Az előző részben bemutattuk a Colosseum monumentális épületének történetét.
A Colosseum az egykori véres játékok helyszíne ma már csak romantikus díszlet – 1. rész
A mostani részben az az amfiteátrumok hőseit mutajuk be. Bár a gladiátorok legtöbbje rabszolga vagy hadifogoly volt, akiknek nem volt más választásuk, mint harcolni, mégis sztárokká válhattak, és hírnevük messze földre eljutott. A tömegek imádták őket bátorságukért, ügyességükért és a halállal szembeni vakmerőségükért.
A Colosseumhoz a Caeliustól az Esquilinusig terjedő félkörben mindazok az épületek csatlakoztak, amelyek az amfiteátrumot kiegészítik.
Ilyenek elsősorban a ludusok, gladiátoriskolák, különböző néven (Matatinus, Gallicus, Magnus és Dacicus); Spoliarium (halott gladiátorok kamrái), Samiarium (fegyverkovácsok háza) és Summum choragium (díszletek és kellékek háza, melyek a nagy felvonulásokhoz kellettek). Kiegészítette ezt a telepet egy atlétaiskola (a mostani San Pietro in Vincoli tájékán).
Ludus Magnus is located in Rome
A gladiátoriskolák, latinul ludi, az ókori Rómában működő intézmények voltak, ahol a gladiátorokat képezték ki a harcra. Ezek az iskolák kemény kiképzést biztosítottak a rabszolgáknak, hadifoglyoknak és önkénteseknek, akik gladiátorokká váltak.
A gladiátoriskolák, a ludus-ok vezetőit lanistáknak hívták. Ők voltak a felelősek a gladiátorok beszerzéséért, kiképzéséért és „menedzseléséért”. A lanisták gyakran maguk is korábbi gladiátorok voltak, akik kivívták a szabadságukat, és elég pénzt gyűjtöttek össze ahhoz, hogy saját iskolát alapítsanak.
A gladiátorok kiképzése kemény és szigorú volt. A kiképzés során elsajátították a különböző fegyverek használatát, a harcászatot és a színpadiasságot. A kiképzést tapasztalt gladiátorok, veteránok vagy speciális oktatók végezték, őket több néven is illeték:
Doctores: Ez a latin szó tanárt vagy oktatót jelent, és általánosságban használták a gladiátorok kiképzőire.
Magistri: Ez a szó mestert jelent, és azokra a kiképzőkre vonatkozott, akik egy adott fegyvernem vagy harci stílus specialistái voltak.
A gladiátoriskolákban szigorú fegyelem uralkodott. A gladiátoroknak engedelmeskedniük kellett az oktatóknak, és be kellett tartaniuk a szabályokat. A büntetések kemények voltak, akár a halálbüntetésig is terjedhettek.
A gladiátorok életkörülményei szegényesek voltak. A gladiátoriskolákban zsúfolt barakkokban laktak, és egyszerű ételeket kaptak. A gladiátoroknak esélyük volt a szabadságra. Ha egy gladiátor elég sokáig túlélte a küzdelmeket, és bizonyította a bátorságát, akkor megkaphatta a szabadságát (a rudis-t).
A rudis egy fából készült kard volt, amit az ókori Rómában a gladiátorok kaptak a szabadságuk jelképeként, miután sikeresen befejezték a pályafutásukat az arénában.
A rudis átnyújtása egy nagyon fontos és ünnepélyes pillanat volt a gladiátor életében, hiszen ez jelentette a rabszolgaságból való szabadulását és a társadalomba való visszatérését. A „rudiarius” egy olyan gladiátor volt az ókori Rómában, aki már kiérdemelte a szabadságát, de mégis tovább harcolt az arénában.
A gladiátoriskolák általában egy központi udvar köré épültek. Az udvaron volt a gyakorlótér, ahol a gladiátorok edzettek. Az udvart körülvevő épületekben voltak a barakkok, az étkező, a fegyvertár és az orvosi szoba.
Gladiátorok a ludusban
Ludus Magnus: Róma legnagyobb és legismertebb gladiátoriskolája, amely a Colosseum közelében állt. Ludus Dacicus: A dák gladiátorok kiképzésére szakosodott iskola. Ludus Gallicus: A gall gladiátorok kiképzésére szakosodott iskola.
Gladiátorok harca az arénában
A gladiátoriskolák fontos szerepet játszottak a római társadalomban. A gladiátorok kiképzése biztosította a játékokhoz szükséges „személyzetet”, és a gladiátoriskolák a szórakoztatóipar fontos részei voltak. A gladiátoriskolákban folyó kiképzés a római katonai kiképzésre is hatással volt.
A gladiátoroknak nem csak a harci technikákat kellett elsajátítaniuk, hanem a színpadiasságot is. A gladiátoroknak tudniuk kellett, hogyan kell a közönséget szórakoztatni.
A gladiátoriskolákban nem csak férfiak, hanem nők is kiképzésre kerültek. A gladiátoriskolákban a gladiátoroknak szigorú diétát kellett tartaniuk, hogy erősek és egészségesek maradjanak.
Colosseumban harcoló gladiátorok
A római gladiátorjátékok az ókori Róma egyik legjellegzetesebb és legvitatottabb szórakoztató eseményei voltak. Ezek a brutális küzdelmek, amelyekben a gladiátorok életre-halálra küzdöttek egymással vagy vadállatokkal, évszázadokon át vonzották a tömegeket az amfiteátrumokba.
A gladiátorok többnyire rabszolgák, hadifoglyok vagy elítéltek voltak, akiket speciális iskolákban képeztek ki a harcra. Voltak közöttük önkéntesek is, akik hírnév vagy pénz reményében vállalták a veszélyes hivatást.
A gladiátorok különböző fegyverekkel és harcmodorral rendelkeztek. A legismertebbek a thraex (kerek pajzzsal és rövid karddal), a murmillo (nagy pajzzsal és karddal), a retiarius (hálóval és háromágú szigonyával) és a secutor (hosszú pajzzsal és karddal).
Thraex gladiátorl, aki kerek pajzzsal és rövid karddal van felfegyverezve
Gladiátor nagy pajzzsal és karddal – murmillo
Retiarius – hálóval és háromágú szigonyával
Secutor – hosszú pajzzsal és karddal
A játékok általában állatvadászatokkal kezdődtek, majd következtek a gladiátorviadalok. A küzdelmek addig tartottak, amíg az egyik gladiátor meg nem halt vagy meg nem adta magát. A vesztes sorsáról a közönség döntött: ha felmutatták a hüvelykujjukat, a gladiátort megkegyelmezték, ha lefelé mutatták, akkor megölték.
A gladiátorjátékok nem csak a harcról szóltak, hanem a látványosságról is. A gladiátorok díszes ruhákat és fegyvereket viseltek, és gyakran dramatikus bevonulással jelentek meg az arénában.
Colosseumban harcoló gladiátorok
A játékokat a császárok és a politikusok arra is felhasználták, hogy növeljék népszerűségüket és eltereljék a figyelmet a társadalmi problémákról. A gladiátorjátékok a társadalmi kontroll eszközeként is szolgáltak. A brutális küzdelmek emlékeztették az embereket a hatalom erejére és a lázadás következményeire.
A naumachia az ókori Rómában egy mesterséges tavon vagy elárasztott arénában, például a Colosseumban megrendezett tengeri csata volt. Ezek a látványos események a rómaiak szórakoztatását szolgálták, és gyakran gladiátorok vagy hadifoglyok vívtak meg egymással a csatákban. A Colosseumot is alkalmassá tették naumachiák megrendezésére. Titus császár például Kr. u. 80-ban a Colosseum felavatásának ünnepségein egy tengeri csatát is bemutatott.
Ulpiano Checa, 1894.
A naumachiákban a résztvevők általában hadifoglyok vagy elítéltek voltak, akik addig küzdöttek egymással, amíg az egyik fél meg nem semmisült. A csatákat gyakran valóságos tengeri csatákhoz hasonlóan rendezték meg, hadihajókkal, fegyverekkel és taktikákkal. A nézők a lelátókon izgatottan figyelték az eseményeket, és élvezték a látványos küzdelmet.
A naumachiák a rómaiak szórakoztatásának egyik leglátványosabb és legkegyetlenebb formáját jelentették. A csatákban részt vevő emberek élete semmit sem ért, a cél a közönség szórakoztatása volt.
A gladiátorjátékokat a Kr. u. V. században betiltották, miután a kereszténység államvallássá vált. A kereszténység erkölcsi tanításaival ellentétesnek tartották a vérontást és az emberáldozatot. A Colosseumot a középkorban kőbányaként használták, és számos épület építéséhez hordták el az anyagát.
Bár a gladiátorok élete kegyetlen és veszélyes volt, mégis sokan csodálták őket bátorságukért és kitartásukért. Az amfiteátrumok arénájában a gladiátorok a római társadalom legalsó rétegeiből is felemelkedhettek a hírnév és a dicsőség csúcsára. Ezért is nevezhetjük őket joggal az amfiteátrumok hőseinek.
A Colosseum mellett számos más jól megőrzött amfiteátrum található Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Horvátországban.
Napjainkban is építenek amfiteátrumokat, amelyeket koncertek, színházi előadások és sportesemények megrendezésére használnak.
„Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is” – írta az óriási építményről Beda Venerabilis angolszász egyházi író.
Az vitathatatlan, hogy a Colosseum ma Róma egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága, és az UNESCO Világörökség része. Az épület az évszázadok során jelentős károkat szenvedett földrengések, tűzvészek és kőrablók miatt, de aXX. században jelentős restaurálási munkálatokat végeztek rajta. Ettől függetlenül a Colosseum ma is lenyűgöző látványt nyújt, és emlékeztet a Római Birodalom nagyságára és kegyetlenségeire.
A Colosseum Róma egyik legikonikusabb látványossága, sőt, mondhatni az egész világ egyik legismertebb építménye. Történelmi jelentősége, lenyűgöző építészete és a benne rejlő történetek miatt valóban kötelező látnivaló mindenkinek, aki Rómába látogat.
A Colosseum az ókori Római Birodalom hatalmának és nagyságának szimbóluma. Falai között gladiátorok küzdöttek, vadállatokkal vívtak, és látványos előadásokat tartottak a nép szórakoztatására. A Colosseum története lenyűgöző bepillantást nyújt az ókori rómaiak életébe és kultúrájába.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
A gladiátorokról készült fotókat a fantáziavilág, és a Gemini 1.5 Pro / Imagen 3 teremtette meg.
Forrás: wikipedia
Térkép: a Colosseum 3D látványterve