Extrém túra és filmdíszlet helyszíne a Cseszneki vár

Csesznek község felett emelkedõ sziklás Várhegy tetején találjuk a szabálytalan alaprajzú, keletnyugat irányában hosszan elnyúló, belsõtornyos vár tekintélyes romjait.  

Az előző részben bemutattuk a vár történetét, és eljutottunk a felújított főkapuig.  Sajnos – vagy sokak szerint szerencsére – a vár többi része még nem esett át a felújításon. De ettől függetlenül szép állapotban van, és nem csak pár szikladarab jelzi a helyét egy bozóttal benőtt hegytetőn… 

Ne rohanjunk tovább azért gyorsan a kapu felé a kaptatón, hiszen a vár legérdekesebb részét érdemes megnézni a kapu melletti ösvényen felmászva is. Azért figyeljünk, mert ez nem kiépített útvonal, de azért nem kell alinistának lenni, hogy a vár déli felét is megszemlélhessük alulról. 

Innét visszatérve az alsó vár kapuján keresztül tudunk bejutni az északi orom alatti útra, ami már felvisz a várba.  

A vár belső udvarainak bebarangolásához Orbán Imre – A Bakony őskori és középkori várai túramozgalom írását vettük alapul. Érdemes az alábbi linket tanulmányozni ahol a környező várakat is részletesen bejárhatjuk az írások segítségével.

A völgy délkeleti tövénél induló út 10-15 m magas sziklához lapuló sikátorban vezet, melynek végében áll – Giulio Turco rajzán két toronnyal ábrázolt – az alsó várba vezetõ fõkapu. 

A külsõ várkapu nyomtalanul eltûnt, csak az óratorony mellett találunk alig felismerhetõ alapfalakat. E kaputól indul ki a várat csaknem szabályos félkörben körülzáró külsõ fal, amely a Várhegy keleti oldalán épült, különálló hatalmas õrtorony sarkáig ér. A falnak ma már csak nyomai vannak meg. 

A várkapun belépve az egykori alsó vár fennsíkjára érünk, amelynek nyugati sarkában egy istállóépület állt. A délnyugati sarok védelmére a külsõ várfalban kisebb négyszögletes õrtornyot építettek, melynek maradványai most is láthatók. 

A vár udvarát kelet felõl, a külsõ fallal csaknem párhuzamosan húzódó várfal védte, amely a felsõ vár bejáratánál csatlakozott a felsõ udvar falaihoz. 

Az alsó udvaron át balra kanyarodva az északkeleti sarkában a felsõ vár egykori felvonóhidas bejárata tűnik fel, amely alatt farkasverem volt. A belsõ várba vezetõ sikátorszerû falszoros közepén kisebb híd vezetett a palota felvonóhidas kapujához. 

A kétemeletes palota nagy része elpusztult, csupán a két vége maradt meg. Minden emeletet 4-4 helyiség foglalt el. Itt találjuk a vár legrégibb magját, a nagyjából ötszög alaprajzú öreg tornyot, amely a belsõ épület nyugati végében emelkedik. 

A különálló, a felsõ vártól keletre látható magányos, kétemeletes tornyot a várépülettel fedett folyosó kötötte össze. A torony és a vár között ma is látható egy falazott oszlop, amely a feltevések szerint a két épületet összekötõ folyosó, vagy pedig a felvonóhíd támpillére lehetett. 

A vár vízellátását a felsõ vár keleti végében lévő, helyiségbe zárt, faragott ívben hajló kövekkel bélelt ciszterna látta el, amelyhez egy patkó alakú, vízszűrőként mûködõ kis téglaépítmény csatlakozik. 

A régi, 13. századi vár alapfalai a felső vár délnyugati része alatt húzódtak. A feltárt nyomok szerint a téglalap alakú építmény a felső várnál lényegesen kisebb volt, amelyet harántfalak osztottak kisebb helyiségekre. Ezt a várat a 14. században teljesen lebontották. 

A 15. század eleji vár új alapokra épült. Az alaprajza egy téglalaphoz csatlakozó ötszöget formázott, középen belső udvarral. A déli oldalon alacsonyabb gazdasági épületek húzódtak, a többi fal a vár lakóépületeit rejtette. A déli oldalon egy félkör alaprajzú kis torony is állt. 

Az északnyugati bejáratot valószínűleg felvonóhidas kapu védte, melynek Garai-Cillei címeres szemöldökköve máig fennmaradt. A felső vár néhány szép faragású kőtöredékét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik; ezekből a történészek arra következtetnek, hogy a vár hajdani külleme tükrözte az építtető Garai nádor gazdagságát. 

A vár falai az évszázadok során rengeteg története “láttak”. Abban mindannyian csak reménykedni tudunk, hogy ez az évezred már csak a békés mesékkel gazdagítja a vár “filmarchívumát”. 

Az ódon kövek  a magyar filmtörténet egyik legjelesebb alkotásának is a külső helyszínéül szolgáltak. Itt forgatták Radványi Géza rendezésében 1947-ben a Valahol Európában című filmet. 

Vár a 82-es főútról nézve, Konok Tamás id. fortepan.hu

Szereplői az árván, otthontalanul kóborló gyerekek, akik bandákba verődve járják az országot, és úgy tartják el magukat, ahogy tudják: élelmet lopnak. Hamarosan körözést adnak ki ellenük. Szerencséjükre találnak egy elhagyatottnak látszó várat egy kopár hegyen. Az azonban nem lakatlan, Simon Péter egykori karmester lakja, aki a világból kiábrándulva, magányosan él itt. A gyermekek először idegenkednek a felnőttől, majdnem fel is akasztják, ám hamarosan megbarátkoznak vele, sőt meg is szeretik. Simon ugyanis nem hazudik nekik, és nem csapja be őket, mint a többi felnőtt. Sőt, öntudatra ébreszti őket. Megtanítja nekik, hogy a szabadság a legfontosabb érték, melyhez minden embernek (így nekik) is joguk van. Együtt hozzák rendbe a rozoga várat, közben a Marseillaise-t fütyülik.

A film 2000-ben bekerült minden idők legjobb 12 magyar alkotása közé, 2012-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagjai beválogatták a legjobb 53 magyar film közé is. A vár látogatása előtt és vagy akár utána is érdemes megnézni a filmet, hiszen a mondanivalója a mai nap is száz százalékban aktuális sajnos.  

Akik pedig az extrém sportok miatt keresik fel a falakat, azoknak is remek lehetőség a hely. A vár közelében jöttek létre Magyarország első via ferrata útvonalai 2013 nyarán. A via ferrata (szó szerint olaszból: vas út; magyarul: vasalt út) olyan hegyi út, amelyen előzetesen felszerelt létrák, lépcsők, hidak és fémkábelek segítik az előrehaladást (a kiépítetlen részek csupán képzett sziklamászók számára elérhetőek). A via ferrata túrázás gyakorlatot, fizikai állóképességet és megfelelő felszerelést igényel. Mivel ezek az utak gyakran nagy magasságokban vezetnek, a tériszony leküzdése az ilyen jellegű túrák elengedhetetlen része. A via ferrata útvonalaknál az “A” jelzésűek a legkönnyebben teljesíthetőek, míg az “F” betűvel jelzetteket kizárólag profi mászóknak ajánlják. Az “Ostromlók útja” C, vagyis közepes erősségű és 120 méter hosszú,[4] a D nehézségű “Várpanoráma út” hossza 180 méter, míg a legnehezebb (E fokozatú) Tálos Zoltán emlékút 70 méter hosszú.

Az Országos Műemléki Felügyelőség által megindított régészeti kutatást 1967-1969 között Pámer Nóra régész irányításával végezték, a vár feltárása és helyreállítása még most is folyik.  

2015-ben az a felújítás I. ütemében az alsóvár területén az új fogadóépület befejezése valósul meg, helyreállítják az alsókaput, a felvezető út melletti támfalat és keleti lezáró falat. Burkolták a felvezető utat, mellette zöldfelületet alakítottak ki, megoldották a csapadékvíz-elvezetést, valamint a díszvilágítást építettek ki. 

Sajnos még van mit felújítani a váron. Ettől függetlenül mindenképp érdemes ellátogatni Csesznekre, mert biztosan többször visszatérünk majd ide is. 

Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu

Információk: wikipedia,

Térkép: Csesznek