Liz Moore: Hosszú, fényes folyó
Könyvajánlómmal a fenntarthatóság kicsit elvont tematikáját szeretném közelebb hozni az olvasóhoz és bebizonyítani, hogy a fenntarthatóság az életünk része. Az egészég és jólét az ENSZ által elfogadott fenntarthatósági céljainak 3. pontja, ami magába foglalja a kábítószerek használatának visszaszorítását is. Liz Moore: Hosszú, fényes folyó című krimijének központi kérdése, van-e kiút a drogok világából, @linda_konyvespolca ajánlója.
Először kicsit meglepődtem, amikor megláttam, hogy a Hosszú, fényes folyó című krimi a KULT KÖNYVEK sorozatban jelent meg, thriller vagy krimi ugyanis nemigen szokott ebben a sorozatban szerepelni. Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet rögtön rájöttem, hogy ez a regény sokkal több mint krimi, a heroinfüggők világát mutatja be egy sorozatgyilkosság kapcsán.
Mickey és Kacey testvérek. A két lány egykor elválaszthatatlan volt, ma már Mickey rendőr, Kacey pedig drogfüggők és szexmunkások között él. Egy családi drámának vagyunk szemtanúi, mit jelent egy rideg nagymama házában, szeretet nélkül felnőni. A két lány eltérően dolgozza fel, anyjuk drogfüggőségét és azt, hogy apjuk is elhagyta őket.
„ Kacey egy világos pillanatában egyszer megvallotta nekem, hogy a függőségben töltött napjain úgy érzi, mintha az idő valami örökös körforgásban telne. Minden reggel új fogadalmat tesz, hogy megváltoztatja az életét, és minden este a kudarc szégyenével bújuk ágyba. A nap egyetlen eseménye, hogy levadássza az aznapi adagot. Minden dózis olyan, mint egy parabola, gyötrelem-boldogság – gyötrelem; a napok is ezt a hullámzást követik, aztán előre tudható táblázattá alakulnak egész hetek és hónapok, aszerint, hogy mennyi időt tölt átlagosan szenvedélye rabjaként jó közérzetben vagy kínok közt fetrengve.”
Mélyen együttérzetem Mickey karakterével, aki az anyaság és a munka között próbált egyensúlyt teremteni, miközben egy sorozatgyilkos után nyomozva elkeseredetten keresi eltűnt testvérét. Vajon ő is a sorozatgyilkos áldozata lett? Hihetetlen atmoszférájú könyv, a drog sötét világát tárja fel. Az író számos kérdésre keresi a választ, mi lesz például azokkal a kisbabákkal, akik már drogfüggőn születnek, mert anyjuk a terhesség alatt sem tudott lemondani a drogokról?
„ -Tudja – mondja,Mrs. Mahon -,már nem dolgozom ápolónőként, de időnként azért beállok önkéntesnek a Szent József Kórházba, amióta Patrick meghalt. Minden héten, heti két alkalommal. Ott aztán a kisbabákat ölelgetem.
-Ezt hogy érti?
-Hát, a kábítószerfüggő kismamák újszülöttjeit – teszi hozzá. – Egyre több olyan anyának születik kisbabája ebben a városban, aki még a terhessége alatt sem hagy fel a szenvedélyével. És aztán fütyülnek a gyerekükre. Nem csak az anyjuk, az apjuk is. Amint megszületik a gyerekük, már mennek is vissza az utcára. De az is előfordul, hogy a kórház nem engedi őket oda a gyerekükhöz. A kicsik pedig azonnal elvonási tüneteket produkálnak, még nagyobb szükségük lenne az ölelésre, a testmelegre. Ha ölelgeti őket az ember, azzal valamelyest enyhíti a szenvedésüket.”
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik egy könnyed szórakozás helyett, elgondolkodtató regényre vágynak. A fordulatokban gazdag krimi egy komoly társadalmi problémára világít rá! Érdemes elolvasni!
Szerző: Kovács Linda / @linda_konyvespolca
kiemelt kép: envato.com