Folytatjuk kalandozásainkat Hollókőn. Elhagyva az Ófalut – amelynek történetét az első részben megismerhettük,- egy kis erdei ösvényen felkapaszkodunk a település fölé magasodó várhoz.
Egy emberöltővel ezelőtt sajnos sokkal gyorsabban be lehetett járni ezt az erődítményt. A régi fotó tanúsága alapján csak néhány főfal és inkább csak a vár alaprajzát sejtető kőrakások “álltak” a legendás vár helyén.
Fotó: Fortepan – Faragó László (1967)
Ebben a cikkünkben röviden megismerhetjük a vár történelmét valamint körbejárjuk a felújított alsó várat. Azok számára akik élénk fantáziával rendelkeznek, kezdjük egy “romantikus kalandfilm” történetével…
Az elrabolt lány legendája – Mesélik, hogy az egykor közeli Pusztavár (Sztrahova vára) földesura, Kacsics András a 13. század derekán, elraboltatott egy szépséges leányt, aki nagyon megtetszett neki. Igen ám, csakhogy a leány dajkája boszorkány volt, amivel persze nem számolt a roppant természetű nagyúr. A leány elvesztésébe belenyugodni képtelen dajka addig nyúzta az ördögöt, amíg el nem fogadta kívánságát, hogy kiszabadítsák a leányt Pusztavárból. Az ördögfiak szép, fényes tollú, fekete hollókká változtak, akik Pusztavár köveit éjjel elhordták, és azon a hegycsúcson rakták össze, amelyen ma Hollókő vára áll.
Miközben ennek a filmnek a képkockái peregnek a szemünk előtt a vár falai közt sétálva, üljünk le egy rövid időre, és nézzük a történelmi valóságot.
A történetírók szerint a hollókői várat a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai a tatárjárás után kezdték építeni a falu melletti sziklára. Az erődítményt az évszázadok során fokozatosan bővítették: falszorosok, bástyák, lakóhelyiségek és ciszternák épültek az eredetileg 13. századi falakhoz. Először egy 1310-ben kelt oklevél említi Castrum Hollokew néven.
A rozgonyi csata után, 1313-ban az országot lassan ismét egységes állammá formáló Anjou Károly király kedvelt hívének, Szécsényi Tamásnak adományozta a várat. Valószínűleg Szécsényi Tamás bővítette először a várat, a 14. század közepén. Ekkor a lakótornyot fallal vették körül, megépítették a toronytól nyugatra és északra lévő palota alsó két szintjét és a vízgyűjtőt.
Szécsényi leszármazottai a 14. század második felében folytatták a vár bővítését: megépült a két nyugati falszoros, a külső vár udvarát körülvevő fal és az alsó vízgyűjtő. Ebben az időben a kapu a várudvar déli falán volt.
Valószínűleg Szécsényi László építtette a védelem megerősítésére a kapuhoz vezető feljárati, és az északi falszorost. 1454-ben a főispán hadi kiadásai miatt Hollókőt elzálogosította két vejének.
Szécsényi László fiú örökös nélkül hunyt el, és hatalmas birtokát leányai révén a Losonczi és a Guthi-Ország család örökölte; birtokukban a király is megerősítette őket. Az új birtokosok jelentősen, kétszer is átalakították a várat: Az első átalakítással (a 15. század végén) beépítették a belső vár kis udvarát, gótikus kapukereteket helyeztek el a palota alsó szintjén és beboltozták az ottani pincét is. Az istállók és raktárak a külső várban kaptak helyet.
A második átalakítással (a 16. század elején) az ötszögletű tornyot egy, a palotát két emelettel megnövelték, beépítették a tornyot körülvevő fal pártázatos védőfolyosóját, megépítették a nyugati külső falszoros keresztfalait. A tágasabb, díszesebb új palotaemeletek alapján feltételezhető, hogy a vár urai időszakosan Hollókőn lakhattak.
Miután a török 1544-ben elfoglalta Nógrád várát, Hollókőt a Habsburg hadvezetés betagolta a királyi végvárrendszerbe, ahol kis várként másodrangú szerepet töltött be. A helyőrség feladata az volt, hogy megakadályozza a rabló portyákra induló török lovascsapatok betörését a környező jobbágyfalvakba, de mivel kevesen voltak, ezt csak nehezen tudták végrehajtani.
A nógrádi várakat Ali budai pasa az 1552-es hadjáratában sorra elfoglalta. A várban egy 1556-os zsoldlista szerint Mohamed aga állomásozott.
A királyi seregek 1593 őszén, Fülek visszafoglalása után, Prépostvári Bálint egri főkapitány tárgyalásainak eredményeképpen ugyancsak ágyúlövés nélkül vették vissza.
A „pogányok” uralma alól véglegesen a Bécs városának felmentéséből hazafelé tartó Sobieski János lengyel király csapatai szabadították fel 1683 októberében. I. Lipót több más várral együtt 1701-ben elrendelte Hollókő lerombolását, de ezt ekkor még nem tették meg.
Az ország békéjére és az ország nehéz anyagi helyzetére tekintettel a vár bejáratait, hídjait és a külső várudvar szakaszait 1711-ben lebontották, így a vár elkerülte a teljes lerombolást.
Bár az elmúlt kétszáz évben falainak egy részét építőanyagnak elhordták, még így is Hollókő a vármegye legépebben maradt, a középkori építkezés jegyeit is tükröző vára. Mi 2023 tavaszán jártuk be a nemrégiben felújított várat.
A mintegy 70 x 50 m befoglaló méretű, szabálytalan ovális alaprajzú erődítmény alapvetően három fő egységre tagolódik.
A hegyhát nyugati pihenőjén felépült, szintén félköríves formájú alsóvár két részre tagolódik. Magja a néhol 15 m szélességet is elérő, a nyugati falszoroshoz kapcsolódó északi rész, melynek falai északkeleten rendkívül erősen lepusztult állapotban kerültek elő, majd kaptak kiegészítést/felfalazást.
Az alsóvár déli falszorosa: A várudvar déli falához csatlakozó, annak vonalát követő, a bevezető utat magába foglaló falszoros falazatának jelentősebb eredeti részei csak nyugaton állnak.
Másutt a mai faltömegek meghatározóan a helyreállítás időszakában készültek, beleértve a külső kapu kialakítását is, melynek csak déli kávája egy része eredeti.
Az udvar közepén a ciszterna – a belsővár vízgyűjtőjéhez hasonló – modern lezárása található, az említett falak belső oldalán pedig az itt szinte csak alapfalaikban feltárt gazdasági épületek maradványaira épített modern épületek, amelyek büfét, raktárt és bemutatótermet foglalnak magukba.
Különösen a déli oldal több méteres vastagságú illetve a keleti oldal fala tekinthető teljesen új építménynek.
Nem maradt meg azonban 1 m-nél magasabban a délnyugati falvonulat sem, ahol dél felé ma egy, a késő középkorban befalazott kapubejáró megnyitott és sematikusan bemutatott részei, északon pedig egy további, nehezen értelmezhető ferde áttörés található.
Modern a terület közepén kiépített kőlépcső, s nem tartalmaz már eredeti elemeket a várudvar felé megnyitott bejárati nyílás sem.
Az itt állt középkori kapuépítmény maradványai részben a burkolatban kerültek bemutatásra, hasonlóan délnyugati, L-alaprajzú „kaputorony” számos részletéhez, elsősorban a felvonóhidak és a hozzájuk tartozó farkasvermek elemeihez.
Különösen jelentősek e szempontból a legbelső, nyugati kapu bemutatott maradványai a kapukeret csonkjával.
A háromrészes sorozatunk utolsó részében a belső várat fogjuk bemutatni.
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép: Hollókő
Köszönet az információs anyagért a Hollókői Világörökség-kezelő Nonprofit Kft-nek
