Olreant elhagyva, ragyogó napsütésben, dimbes- dombos tájakon folytattuk tovább utunkat. „Jöhet az első kastély” gondoltuk, itt állítólag minden sarkon van egy, elvéteni biztosan nem lehet…
A Loire-völgyi kastélyok közül először a Chambord-i kastélyt, a Loire-völgy ékkövét látogattuk meg, szóval ami a méretét illeti nem apróztuk el…
A francia barokkert és a kastélyt körbevevő erdős birtok, mérete megegyezik Párizs alapterületével! Ez a kastély csodálatos parkjával a Loire-völgy legnagyobb és egyik legszebb építménye. Persze azért akad konkurencia elég szép számmal a mezőnyben.
I. Ferenc király vadászkastélya reneszánsz stílusban épült 1519-1547-ig. Véglegesen XIV.Lajos fejezte be 1685-ben.
Természetesen a francia forradalom ezt a burzsuá jelképet sem kímélte, a forradalom után hosszú ideig üresen állt. (Szerencsére ezt nem rombolták le, bár a kifosztást ez sem kerülhette el…)
Ferenc eredetileg vadászkastélynak szánta az épületet, de a király összesen alig másfél hónapot töltött itt.
A kastély csak rövid itt-tartózkodásokra volt alkalmas, hosszabb ideig nem lehetett itt lakni – különösen télen -, mert a nagy ablakos, magas mennyezetű, tágas szobákat csak nehezen lehetett kifűteni.
A közelben nem volt település sem, így minden élelmiszert – a vadhús kivételével – a lakóknak magukkal kellett hozniuk. Emiatt a kastély többnyire lakatlanul és bútorozatlanul állt.
A bútorokat, szőnyegeket, konyhaeszközöket a vadásztársaságot kísérő szolgák hozták ide minden alkalommal.
A 16. századi Franciaországban a vidéki kastélyok már nem annyira védelmi, mint reprezentációs és lakóépületi célokat szolgáltak.
Bár a korábbi várépítészet jegyei – lakótorony, sarokbástyák, vizesárok – továbbra is fellelhetők rajtuk, katonai célokra már nem alkalmasak és kertekkel, vadasparkokkal, mesterséges tavakkal egészítették ki őket.
A chambord-i kastély ugyanilyen alapelvek szerint épült. Alaprajza várra emlékeztet, sarkain bástyákkal és tornyokkal megerősített fal veszi körbe a központi erődöt. A központi épület tervrajza azonban szakít a középkori, folyosóról nyíló szobák rendszerével és az olasz és francia reneszánsz felfogásának megfelelően a szobák önálló lakosztályokba csoportosulnak.
A négy sarkán jókora tornyokkal megerősített főépülethez közvetlenül csatlakoznak az északi főhomlokzat falat és saroktornyot utánzó lakószárnyai.
Az épület északi főhomlokzata 156 méter hosszú, az oldalhomlokzat 117 méteres. A kastélyban 426 szoba, 282 tűzhely, 77 lépcső és 800 domborműves oszlop található.
A főépület alaprajza egyenlő szárú, ún. görög keresztet formáz, ami akkoriban népszerű volt az olasz templomok építői körében (a római Szent Péter-bazilika kezdeti tervei is ezen alapultak), de világi épületek esetében ritkán alkalmazták. A külső fal hátsó részén látható, hogy eredetileg azokat a falakat és sarokbástyákat is a főhomlokzathoz hasonlóan akarták kiépíteni, de a kastély ezen részét nem fejezték be.
A kastély nem védelmi céllal épült, így falai, tornyai, csatornái kizárólag dekorációs célokat szolgálnak.
Az olasz építészetből kölcsönzött nagy ablakok és loggiák a hidegebb és nedvesebb franciaországi éghajlaton kevésbé bizonyultak praktikusnak. A palota jelképe a szalamandra.
A tömbszerű falakat és tornyokat kellemesen ellensúlyozza a tizenegyféle tornyocskából és háromféle kéményből aszimmetrikusan összeállított, szinte külön városkára emlékeztető tetőzet. Henry James írta róla „a tornyok, kupolák, oromzatok, ablakok, kémények sokkal inkább tűnnek egy város tornyainak, mint egyetlen épület kiszögellő csúcsainak”.
Különlegessége a dupla csigalépcsősor a kastély legszembeötlőbb eleme!
A torony földszinti részéről kiinduló lépcsősor egy üreges, központi részből áll. A két lépcsősor egymás felett kanyarog egy dupla, spirális rámpát alkotva, ahonnan az épület fő szintjeit lehet megközelíteni.
Ez az elképesztő találékonyság Leonardo da Vinci vázlatait idézi… Ha két személy egyszerre használja a két különálló lépcsősort, akkor ugyan láthatják egymást fel- és lesétálni, de sosem fogják egymás útját keresztezni! Egyedülálló művészeti alkotás, amely az UNESCO Világörökségi Listájának része.
A második világháború kitörése után a Louvre-ban és a compiègne-i kastélyban kiállított műkincseket (köztük a Mona Lisát és a Milói Vénuszt a chambord-i kastélyba szállították át.
Az épület alapjait I. Ferenc álmodta meg és Leonardo szellemisége hatotta át. A kastély egy építészeti remekmű, a francia reneszánsz jelképe szerte a világon.
A korhűre restaurált épület, pillanatok alatt több száz éves időutazásra ragadja el az idelátogatókat:
www.chambord.org/en/
Élmény: Hada Erzsébet, Farkas Anikó
Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Információk Forrása: www.chambord.org/en/, Wikipédia, és Explore France ,