Mintha tejszínhab díszítene egy hatalmas színes tortát, úgy borulnak a viharfelhők szélei erre az Isztriai-féliszigeten található kisvárosra.
Rovinj (olaszul: Rovigno) területe a Lim-öböltől Veštarig nyúlik. A tulajdonképpeni városmag a félszigeten emelkedő dombon fekszik. A város szíve a Szent Eufémia-templom, amely a 30 méter magas Monté tetejéről néz le a tengerre.
Szent Katarina szigete
Aki először jár itt, az szinte biztos lehet benne, hogy nem utoljára koptatja az évszázados macskaköveket.
Piazza Matteotti
A régészeti leletek tanúsága szerint a mai Rovinj területén már a történelem előtti időben is éltek emberek. A sziget nyugati része a bronzkorban és a vaskorban az i. e. 5. évezred és i. e. 15. század között népesült be. A jól védhető magaslatokon többszörös föld- és kősánccal védett várakat, erődfalakat építettek.
Plaža Balota
Az egykori csatorna a mai főtér helyén húzódott. Miután feltöltötték az egykori tengeri átjárót, egy ma is népszerű tér jött létre a helyén.
Itt található a nagy kikötő is, mely megszámlálhatatlan hajónak nyújt menedéket viharos időben is.
A városmag szinte minden négyzetcentiméterét igyekeztek beépíteni. Így alakult ki a szűk, zegzugos utcácskák sokasága.
Mára a vízparton egymást érik a hangulatos teraszok. A félsziget nyugati partján lévők közül sokat csak az utcáról belépve, az éttermen keresztül lehet megközelíteni.
A legújabb régészeti feltárások eredményei azt igazolják, hogy az egykori szigeten már az i. e. 2. évezredben is volt település. Az Isztriát uraló hisztri törzs a görögökkel és az etruszkokkal is élénken kereskedett. A rómaiak hosszú, véres harcokkal hódították meg a környéket; a félsziget nevét adó hisztri törzs hatalmát végleg i. e. 177-ben számolták fel. Rovinj első írásos említését egy ismeretlen ravennai szerző „Cosmographia” című munkájában találhatjuk Castrum Rubini alakban. A 7. században írt munka legtöbb adata az 5. századról szól, amiből a rovinji olasz történész, Benussi arra következtetett, hogy Rovinjt a 3-4. században alapíthatták. Annak ellenére, hogy a települést fal és három torony védte, azt többször feldúlták.
világítótorony
A rómaiak után a keleti gótok, majd a hunok és a bizánciak uralma következett. Támadásaik elől a latin nyelvű lakosság a környező és biztonságosabb Mons Albanus-, Sv. Katerina, Sv. Andrija és Cissa szigetekre húzódott vissza . (Cissát már az 1. században idősebb Plinius is megemlíti.) Rubini vára (Castrum Rubini) nagyjából a mai Szent Eufémia-székesegyház helyén állt, benne egy akkor még Szent György tiszteletére szentelt templomocskával.
Szent Eufémia-székesegyház
A szlávok a 7. században telepedtek meg a környéken. A szigetet a bizánciaktól előbb a longobárdok foglalták el, majd miután Nagy Károly frank király meghódította királyságukat, a Frank Birodalom része lett. A hűbérviszonyok között a város korábbi önállóságának nagy részét és jelentőségét elveszítette. Erről árulkodik az a tény, hogy 804-ben a birodalmi nagygyűlésen csak mint várat (castrum) említik.
A 10. és 11. században Isztria nagy hatalmú német hűbérurak birtoka volt, akik jóindulatúan tekintettek a Velencei Köztársaság politikai és gazdasági erősödésére. A város vezetésének a korábbi önállóság visszaszerzéséért egyfelől az aquileiai pátriárkával, másfelől a tengeri hatalom Velencével kellett megküzdenie. Közöttük egyensúlyozva a kiváltságok megszerzésért hol egyikük, hol másikuk felé hajlott. 1188-ban Rovinj aláírta Raguzával (Dubrovnik) a kétoldalú kereskedelemről és az árucseréről szóló „Renovatio pacist”.
A város nyugati része a Szent Eufémia-székesegyház alatt kevésbé beépített. Itt nyugodtan lesétálhatunk akár a tengerig is.
A 13. században többször összetűzésbe került a nyugat-isztriai városokkal, Pirannal és Koperrel. A Serenissima (Velencei Köztársaság velenceiül: Serenisima Republica de Venesia; olaszul: Serenissima Repubblica di Venezia) úgy határozott, hogy az Észak-Adria térségét, a Velencei-lagúnát és Isztriát katonai védelme alá vonja.
Rovinj a többi isztriai várossal együtt úgy vélte, hogy Velence tengeri hadereje megfelelő védelmet nyújt kereskedelmi és tengerészeti érdekeihez és 1283-ban Poreč, Novigrad és Umag példáját követve meghajolt a velencei akarat előtt. Ezzel kezdődött a több évszázados velencei uralom. De erről majd a következő részben mesélünk.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Információk: wikipedia,
Térkép: Rovinj
