Fenékpuszta egyszerre uradalmi múlt és kortárs élménytér. A Festetics-major klasszicista szárnyai, a kiskastély grófi emléktere és az istállókban újjászülető lovaskultúra együtt rajzolják meg a Balaton déli kapujának különleges arculatát.
Fenékpuszta mai legjelentősebb épületegyüttesét az egykori Festetics-major épületei képezik, melyek közül a legkorábbiak még a XVIII. század végén jöttek létre. A középtengelyt alkotó főépülethez észak és dél felől, szigorú szimmetrikus rendben egy-egy szárnyat csatlakoztattak, gazdasági helyiségekkel és istállókkal.
A XIX. században Festetics László az épületeket kibővíttette, a homlokzatokat klasszicista stílusúra építtette át, valamint a középső tömb emeletráépítést is kapott, itt helyezték el grófok szobáját. Az épületegyüttes oldalszárnyaiban ebben az időszakban is lótenyésztés folyt.
A Festeticsek fenékpusztai ménesbirtoka a XIX. században a magyar lótenyésztés és a magyar lovassport egyik legjelentősebb központjának számított.
A keszthelyi Festetics család tagjai történetük során sokat tettek a magyar lótenyésztésért. Festetics I. György Fenékpusztára telepítette a család szentai ménesét 1797-ben. A gróf által alapított Georgikonon belül pedig 1807-től ménesmesteri és lovászképzés folyt, ezzel is megalapozva a Festetics-ménes hírnevét.
Fia, Festetics László hozta a fenéki ménesbe az első arab lovat, és 1827. június 9-én, az első pesti lóverseny utolsó napján a telivérek versenyére díjként 100 aranyat adományozott.
László idősebbik fia, Festetics I. Tasziló lovassági altábornagyként töretlen katonai karriert tudott magáénak. I. Tasziló elsőként vásárolt angol telivér lovakat a családi ménesbe.
Testvérének legidősebb fia, II. Tasziló szenvedélyes lótenyésztőként volt ismert, magyar és európai lovasegyletek tagja volt. A Festetics-ménes az ő idejében élte aranykorát. Aranysárga-kék színekben futó angol telivér versenylovai az Osztrák–Magyar Monarchia és Európa versenypályáin jelentős díjakat nyertek.
Leghíresebb lova Patience volt, aki 1904-ben és 1905-ben kilenc futamából kilencet nyert, ezzel Kincsem mögött a második az örökranglistán. II. Tasziló fia, Festetics III. György folytatta elődei munkáját a magyar lótenyésztés és versenyzés sikereinek érdekében.
A fenékpusztai birtokhoz a Festetics család keszthelyi kastélyától fákkal övezett út vezetett, mely útközben több kisebb majorságot, illetve malmot is érintett.
A természet és történelem varázslatos összefonódása – A Fenékpusztai Fenyves allé
A 2023 végén megnyílt, korhűen megújított Fenékpusztai Majorság ma ismét a ló és a táj elegáns szövetségének színtere, kiállításokkal, közösségi terekkel és élő ménesélménnyel.
A kiskastély alsó szintjén megnyílt kiállítás a Festeticsek és a lótenyésztés kapcsolatát mutatja be, míg az emeleten kialakított Gróf úr szobájában a Festeticsek 5 generációjának portréi tekinthetők meg.
A Kancaistálló területén többfunkciós közösségi tér jött létre, amely rendezvények és időszakos kiállítások helyszíneként szolgál. Az istállóban 12 lónak kialakított box kapott helyet.
A major helyén egykor a bécsi udvar spanyol lovasiskolája állt, amelyet 1739-ben vásároltak meg a Festeticsek, hogy európai hírű ménest neveljenek ki. A 17-18. század fordulójára tehető a terület aranykora, Festetics II. Tasziló idejére, ekkor épültek az istállók és a cselédlakások is, 1820-ra pedig elkészült a ma látható kiskastély.
Az 1945-ös földreform idején a birtokot is államosították, s a térség településfejlesztése során tudatosan igyekeztek felszámolni a táj arisztokratikus jellegét.
A régi épületek mellé lenfonógyárat telepítettek, a XIX. századi épületekben pedig úgynevezett „csökkentett komfortfokozatú lakásokká” (lényegében szükséglakásokká) alakították át.
Az 1990-es évek elejétől folyamatosan napirenden van a majorság rehabilitálása, többek között egy kocsimúzeum ötlete is felmerült, az épületegyüttes állaga azonban azóta is sokat romlott, így a jövője bizonytalan.
Hosszú előkészítés után 2023 decemberében a majorság komplex szabadidő-központként nyitott meg, korhű környezetben idézve meg a lótenyésztés és a Festetics-örökség világát. A megújulást jelentős uniós források támogatták, amely révén visszatértek a történeti terek, és új közösségi funkciók erősítik a kulturális turizmust.
A kiskastély földszintjén nyílt tárlat a Festeticsek és a lótenyésztés kapcsolatát mutatja be, az emeleten „Gróf úr szobája” a család öt generációjának portréival fogad. A Kancaistálló többfunkciós közösségi térré alakult, 12 ló számára kialakított boxokkal; a Borjú- és Gulyaistállók pedig klasszikus és interaktív elemekkel működő lovasmúzeumként mesélik el a fenéki ménes történetét.
A Borjú- és a Gulyaistállók területén lovasmúzeum várja az érdeklődőket. Az Emlékmúzeum az egykori Gulyaistállóban klasszikus, míg a Borjúistállóban interaktív eszközökkel mutatja be a fenéki ménest, valamint a Festeticsek lótenyésztésének és lóversenyzésének történetét az idelátogatóknak.
A megújult majorság programokkal, rendezvényekkel, kerékpárkölcsönzéssel és piknikezésre csábító parkkal várja a látogatókat; a kávézó helyi ízekkel készül kosaras uzsonnára. A fenékpusztai élmény így a kiállítóterekből kilépve is folytatódik: séták, bringás kitérők és családi programok kapcsolják össze a majorságot a Balaton-part kulturális hálójával.
Fenékpuszta nemcsak a Festeticsek lótenyésztő birodalma: a közelben, Szendrey-telepen született Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége, akinek emlékszobája ma is őrzi a reformkori sorsok lenyomatait. A gazdatiszti hagyomány és a kiskastély közelsége különös hidat ver a család- és irodalomtörténet között, erősítve a hely kulturális rétegzettségét.
Fenékpuszta a magyar lótenyésztés emlékhelye, ahol a klasszicista építészeti fegyelem találkozik a ménes mozgásának poézisével. A Festeticsek öröksége ma is élő tartalom, amely a Balaton partján múltat és jelent, természetet és kultúrát fűz újra össze.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Információ: festeticskastely.hu
Térkép: