A Balaton környéke több ezer év óta lakott. Viszont a tó déli partszakasza helyenként a mainál sokkal délebbre tolódott, és XIX. századig az alacsonyabban lévő részek inkább vizenyős területek voltak. Ezért is találunk a déli-part közelében sokkal kevesebb épített történelmi emléket. Bezzeg az “észkiaknak” minden második vulkáni kúpra jut 1-1 vár…:)
Balatonboglárt 1211-ben említik először egy dokumentumban. A hely a 19. század vége óta a Balaton egyik legnagyobb üdülőközpontjává nőtte ki magát. Árpád-kori templomokat a víz közelében ne keressünk… Viszont van két érdekes sorsú kápolna ami a Boglár fölé magasodó hegy oldalában áll. Jellegzetes színük és elnevezésük alapján könnyű őket megkülönböztetni. (Ez nem a Várdomb ahol a Gömbkilátó áll amit szintén érdemes megnézni!)
Vörös kápolna
A Balatonboglári Kápolnaműterem az 1970-es évek magyar neoavantgárd művészetének egyik legismertebb kiállítóhelye. Más néven „Vörös kápolna”, a külső festés színe miatt (a közelben van egy „Kék kápolna” is). Műemléki védelem alatt álló szakrális, neogót stílusú építmény.
1857-ben az evangélikus felekezetű rendesi Bárány Pál építtette, ő egyben a délipart evangélikus hitközségének gondnoka is volt. Mivel 1849-ben felesége és két gyermeke is elhunyt, őket a sírbolt megépítését követően áthelyezték, és itt találtak örök nyugalomra. 1864-ben magát Bárány Pált is itt temették el, és az utolsó családtag, Bárány Dénes is e sírboltban nyugszik. Eredetileg a Körmendy család építtette 1893-ban a helyi temető kápolnáját. 1902-ben a Bárány-birtok anyai ágon átszállt gyulai Gaal Gastonra és családjára. Ekkor a kápolnát katolikus hit szerint átszentelték. A sírboltba 1906-ban került gyulai Gaal Ernő, Gaal Gaston testvérbátyja, majd 1932. őszén gyulai Gaal Gastont is itt temették el.
Mivel Balatonboglárnak 1932-ig, a nagytemplom megépítéséig nem volt temploma, ezért addig felszentelt katolikus templomként is működött az eklektikus stílusú épület. 1966-ban Galántai György akkori képzőművészeti főiskolás hallgató talált rá a bozóttal benőtt kápolnára és helyi plébános segítségével kibérelte azt a római katolikus egyháztól.
A Kápolnaműterem, megkerülve a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) hivatalos kultúrpolitikáját, 1970-től 1973 nyaráig, a hatóság általi erőszakos bezárásáig underground kiállítási helyszínként működött. Nyaranta megrendezett kiállításai, illetve eseményei (koncertek, előadások, performanszok) nagyban meghatározták az 1970-es és 80-as évek progresszív művészeti irányzatainak alakulását.
Bertha Bulcsu A kenguru című regényében a főhős, a sofőr Varjú felvesz a teherautójába egy stoppos lányt, aki hívja, hogy menjenek el együtt Boglárra, mert ott a Balcsi és a kápolna, amely „valamilyen művész fejeké, de mindenkit beengednek”.
A balatonboglári Temetődombon álló, neogótikus stílusú épületet a legtöbb forrás szerint 1856-ban, más iratok szerint pedig 1891-ben Körmendy Lajos gyógyszerész és földbirtokos építette. A régi temetőben lévő telken eredetileg egy családi kripta készült, melyre ráépítették a kápolnát.
Kék kápolna
Körmendy Lajos és családja Balatonbogláron földbirtokosok voltak 1820-tól 1903-ig. Egy alapítványi levél tartalmazza a kápolna építésének körülményeit: “Alulírott Körmendy Lajos boglári lakos a Boglár község által, ennek 1891 évi július 27-ikén és 1893. évi szeptember hó 1-ső napján tartott képviselőtestületi gyűlésben nekem teljes tulajdoni joggal adta az úgynevezett temetődombon lévő köztemetőnek déli oldalán 500 négyszögöl területet, melyre családom részére sírboltot, s e fölé egy római kath. kápolnát építettem. Melyben szentmise is szolgáltatik, ezt biztosítani óhajtván, a kijelölt területen, sírbolt és kápolna örök időkre a szánt célra használható….” 
Körmendy Lajos egy alapítványt is létre hozott 1893 –ban, melyben az örökösök számára fenntartói költségként 1000 forintot helyezett el a Boglári Takarék Pénztárnál. 1897-ben elhunyt, és a kápolna sírboltjába helyezték nyugalomra.
A kápolna sorsa 1966-ban vett érdekes fordulatot, amikor az elhagyottan álló épületet Galántai György képzőművész felfedezte és Czövek Jenő balatonboglári plébános támogatásával, valamint a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság jóváhagyásával 1968-ban a kápolna művészeti célú használatára 15 éves bérleti szerződést kötöttek. A következő két évben Galántai a kápolnát alkalmassá tette arra, hogy a nyári évszakokban műteremként és “alternatív művészeti intézményként” működtesse, kezdetben “Kápolna Tárlat” elnevezéssel. Ez a kiállító hely aztán országosan ismert „keltetője”, találkozóhelye lett mindazon képzőművészeknek, akik a kor aczéli kultúrpolitikáján kívül rekedtek.
A tárlat körül azonban hamar gyülekeztek a viharfelhők és vélt, vagy valós botrányok után végül bezárták, majd a kápolna állami kezelésbe került és felújítás után ismét kiállítóhellyé vált.
A két kápolna külső festése már messziről elárulja, hogy nem hagyományos történtű kápolnákról van szó. Meglátogatni szinte bármely évszakban érdemes őket, de a nyitvatartásukról érdemes tájékozódni.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Információk: wikipedia, www.balatonboglar.hu
Térkép: Balatonboglár