A Loire-völgyi kastély túránkat egy rendhagyó állomással kezdtük. Aki Magyarországról autóval érkezik, annak érdemes megállni Orleansban. Nem véletlen a névazonosság, a híres New Orleans az Egyesült Államok déli részén fekvő település erről a városról kapta a nevét. A Mexikói-öböl partján elterülő jazzfőváros, ma is egy nagyméretű francia negyed rendelkezik.
De térjünk vissza, hogy sok száz évvel idősebb európai testvéréhez. Orléans már a történelem előtti időkben lakott hely volt, később a gallok egyik törzse telepedett meg a Loire folyónak ezen területén.
Majd Caius Iulius Caesar emeltetett várost itt, Cenabum néven, viszont éppen ez a környék vált a római uralom elleni gall lázadások egyik kiindulópontjává. A rómaiak távozása után a folyóparton hamarosan jelentős és gazdag település jött létre, melyet Attila hunjaival eredménytelenül ostromolt meg 451-ben.
A francia királyság kialakulása után is fontos szerepet kapott. Amikor a százéves háborúban a királyság területe mindinkább fogyatkozott, az akkor még megkoronázatlan, a trónöröklésre való jogában is támadott Dauphin, a későbbi VII. Károly a Loire mentére volt kénytelen visszavonulni, hiszen Párizs is az angolok kezére került. 1429 kezdetén szinte egész Észak-Franciaország és a délnyugati országrész idegen uralom alatt állt.
Az angolok Orléans-t, amely az egyetlen független francia város volt a Loire vidékén ostrom alá fogták. Ez a fontos stratégiai pont jelentette a franciák utolsó bástyáját, elestével az angolok már könnyen uralmuk alá hajthatták volna a megmaradt francia területeket. Egy modern történész szavaival: „Orléans sorsán függött az egész királyság”. Senki sem remélte, hogy a város kiállja az ostromot.
Orléans birtoklása kulcsfontosságú lett mindkét fél számára. A Párizs felől előrenyomuló és jelentős túlerőben levő angolok 1428 októberében ostromgyűrűbe fogták, hogy átkelhessenek a Loire hídján, s végső csapást mérhessenek a francia királyságra. Az ostromgyűrű egészen a következő év májusáig állt a várfalak tövében.
Ekkor érkezett meg kis csapatával Jeanne d’Arc, bejutott a várba, fellelkesítette a várvédőket s egyúttal az angolokat kívülről szorongató franciákat is. Bár a harcokban maga is megsebesült, 1429. május 7-én súlyos vereséget mért az ostromlókra. Ennek a sikernek köszönhetően a franciák június közepén újabb győzelmet arattak, s ezzel megindult az elfoglalt terület felszabadítása.
Jeanne d’Arc az angolok számára az első számú ellenség lett, Franciaországnak viszont hősnője, s később szentje. Az 1429-es csata évfordulóján, minden év május 7-én és 8-án ünnepi misével, felvonulásokkal, sőt katonai parádéval emlékeznek meg a hős Szűzről, akit 1431. május 30-án a roueni régi piactéren máglyán megégettek.
Cathédrale Ste-Croix – a katedrálist a XII. században kezdték építeni, a francia vallásháborúk korában a protestánsok által nagyrészt lerombolt templom újjáépítésére IV. Henrik adott parancsot.
Az eredeti román kori tornyokat ekkor lebontották, s a XVIII. században gótikusakat emeltek helyükre, a huszártorony pedig a múlt századi. A homlokzat fölé magasodik további két lépcsőzetes, gazdagon díszített torony.
A székesegyház ólomüveg ablakai Joan Arc, az Orléans védelmezőjének történetét ábrázolják.
A katedrálistól egy rövid séta után megtekinthetjük Jeanne d’Arc házát – Maison de Jeanne d’Arc – ahol a csata idején tartozkodott.
A házban filmvetítés repíti vissza a látogatót a 100 éves háborúba Jeanne d’ Arc az az Szent Johanna, az orléans-i szűz korába.
Élmény: Hada Erzsébet
Fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Információk: Wikipedia
Térkép: Orleans