjára 1842. februárjában indult Lhászába. A Mahananda folyón vízi úton haladt, ahol a mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kelt át és maláriát kapott. Március 24-én megérkezett Dardzsilingbe. Április 4-én súlyos rohamok kínozták, egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlott. Április 11-én, reggel 5 órakor Kőrösi Csoma Sándor földi pályafutása véget ért. Másnap a dardzsilingi európai temetőben helyezték végső nyugalomra, a Himalája harmadik legnagyobb csúcsa, a Kancsendzönga (KangchenDzö-nga) árnyékában.

A sztupákhoz kapcsolódó hagyományos gyakorlat a felajánlástétel: gyertya, füstölő gyújtása, pénzadomány stb., amelyet személyes vagy általános jellegű jókívánságok kísérhetnek. A sztupát hitre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki meglátogathatja, betartva azokat az elemi viselkedési szabályokat, amelyeket a megszentelt helyeken egyébként is szokás. A különböző alkalmi rendezvényeken és közös meditációk megtartására szolgáló hely minden nap ingyenesen megtekinthető.

Fotó: Farkas Attila / gogogo.hu

Térkép: Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark és Békesztupa

Imformációk: buddha-tar

wikipedia, 

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság