Magyarország egyik legismertebb főúri rezidenciája a Brunszvik-kastély a Fejér megyei Martonvásár városában található.
A közel három évszázados épületegyüttes több építészeti jegyet is visel magán. Az eredetileg itt álló barokk kúriát először klasszicista, majd neogót stílusban építették át.
Martonvásár valószínűleg már időszámításunk előtt lakott település volt a Szentlászló-patak mellett két oldalon, kelta népek vagy szarmaták lakhatták. A római császárok hódításai után a honfoglaló magyarok vették szálláshelyül, erről tanúskodnak a tárgyi emlékek, s régészeti bejárások is. A 11. században sűrűn lakott hely lehetett. 1268-ban elsőként már mint vásáros helyet említik, amely a kereskedelem élénkülésével csak tovább bővült, mivel a Buda – Fehérvár kereskedelmi út mentén feküdt. Ekkor valószínűleg Fehérvár után Martonvásár Fejér megye legnagyobb városa.
A törökök 1526-ban, 1528-ban, 1541-ben, 1543-ban, 1545-ben és 1551-ben vezettek hadjáratot a településen keresztül, így világosan kitűnik, hogy a 16. század közepére már teljesen elnéptelenedett.
Martonvásár és a Brunszvik család története egymástól elválaszthatatlan. Nemességét először 1598-ban Nyitra megye hirdette ki. A Brunszvik család 1758-tól 1893-ig Martonvásárhoz köthető. Brunszvik Antal, Mária Teréziától kapta a grófi címet és a martonvásári birtokot, ahol később fia Ferenc építette fel a Brunszvik-kastélyt.
1785-ben, amikor a birtok még a Beniczky család birtokában volt, akkor épült meg a kastélynak azon része, amely egy földszintes, barokk kúria volt. A kastély építése 1783–1785 között történt, akkor 11 helyiség volt az egyik szárnyon 6–7 helyiség a templomnak a túlsó oldalán. Brunszvik Ferenc az 1820-as években emeletet építtetett a kastélyra és klasszicista stílusban átépítette a kastélyt.
Fia, Brunszvik Géza neogót stílusban építtette át a kastélyt, 1872–1875 között. Majd 1893-ban eladta a birtokot, és az egy rövid ideig József Károly Lajos főherceg birtokában volt. Ő renoválást hajtott végre, majd négy év múlva 1897-ben eladta a kastélyt Dreher Antal sörgyárosnak, aki 1945-ig birtokolta, és több jelentős átalakítást végzett a kastélyon.
Az épületen az 1920-as években újabb, kisebb átalakítások történtek. 1945-ben hadi kórházat rendeztek be az épületben, majd gazdátlan lett. 1953-tól a Magyar Tudományos Akadémia fennhatósága alá tartozik. A háborús károk után pedig az 1970-es években Sztupa Aurél tervei szerint állították helyre.
Építészetileg a kastély szabadon álló, egyemeletes, összetett alaprajzú, változatos tömegcsoportosítású épület. Az előkertre néző főhomlokzata 3+4+3+(templom)+4+1 tengelyes, Bal oldalon erősen a közepén viszont csak jelzésszerűen előrelépő rizalit található. (A rizalit az épület homlokzatsíkjából – az építési síkból- kiemelkedő rész, amely rendszerint a teljes épület magasságában végigfut. Azért alkalmazták, hogy a hosszú homloksort függőlegesen tagolják, ezzel élénkítve az épület optikai hatását.) Mindkét rizalitot csúcsíves hármas ikerablakok tagolják felettük fiatornyokkal ellátott pártázatos oromzattal.
A homlokzat többi ablaka egyenes záródású, az emeleten törtívű szemöldökpárkánnyal. A középrizalit előtt hat oszlopon álló, áttört mellvédű erkély van.
A barokk kápolna utáni szakasz egytengelyes, csak jelzésszerűen előrelépő rizalit található. A homlokzat sarkaiban trapéz alaprajzú, kiemelkedő, fiatornyos toronyszerű részek épültek.
A homlokzaton hatalmas csúcsíves ablakok, csarnokablakok és változatosan csoportosított rizalitok húzódnak. A kastély ezen részén pártázatos, sisak nélküli, négyzetes alaprajzú zömök torony áll. Az oldalhomlokzat 1+3+3 osztású, közepén jócskán előrelépő rizalittal, földszintjén hármas osztású ajtóval, emeletén három csúcsíves záródású ablakkal. A kastélyhoz északról hátranyúló földszintes szárnyak csatlakoznak. Ezek előtt kezdődik a 70 hektáros angolkertet melyet Brunszvik Ferenc alakítatot ki.
A grófi Brunszvik család 1899-ben Géza halálával kihalt. Az utolsó családtag, aki a Brunszvik nevet viselte Mária, Géza nővére, aki a birtok eladásakor magyar állampolgárságát is feladta, a hely iránti kötődése jeleként azonban végrendeletében a martonvásári óvodára és az iskolára is jelentős összeget hagyott.
A város nagy büszkesége, hogy 1800-ban itt vendégeskedett Ludwig van Beethoven. A kastély mellett emlékmúzeumot alakítottak ki a zenész tiszteletére.
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép: Martonvásári Kastélypark Természetvédelmi Terület
Információ: Wikipédia
