Amennyiben a Balaton-felvidékre a “magyar Toszkánaként” tekintünk, akkor a Cseszneki vár remekül beleillik a dimbes-dombos tájak tetején meghúzódó magányos erődítmények képébe. Talán a talján vidék várai jobban körbeépültek lakóházakkal, és persze a kevésbé voltak kitéve az évszázados rombolásnak, de egy kellemes nyári délután a hangulat mindenképp vetekszik a világhírű közép-olasz vidékével.  

Tény, hogy a  településhez közeledve a modern “szélmalmok” látványa alapján inkább Cervantes története jutott eszembe a végtelen spanyol dombok között…  Itt ugye “Don Quijote de la Mancha” indul el kalandokat keresnin hű „fegyverhordozójával”, az egyszerű észjárású, paraszti sorból származó Sancho Panzával. Így jár az, aki túl sokat túrázik különböző országok várfalai között…:)

De térjünk vissza a könyvlapok fantáziavilágából a Bakonyban található Csesznekre. A települést a 13. századból ránk maradt források említik először, Cezneyc néven. Később Vámhegy, Csesztnök, Cseszneg(h) néven volt ismert. 1683-ban, Kara Musztafa nagyvezír hadai teljesen elpusztították a falut, amelyet önálló jobbágyfaluként csak a 18. század derekán szerveztek újra. 

A község határában találhatók a cseszneki vár romjai. A vár tövében lévő parkolót megszüntették, hiszen csak kis számú jármű befogadására volt alkalmas. Viszont a néhány száz méterre létesített sokkal nagyobb parkolóból, egy hangulatos sétával tudjuk megközelíteni a várat.

Az ugyan nem bizonyított “gasztrotörténelmileg”, hogy a Cseszneki familia lakomáin a hamburger főfogás lett volna a XIV. században…:) De ettől még érdemes betérni a vár alatti fogadóba.

A település felkészült a nagyobb lélekszámú turistacsoportok “rohamaira”, hiszen rendszeresen szerveznek a vár környéki dombokon akadály és terepfutó versenyeket. Mielőtt felkerekedünk megnézni a történelmi emléket, érdemes tájékozódni, hogy milyen más programlehetőségek vannak a környéken éppen. De az is előfordulhat, hogy éppen a várat a PannonHajsza mezőnye készül bevenni… A versenyt érdemes egyszer megnézni, vagy akár részt venni rajta, de az biztos, hogy amikor a mezőny keresztülrobog a váron, akkor “lőttek” a romantikus sétának kettesben…  (jótanács: A PannonHajszára felklészülni biztosan nem elég napi néhány reggeli törzskörzéssel…:) 

Akár a többi bakonyi vár, ez is viharos évszázadokat tudhat maga mögött. Az erődítmény az 1241–42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a Bána nembeli Cseszneki Jakab királyi kardhordozó (ensifer regis) emeltette 1263 körül egy védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson. A vár első említése egy 1281-es oklevélben maradt fenn, mely szerint Jakab fiai közösen használhatták a várat. 

A sziklafalak remek alapot biztosítanak az erődnek.

1315-ben a Csákok elfoglalták a várat, de 1323-ban Lampert országbíró visszaítélte Cseszneki Mihály és fia Cseszneki János részére a birtokot, ők azonban még ez évben eladták a Csák nemzetségnek Pázmándfaluért és 100 ezüstdénárért. 

Károly Róbert király csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban bővelkedő területet. 1392-ben Luxemburgi Zsigmond a cseszneki várat az uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt a Garai főnemesi famíliának adta át, azok délvidéki birtokaiért. 

A vár a Garai család birtokában maradt 1482-ig, a fiúág kihaltáig. Mátyás király 1483-ban kincstárnokának, Szapolyai Istvánnak adományozta.

1527-ben I. Ferdinánd foglalta el, így idegen kézre jutott. Cseszneket és uradalmát Bakics Pál kapta meg, aki haláláig, 1537-ig birtokolta. Rövid ideig Török Bálint kezén is volt a vár, majd 1540-ben Csaby István kapta, aki Eger főkapitánya volt. Később a Csaby–Wathay családok kezére került.

A 16. század közepére a hódító törökök benyomultak a Dunántúlra, ahol Csesznek – Wathay Lőrinc várkapitány vezetésével – végvárként védelmezte az országot. Életét egy tragikus baleset oltotta ki, 1573-ban bortól ittasan örömében egy régi lőporral töltött ágyút akart elsütni, amit a mellette álló pattantyús vonakodott megtenni. Lőrinc kapitány a fáklyát kezéből kikapva, meggyújtotta a kanócot, mire a löveg hatalmas robajjal szétrobbant, megölve mindkettőjüket. 1594-ben Győr elestét követően a vár török kézre került, de már 1598-ban sikerült visszafoglalni. 

A 16–17. század fordulóján a vár a gróf Cseszneky család birtokában volt. 1605-ben meghódolt Bocskai István csapatai előtt, 1619-ben pedig Bethlen Gábor vezérei, Haller György és Fekete Péter foglalta el a várat. Az 1622-es nikolsburgi béke alapján ismét királyi birtok lett. 

A Rákóczi-szabadságharc idején a várban lőszer- és élelmiszerraktár működött, de hadifoglyok gyűjtőhelye is volt. 1708-ban a császári hadak hiába ostromolták, de 1709-ben sikerült bevenniük.

A háborús idők elmúltával a vár szerepe megváltozott, a zordon kővárat az Esterházy grófok egy kényelmes lakhatást biztosító barokk kastéllyá alakították át. Korabeli források szerint 1780-ban elköltözött a főúri család, de a szolgaszemélyzet még használta a helyiségeket, amelyeket egy harminc esztendővel későbbi földrengés, majd tűzvész tett végképp lakhatatlanná. 

Az 1967–69-es feltárás során sikerül információkat gyűjteni a vár 13. századi állapotáról, annak ellenére, hogy a fellelhető romok nagyjából a 16. századi állapotnak felelnek meg. 

A vár és környéke mindenképpen több időt érdemel egy villámlátogatásnál. És garantált, hogy ez a hely is annyira rabul ejt bennünket, hogy ide is biztosan visszatérünk még. Mi sem tesszük másképp, mert a következő részben még bejárjuk a vár belső részeit, valamint mesélünk az itt forgatott legendás filmről, valamint az itt is űzhető extrém sportolási lehetőségről.

Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu

Információk: wikipedia,

Térkép: Csesznek