A Kinizsi-vár története – Nagyvázsony 2. rész
Nagyvázsonyról szóló háromrészes sorozatunk első részében a települést és annak történetét mutattuk be. Valamint megemlékeztünk a legendás molnárlegényről, aki kinyújtott kezében lévő malomkövön kínálta a friss vizet az álruhás királynak.
Ebben a fejezetben a Kinizsi-vár vagy Nagyvázsonyi vár (castrum Wasonkew, vagyis Vázsonykő vára) történetét meséljük el, mely a magyar középkor egyik nevezetes erőssége volt.
A Nyugat-Dunántúlon, a Veszprém megyei Nagyvázsony községben található, nem messze a Veszprém-Tapolca úttól, a Vázsonyi-medencében. Az Eger-patak (Vázsonyi-Séd) partján felépült vár építése ahhoz az eseményhez kötődik, mikor az 1390-es évek közepén Anjou Mária királynő étekfogómestere Vezsenyi László úgy döntött, hogy felhagy Zádor-vár építésével és új székhelyéül Vázsonyt választja.
Maga a vár egy, a Pulától már Eger pataknak nevezett Nagyvázsonynál eredő Vázsonyi-Séd (patak) forrásához közeli dombra épült, mely a mai Kinizsi utcából nyíló Vár utcán lefelé haladva közelíthető meg. A vár építői jól használták ki azt, hogy északról a malomgátakkal felduzzasztott Séd vize és a várfalak meggátolták a torony megközelítését, ezért is képezték ki a lakótorony északi oldalát főhomlokzattá, amelybe nagyméretű ablaknyílásokat helyeztek. Elhelyezkedését tekintve, bár katonai szemszögből előnytelen, ám két fontos útvonal ellenőrzésére is alkalmas helyen emelkedik, elsősorban középnemesi rezidencia volt inkább, mint erős védőművekkel rendelkező épület.
Az erősség nevét és igazi hírnevét a magyar történelem egyik legismertebb és legnevezetesebb 15-16. századi hősétől, Kinizsi Páltól nyerte, ám maga a Vázsony név a magyar Vázsony nemzetségtől ered.
A Balaton-felvidék kisebb-nagyobb lankái között található Nagyvázsony községe, melynek egyik domboldalában tör az égbolt felé a középkori vár lakótornya. Építtetője a környéket uraló Vezsenyi nemesi família, azon belül is Vezsenyi László volt, aki a Zádor-vár perben való vesztése után, a 15. század első felében emeltette a várat. Bár már 1384-ben megkapta a várépítési engedélyt Mária királynétól, amelyet két évvel később már oklevelek is említenek. Ekkor készülhetett el a 25 m magas lakótorony a hozzátartozó kisebb épületekkel és az udvart körülvevő fallal.
Miután 1472-ben férfiágon kihalt a család, Hunyadi Mátyás király a hadjárataiban tanúsított vitézségéért Kinizsinek adományozta. Ekkoriban alakították ki a négy kisebb toronnyal a külső négyszögletes falat, amelynek belső udvarát emeletes palotaszárnnyal bővítették, sarkában várkápolnával, míg a bejárata (kaputorony) elé az ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédőművet (barbakánt) emeltek, majd még mély sáncárokkal vették körül a védelem erősítése érdekében. 1490-ben Habsburg Miksa trónkövetelő zsoldosserege megszállta a várat, és csak a következő esztendőben, ellenük hadjáratot vezető Kinizsi tudta fegyvereseivel visszafoglalni.
Mivel Kinizsi Pál főnemes általában az ország veszélyeztetett vidékeit védelmezte seregével, vázsonyi rezidenciáját a felesége, Magyar Benigna úrnő lakta, Kinizsi halála után (1494) rövidesen újra férjhez ment. Mivel második ura, Horváth Márk a lóról leesve a nyakát törte, harmadszor is igent mondott. Férje, Kereky Gergely azonban erőszakos, durva ember hírében állott, így Benigna úrnő sokat szenvedett tőle, végül 1519-ben megelégelte férje viselkedését és bizalmas híveivel megölette, majd holttestét a vázsonyi várárokba dobatta. A gyilkosság azonban kiderült és a királyi bíróság csak Kinizsi érdemeire való tekintettel nem ítélte el, végül örökös száműzetéssel büntették, amit a távoli felvidéki Zsolnalitva várában kellett eltöltenie.
1526-ban János király Bodó Ferencnek adományozta, majd a 16. század második harmadától a már elhunyt Magyar Benigna második férjének rokonsága, a Horváth nemesi família szerezte meg a várat, akik megvastagíttatták falait, ennek érdekében felrobbantva a közeli pálos kolostort, hogy onnan nyerjenek építőkövet és hogy a törökök nehogy megszerezzék és erődítménnyé alakíthassák azt.
A 16. század közepétől a magyar végvárrendszer része, bár katonai szempontból nem tartozott a jelentősebb erősségek közé, inkább csak megfigyelő szolgálatra használták, a közelében elhelyezkedő város rendszeres adót fizetett a törököknek. 1594-ben őrsége elhagyta Veszprém elfoglalását követően, majd a törökök el is foglalták, ám nem sokáig, a magyarok hamarosan vissza is foglalták.
A felújítás során az építők néhol elég erőteljesen „másolták” a számítógépes modell „falstruktúráját”… Nem szeretnénk ötleteket adni, de lehet, hogy egy kis antikolás ráférne a fehérre meszelt betonfalakra…
Szerencsére vannak részek, amik eléggé jól sikerültek. A karók tetejéről pedig szinte már csak az ellenség fennakadt ruhafoszlányai hiányoznak…
A Zichy főnemesi család 1649-ben szerezte meg a váruradalmat, és hajdúkat telepített ide. Az utolsó katonai jellegű összecsapást a Rákóczi-szabadságharc idején vívták falai előtt, hol a kurucok, hol a labancok kezén volt, ám csak másodlagos szereppel. Egy ideig Esterházy Antal főgenerális főhadiszállása is volt. Végül 1709-ben végleg a labancok birtokába kerül, katonai jelentősége ezután már fokozatosan csökkent; az uradalom börtönéül használták lassan pusztuló épületeit, 1848-ig. 1756-ban uradalmi pálinkaégetőt alakítanak ki itt.
A karókerités egy tárlatként is funkcionál, ami bemutatja a vár „evolúcióját”…
Ebben a részben a vár történelmét jártuk körbe. 2022-ben is folyik a vár felújítása, ami pro és kontra sok nézeteltérést váltott ki. A Nagyvázsonyról szóló harmadik részben a vár belsejébe kalauzoljuk el Önöket! És elmesélünk egy történetet a viharos hajnalon a várárok csapdájába esett magyar huszárokról, akik ennek ellenére fényes győzelmet arattak másnap a labanc seregeken…
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép: Nagyvázsony
Információ: wikipedia,
