Nagyvázsonyról rengeteg képet készítettem az elmúlt években, így egy háromrészes sorozat keretében szeretném bemutatni, hogy a vár milyen átalakuláson ment át. A sorozat első része a települést és annak történetét mutatja be. Valamint megemlékezünk a legendás molnárlegényről, aki kinyújtott kezében lévő malomkövön kínálta a friss vizet az álruhás királynak.
A település és a vár a rendszerváltás előtt az északi parton nyaraló “nemzetközi csapatok” számára nyújtott kikapcsolódási lehetőséget a strandidőmentes napokon. Az éves szinten több százezer látogató inkább csak lapidáriumot (kőtárat) látogatott itt a borongós időben… Talán az ikonikus toronyépület jelezte, hogy itt egy erődítmény állt évszázadokon keresztül. Az akkori IBUSZ rendezésében rendszeresek voltak a várjátékok, ahol hagyományőrzők csaptak össze kuruc-labanc csatározásokban nagyszámú közönség előtt…
A település a Veszprém és Tapolca között húzódó 77-es főút mellett helyezkedik el, a róla elnevezett medence közepén. Északon a 600 méterre magasodó Kab-hegy, délen a Balaton-felvidék dombjai határolják. A Vázsonyi-medence kőzetanyaga mészkő, de a bazaltfeltörések is elég nagy területet foglalnak el, jól látható ez a Kab-hegy óriási bazalttakaróján. A mészkő alól számos forrás tör elő, a község határát erdő övezi, a Balaton 14 kilométerre van a községtől. A falut keresztül szeli a Vázsonyi-Séd, amelynek vize az Eger-vízen keresztül a Balatont táplálja.
Nagyvázsony és környéke már ősidők óta lakott terület. A római korban hadi út haladt itt keresztül, s az út mentén római kori település maradványaira bukkantak. A rómaiak ittlétét bizonyítják a szintén itt talált leletek és kőfeliratok.
A honfoglalás után a Váson nemzetség telepedett itt le. A település első írásos említése a tatárjárás idejéből való. Ebben az időben több falu volt ezen a környéken. Nagyvázsony egyik szomszéd faluja Nemesleányfalu volt, melyet már 1082-ben megemlítettek. A két falu 1950-ben egyesült.
A 14. században a település a Vezseny család tulajdonába került. A Vezsenyiek utolsó sarjának halálakor a birtok a koronára, Mátyás királyra szállt vissza. Mátyás király a birtokot 1472-ben Kinizsi Pálnak adományozta. Kinizsi Pál a birtokon várat építtetett. Kinizsi Pál nevét 1467-ben említik először Mátyás király egyik rendeletének lábjegyzetében. Születési idejét nem tudni pontosan. A történészek véleménye szerint nemesi származású volt születése óta, a feltételezések szerint bihari kisnemesi család sarja, bár Kinizsi nevű családok Székelyföldön, illetve Abaúj-Torna megyében (Nagykinizs) is előfordultak. Apjáról lehet tudni, hogy harcolt Hunyadi János alatt a törökök ellen. Ettől függetlenül a legenda szerint molnárlegényként találkozott az országjáró királyunkkal.
Máttyás király eccer vándorútja közben – tikkasztó hőség vót, s megszomjazott szörnyen. S amin ment, egy daráló vízimalomhoz ért. A mónárlegéntől egy pohár friss vizet kért. Jön is már a mónár egy pohár friss vízvel. Kerék malomkövet megemelt fél kézvel. S mihha tálca vóna, azon nyujtotta fel a vizet Máttyásnak a lóra.
Elállott a szeme-szája a királynak.
– Jé, mónár! Hogy hívnak?
– Hát, Kinizsi Pálnak.
– Nem jobb lenne neked, ha katona lennél?
– Hát biza, uram, sohase vót nagyobb vágyam ennél!
Így lett Kinizsi Pál a Máttyás katonája. Nagy vitéz lett belőle. Vezérség szállt rája, s a Kenyérmezőn eccer egy roppant török hadat ugy elpáholt, hogy hazáig szaladt. S a győztes csatára nagy dáridót
Forrás: Mesék Mátyás királyról – Kríza Ildikó gyűjtése
Kinizsi Pál 1467 és 1472 között Máramaros vármegye ispánja volt. 1468-ban Magyar Balázs egyik alvezéreként tűnt fel a morvaországi hadjáratban. 1472-ben hűségéért megkapta a Budáról Itáliába vezető út mentén fekvő Vázsony várát a hozzá tartozó birtokokkal. A „Kinizsi várat” ezt követően palotával, barbakánszerű ( A barbakán általában különálló, árokkal körülvett erős torony, csapóhíddal és egy vagy több kisebb őrtoronnyal. A barbakán feladata a település vagy erődítmény főkapujának megvédése.) kapuvédőművel egészítette ki. 1477 körül a király Temesvár és a délvidéki tartományok élére állította. 1479. október 22-én „Az alsó részek főkapitánya” címmel ruházta fel, tizennégy vármegyét rendelt a kormányzása alá a rendes évi adójukkal egyetemben. Temesi ispánként megszervezte a déli védelmi rendszert. Felügyelete alá tartozott a horvát–szlavón báni terület és Erdély közötti végvidék. 1478-ban, pálosokat telepített a mezővárossá kinevezett Vázsonyba, kolostort és templomot építtetett számukra. 1480-ban Somló várát is megkapta az uralkodótól, majd szintén 1480 körül feleségül vette Magyar Balázs lányát, Benignát.
Temesi ispán volt 1479-ben, amikor egy török sereg Haszán-oglu Isza bég vezetésével betört Magyarországra és feldúlta Szászföldet. Kinizsi Báthory István erdélyi vajdával együtt 1479. október 13-án Kenyérmezőnél hatalmas győzelmet aratott a török sereg felett. Erről a haditettről Antonio Bonfini érzékletes korabeli híradása is beszámolt: „Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe.” 1481-ben Mátyás király a déli végek védelmével bízta meg, és 1482-ben Szendrőnél győzelmet aratott az ellenséges hadsereg felett.
Életében számos hadjáratot vezetett a török uralom alatt álló Szerbiába. Mivel a Délvidék lakossága erősen megcsappant a török betörések következtében, ezért Kinizsi a hadjáratok alkalmával tömegesen hozott Magyarországra szerbeket, akiket letelepített ezeken a területeken és katonai szolgálatra alkalmazta őket. Mátyás halála után Kinizsi Corvin János ellen fordult, s II. Ulászló király mellé állt. 1490-ben I. Miksa német-római császár elfoglalta Nagyvázsonyt, de azt a következő évben Kinizsi visszafoglalta.
A várnak köszönhetően a település virágzásnak indult. Nagyvázsonyt 1488-ra már a megye jelentős falvai közé sorolták. 15. században épült a Pálos kolostora. Kinizsi a szerzeteseket a szomszéd faluból hozatta. 1552-ben Veszprém elfoglaltával a katonák felrobbantották a kolostort , nehogy beköltözzön a török. Nagyvázsony mezővárosi rangjára a jelentős heti vásárok, a településen lévő iparosok nagy száma és a templomok utaltak.
A 16. században Nagyvázsonyt is megtámadták a törökök. A Nagyvázsonyi vár hol török, hol magyar kézen volt. A várat véglegesen 1598-ban sikerült visszafoglalni. A török időkben a vár katonái a vár alján építették fel szállásaikat, így szinte egy új települést hoztak létre.
A 17. században a település megpróbálta helyrehozni a törökök által okozott károkat. 1649-ben a várat a király Zichy Istvánnak adományozta. 1651-ben már városként említették Nagyvázsonyt, holott jogállása nem érte el a mezővárosokét. A törökök még egyszer megtámadták a várat, s 1663-ban fel is gyújtották. A Rákóczi-szabadságharc után a vár elvesztette jelentőségét.
A település fejlődése megállt. Zichy Imre a 18. század elején német telepeseket hívott ide. Azonban a telepesek ittléte sem tudta felvirágoztatni a települést, s régi rangját és jelentőségét Nagyvázsony teljesen elvesztette. A 19. század során Nagyvázsony a Buda-Fehérvár-Veszprém-Tapolca közötti postakocsi járat útvonalán az egyik állomás és lóváltó hely volt.
A vár tövében ma is van egy fogadó, itt ugyan ottjártunkkor nem malomkövön, csak „ezüsttálcán” szolgálták fel a vizet… De lehet, hogy érdemes várni a naplementében a romantikus hölgyeknek, és egyszer egy Kinizsi ük-ük-ükunoka lép majd oda hozzájuk egy malomkövön tálalt pohár vízzel a kezükben…
A folytatásban: A Kinizsi-vár története – Nagyvázsony 2. rész
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép: Nagyvázsony
Információ: wikipedia,