Azoknak akiket rabul ejtett az Őrség, és már minden zegét-zugát bebarangolták, érdemes egy kicsit tovább gurulni délnyugati irányba. Elsőre szinte semmi változást nem fogunk észrevenni. Talán csak a kerékpár és az alsóbbrendű utak minősége változik egy kicsit pozitív irányba… Az emberek végtelenül kedvesek, itt is. És persze sokkal több lett a szlovén nyelvű felirat mindenfelé…:) A Vendvidék déli részén járva a Mura közelségében egyre kevésbé kell a pedálba taposni az emelkedők miatt a kerékpárosoknak.
Belatinc település nevét a helyi legenda szerint egy csikós fehér lova után kapta. Nevében ott van a fehér melléknév, amely szlovén és vend nyelven is beli, bejli. Belatinc, azon többségében szlovénok lakta muravidéki települések egyike, amely annak ellenére, hogy nem tartozik a nemzetiségileg vegyesen lakott, más szóval kétnyelvű területhez, mégis ezer szállal kötődik a magyar történelemhez és kultúrához.
Viharos évszázadok szerencsére már nem látszanak a kis településen. Első írásos említése 1379-ből való „Belethfalwa” néven. Belatinc mezővárosi rangban állt és híres volt marhakereskedelméről. Uradalmi központként fontos gazdasági csomópontja volt a stájerországi és horvátországi kereskedelmi utaknak. Trianon előtt Magyarországhoz, Zala vármegye Alsólendvai járásához tartozott. 1919-ben a Vendvidéki Köztársaság nyilvánította részének, de csak hat napig volt a birtokában. 1920-ban viszont a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság kapta meg a trianoni békeszerződés értelmében. 1941-ben ismét magyar fennhatóság alá került, 1945-ben Jugoszlávia visszakapta. 1991 óta a független Szlovénia része.
Várkastélya a település nyugati részén, egy terjedelmes parktól körülölelve található. A történelmi Zala megye nyugati határán található középkori alapokon álló vár 1551–52-ben történt nagyobb mérvű kiépítése az alsólendvai Bánffy családhoz kötődik. A vár a Csáktornya és Muraszombat közötti út, valamint az Ižakovcin (Murasziget) működő rév védelmét szolgálta elsősorban.
Az erődítményt egykoron vizesárok vette körül, amelyet a Fekete-ér vizéből duzzasztottak fel. A helyén egyes feltételezések szerint már korábban is vízivár állt, ez azonban a jelenleg rendelkezésre álló források alapján nem igazolható. A Bánffy család kihalása után (1645) a várat előbb a Nádasdy, majd a Széchenyi és az Ebergényi család birtokolta, később pedig a Csáky családra szállt. 1708-ban Esterházy Antal kuruc tábornok is járt a falai között.
Később a várkastély a Gyika család tulajdonába került, akik 1838-ban egy részét lebontatták és kialakították mai formáját. 1848 szeptember 11-én délután 4 órakor Gyika Jenő mozgó nemzetőrségi őrnagy szalmacsutakkal befonatta, kátránnyal leöntöztette s aztán felgyújtatta az Alsólendvát Muraszerdahellyel összekötő Mura-hidat, nehogy Jellasics horvát bán serege azon átkelve a negyedórányira fekvő jelentős mezővárost kirabolja vagy feldúlja.
A Gyika család után a Sina és a Wimpffen, majd a Zichy birtokos családok lakták a kastélyt egészen a kommunista egypártrendszerben történt államosításig. Ekkor az épület állapota nagyon leromlott, egyes részei meg is semmisültek. A négyszögletű kastély mai formáját tekintve barokk stílusú épület, amelynek négy lőréses, emeletes saroktornyából már csak három áll. Két szárnyát lebontották, illetve vélhetően feltöltötték a körülötte korábban lévő vizesárkot, megteremtve a kapcsolatot a körülötte elterülő, még mai formájában is viszonylag terjedelmes parkkal. A bástyákat összekötő szárnyak emeletes részei épek, és L-alakban helyezkednek el.
Erről a várról is él az a legenda, hogy földalatti részei egy alagúttal összeköttetésben vannak a közeli templommal. A Bánffy-Zichy-várkastély mai formájában barokk épület. A vár az elmúlt évek részleges felújításainak köszönhetően értékes tartalmakkal gazdagodott. Szerencsére magát az épületet csak minimálisan modernizálták, így ha csonkán is, de megőrizte koraújkori formáját. A teljes felújítás azonban még várat magára.
A kastélyt terjedelmes 14 hektáros szép park övezi különleges fafajokkal és számos egzotikus növénnyel, látványos üvegházzal és európai hírű tormakertészettel. Az eredeti 1600, köztük mintegy 800 egzotikus fából sok ma is megtalálható a parkban.
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép: Belatinc
Információk: wikipedia, nepujsag
