A Gerecse-hegyvidék lankái között elterülő Bajna község egyik legjelentősebb kulturális és építészeti értéke a Sándor-Metternich-kastély, amely Magyarország legszebb klasszicista kastélyegyütteseinek egyike.
Ez az lenyűgöző épület nemcsak építészeti remekműként, hanem izgalmas történelmi helyszínként is vonzza azokat a látogatókat, akik szeretnének elmerülni a magyar nemesség közvetítette gazdag múltban.
Bajna múltja: a XI. századtól a mai napig
Bajna község írott története a XI. században kezdődik: már 1087-ben egyházashely volt, majd királyi befolyás alá tartozó település. Az ekkor még szétszórt, de önálló közösség a XIII. század vége felé a környék egyik főurasgyó Zoárd Vécs ágából származó Miklós főlovászmester és utódai birtoka lett. A település sorsa azonban nem volt egyenletes – 1322-ben a nemzetség tagjai hamis pénzveréssel vádoltak meg, és Károly Róbert király elkoboztatta tulajdonaikat.
Zsigmond király idejére a község már a bajnai Both család felügyelete alá tartozónak, akik innen vették meg nemzetségi előnevüket.
A Szent Adalbert-templom: évszázadok tanúsítványa
Az főtéren álló Szent Adalbert római katolikus templom története az Árpád-kor mélyebb gyökereit fürkészi, bár a falba vésett 1484-es évszám a késő középkori átépítésekről tanúskodik. A templom a türbési török uralom alatt súlyosan megrongálódott, ám 1698-ban Sándor Menyhért a maga költségén újította fel.
A XVIII. század közepén, 1751 és 1755 között, Sándor Mihály kegyúr jelentős átalakítások révén új arculatot adott a szentélynek – ekkor épültek fel a gótikus torony és a kórus. A templom végső, mai 460 négyzetméteres nagyságát az 1885–1891-es évek között nyerte el, amikor Simor János hercegprímás adományának köszönhetően kereszt- és mellékhajókkal bővítették.
A Sándor család felemelkedése
A település sorsában döntő fordulatot a XVII. századi végén hozta meg Sándor Menyhért, aki 1696-ban vásárolta meg az ekkor már lezálogosított bajnai birtokegyüttest – nagyanyja hozományait is felhasználva az erre a lépésre.
Ez a vásárlás több szempontból is történelmi jelentőséggel bírt: Menyhért Esztergom vármegye alispánja lett, majd 1716-ban bárói rangot kapott. Fia, Sándor Mihály olyan méreteket öltött az uradalom szervezésében, hogy az 1743-ban megkezdett kastély-helyreállítás után három megyére kiterjedő birkok központja lett Bajna.
Bajna a Sándor-Metternich kastély (tervező: Hild József).1965 Fotó adományozó: Gyöngyi /fortepan.hu
Sándor Antal, Mihály fia, akit nagylelkűsége miatt kedveltek egész a vidéken, sokat tartózkodott Bajnán, ahol négy gyermeke született. Az 1801-es halálával Vince vette át az uradalom irányítását, aki ekkor már császári-királyi kamarás pozícióban állt.
A kastély felépítése és átalakulása
A kastély história a XV. századdal kezdődik, amikor egy nemesi udvarház állt a mai épület helyén. A Sándor család 1696-ban szerzett birtokot, majd az 1720-as években egy első kastélyt építtetett fel.
Bajna, Sándor-Metternich-kastély főépülete, 1944 Fotó adományozó: Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi / fortepan.hu Szerző: Carl Lutz
A mai klasszicista formáját azonban Sándor Móric gróf, az „Ördöglovas” néven elhíresült kalandor idején nyerte el, aki a XIX. századi átépítéshez Hild József, a kor egyik leghíresebb építészét bízta meg.
Az egyemeletes főszárnnyal és földszintes mellékszárnnyal rendelkező épület homlokzatát görög mintára négy oszlopos portikusz díszíti – ez a mai napig a kastély legjellegzetesebb és legmeghatározóbb eleme.
A portikusz: antik elegancia a klasszicizmusban
A portikusz (latinul: porticus) egy épület bejáratához vezető fedett tornác vagy előcsarnok, amelyet oszlopok tartanak. Ez az építészeti elem az ókori Görögországból származik, és számos kultúrára gyakorolt hatást, különösen a nyugati építészetben. A portikusz nemcsak esztétikai funkciót teljesít – az épületnek méltóságteljes, szabad és autorités jelleget adva –, hanem gyakorlati célt is: védi a bejáratot az időjárástól, átmeneti teret biztosít, és javítja az épület energiahatékonyságát. Az épület tekintélyét növelve, karaktert és személyiséget ad neki.
Az „Ördöglovas” legendája
Sándor Móric gróf személye összefonódott a kastély történetével, és személyisége legalább annyira izgalmas, mint az épület maga.
Az „Ördöglovas” becenevet Angliában kapta, amikor betört egy különösen vad lovat – a szigetországban többek között világcsúcsokat is felállított az akadályugrásban. A becenév tökéletesen illlett hozzá, hiszen hajmeresztő lovasmutatványairól és viharzó vágtáiról volt ismert egész Európában.
Az évszázadok során legendává vált számos bravúrja:
- Lóval vágtatott fel a budai várba vezető lépcsőn
- Embereken és kocsikon ugratott át
- Lóval ugrott le a bajnai kastély portikuszáról a kocsifelhajtóra
- Négy lovas fogattal hajtott le a szűk budavári lépcsőkön
- Téli jégzajlás során emberekkel teli hintóval ugratott át a Dunán
- Állítólag saját palotájának termeiben is lóháton közlekedett
- Egyszer lóháton ügetett be egy budai szálló báltermébe
Az anekdoták valódi vonzerejetét azonban az adja, hogy Sándor Móric csak apja halála után, 17 évesen ült először lóra – édesapja ugyanis, bár maga is szerette a lovakat, annyira féltette fiát, hogy nem engedte közelükbe az állatokat. Amint azonban első alkalommal felült egy lóra, kiderült: rendkívüli lovastalentummal rendelkezik, és ettől kezdve fékezhetetlenné vált. A kortárs és későbbi szemlélődések számos rézkarcban és festményen örökítették meg az örmény kalandjait – ezek az műalkotások ma is az interneten kereshetők.
A művész és a világpolgár
Sándor Móric lovaglási szenvedélye mellett több más területen is tehetségesnek bizonyult. Művészi hajlama gazdagon kibontakozott: megtanult zongorázni és citerázni, sőt időnként stájer dalokat is komponált, amelyek nyomtatásban meg is jelentek. A citera végül – a lovak mellett – egyetlen hobbija maradt.
Nyelvtehetséggel is rendelkezett: rövid idő alatt elsajátította az olasz és a francia nyelvet. A magyaron kívül németül, franciául, olaszul és angolul is beszélt.
Utazásai során tudatosan tanulmányozott palotákat és villákat, hogy ötleteket gyűjtsön saját kastélya átalakításához. Szerette a művészetet és pártolta a művészeket is. Érdekesen azonban, közügyekkel nem nagyon foglalkozott – egy kivételevel: a hídépítés volt az egyetlen közügyi kérdés, amely igazán érdekelte. Amikor Széchenyi István levélben kérte, hogy támogassa az Akadémiát, Sándor Móric azt válaszolta, hogy fontosabbnak tartja az állandó pest-budai híd felépítését, arra szívesen áldoz.
Látogatás a kastélyban
A Sándor-Metternich-kastély tökéletes úti cél azoknak, akik szeretnének elmerülni a magyar nemesség szövevényes történetében, miközben egy gyönyörűen felújított műemléket csodálnak meg. A kastély körüli gondozott park ideális helyszín egy pihentető sétához a történelmi falak között tett látogatás után – ahol az épület impozáns portikusza és klasszicista arányai még jobban érvényesülnek a természeti környezetben.
A Gerecse lankái között fekvő Bajna község így nemcsak építészeti, hanem történelmi és kulturális értékeivel is megkívánó, lenyűgöző élményt nyújt minden olyan látogatónak, aki szeretne közelebbről megismerkedni Magyarország nemesi múltjával.
A csodálatosan felújított épület rejtett gyöngyszemeit a következő részben fedezzük fel – ahol a fény az aranyozott díszítéseken táncolva mesél az „Ördöglovas” életéről.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: