Hévíz igazán gazdag történelemmel rendelkezik, amelyben a római kori fürdőkultúra, a középkori fejlődés és a modern fürdőváros kialakulása is meghatározó szerepet játszott, miközben a Hévízi-tó gyógyító vizének jelentősége végig központi elem maradt.
A Hévízi-tó gyógyhatását már a rómaiak is ismerték és használták, így a kezelés és fürdőzés hagyománya több ezer éves múltra tekint vissza.
Hévíz park, háttérben a Tófürdő. Év: 1908 Fotó adományozó: Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége
A természet, történelem és gyógyászat találkozása Európa legnagyobb meleg vizű tavánál.
Hévíz, Tófürdő. Év: 1957 Fotó adományozó: Szent-Tamási Mihály / www.fortepan.hu
A Hévízi-tó Természetvédelmi Terület területe bő 60 ha (ebből a tófelszín 4,6 ha).
A Hévízi-forrástó vize, mintegy 20-22 ezer éve tört fel mai helyén, a Balaton kialakulásával egy időben.
Az előtörő meleg víz először a Balatonba ömlött. Klímaváltozások hatására a Balaton vízszintje lesüllyedt. Az egykori tómederben az ott élő buja növényzet elhalt részeiből tőzegláp keletkezett.
A Hévízi-völgy lápos, tőzeges, sík felszíne a tótól keletre kb. 1-1,5 km szélességben, a völgy keleti oldalán levő Dobogóig és a völgyet keletről határoló cserszegtomaji dombvonulatig terjed. Dél felé a tőzeges terület a Zala medréig húzódik, északon a Gyöngyösi csárda fölé nyúlik.
A terület éghajlatáról általában elmondható, hogy a területet szubmediterrán klíma-hatás éri, mely május végi és októberi csapadékmaximumban jelentkezik. Jellemző az aránylag enyhe tél, és a nem túl meleg nyár.
A tó és az azt övező véderdők egymásra hatásának következtében sajátos, helyi mikroklíma alakult ki. A vizes területek hatására a helyi klíma kiegyenlítettebb, az erdők felfogják a szeleket, a tó és környezete gyakorta párába burkolózik.
A Hévízi-tó, mely egy természetes termálkarszt-forrás felett kialakult közel 250 m átmérőjű forrástó, világviszonylatban is egyedülálló védendő természeti érték, és egyben népszerű, turisztikai célpont.
Fürdőzők, feltehetően a hévizi patakban. Év: 1917 Fotó adományozó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Történeti Fényképek Gyűjteménye / www.fortepan.hu
A feltörő karsztvíz hőmérsékletének, vízminőségi összetételének köszönhetően a tó vizét régóta használják gyógyászati célokra is.
Történelmi Időutazás a gyógyító vízzel átitatott villagazdaságban, Hévízi
A tó vízfelülete 46 350 m2 térfogata 127 950 m3 a tó túlfolyó vízszintje 108,80 mBf, a tó vizének napi utánpótlása jelenleg kb. 35 millió liter. Felszíne ovális alakú, keresztmetszete dél felé elhajló tölcsér képét mutatja (kb. 70×90 m), amely a forrásánál a legmélyebb.
A tó vízét a forrásbarlang forrásai folyamatosan táplálják. A tölcsér alakú tó 38,5 m mély alapján nyíló forrásbarlangja a Dunántúli-középhegység egyik nagy felszín alatti áramlási rendszerének hegységperemi feltörési helye.
A források a Keszthelyi-hegység Ny-i szélén egy É-D-i csapásirányú szerkezeti vonal mentén felső-pannóniai konglomerátumból, homokkőből tőrnek fel. Az egy termes, barlangban meleg és hideg források vize keveredik. A termet egy iszapréteg osztja ketté. Itt ered a termálvíz: a keleti oldalon 26,3ºC-os (≈10%), míg a nyugati oldalon 41ºC-os (≈90%) víz tör fel. A barlang nyílásán a „kevert” víz hőfoka 38 ºC-os.
A tó teljes vízkészlete 3,5 naponta megújul.
A víz északon az északi-lefolyón keresztül az Ó-Berek-csatornába, délen a Hévízi-lefolyóba ömlik. (Végeredményben a Hévízi-lefolyó is az Ó-Berek-csatornába torkollik.)
A területen még egy csatorna található, az Úsztatómajori csatorna, mely a Hévízi-lefolyóval azonos sorsra jut. A tó vize végső soron a Zalába, majd a Balatonba jut.
Ha a Hévízi-tó felszínét megfigyeljük, megállapíthatjuk, hogy a tó nincs nyugalomban. Egyrészt: a tavat tápláló forrás a tó vizét állandóan mozgásban tartja, a mélyből feltörő víz lassú körforgással gyűrűzik a partok felé. Másrészt: a víz és a levegő közötti hőmérséklet különbség következtében a víz a felszínen kissé lehűl és így nagyobb fajsúlyánál fogva ismét lefelé áramlik. Eközben a tó egész víztömege hengeres mozgással lassan jobbra forog.
A Hévízi-tó vize tehát egy vízszintes barlangjáratból lép ki. A törmelékkel eltorlaszolt nyílás szélessége kb. 2-3 m, magassága 0,6-0,8 m volt eredetileg. A Hévízi-tó forráskráter barlangjának feltárását a VITUKI megbízásából 1975-ben Plózer István vezetésével az Amphora Búvár Klub kutatói folytatták. Behatoltak a forrásszáj rendkívül szűk és veszélyes nyílásán, ahol a 38,8°-os meleg és a percenként 30-40 ezer liter vízhozamú forrás sodrását is le kellett győzniük. A szűk bejárat után tágas, 14 m magas és 17 m átmérőjű terem következett, amelyet Amphora-teremnek neveztek el. Középen, 40-41 m mélységben iszapnyereg osztja ketté, a keleti oldalon kisebb, a nyugati oldalon nagyobb mélyedést alkotva.
A baktériumok a tó élővilágának domináns elemei, a gyógyhatással is kapcsolatban állnak. Számos csoportjukat megfigyelhetjük a vízben.
Az indiai vörös tündérrózsa hosszú virágú alfaját (Nymphaea rubra var. longiflora) 1898-ban Lovassy Sándor sikerrel honosította meg a Hévízi-tóban. Az indiai vörös tündérrózsa hazája a trópusi Kelet-India. Hévízen a vörös tündérrózsa vegetatív módon szaporodik.
Fehér tündérrózsa (Nymphaea candida minor) a tóból már kipusztult, de még nagy számban tenyészik az üzemvíz-csatornában.
A park természetes vegetációval nem rendelkezik, jelentőségét adottságai mellett elsősorban koros növényállománya, növénykülönlegességei, és történeti múltja adja.
A klimatikus hatások a tó környezetének hidrogeológiai adottságaival párosítva a park növényállományának jellegét leginkább befolyásoló tényezők, és egyben a gyűjteményes kertekhez, arborétumokhoz hasonlóan sajátos növényállomány fenntartását teszik lehetővé. Ezt az adottságot csak részben használja ki ma a park, elsősorban a tóban lévő tavirózsák és a park idős faállományában található különleges igényű növényeken (Metasequoia glyptostroboides, Taxodium distichum) keresztül.
Hévíz egyszerre történelmi múltú gyógyhely, természetvédelmi ritkaság és vonzó turisztikai desztináció. A világhírű tó, a gyógyító klíma, a gazdag történelmi örökség és a változatos kulturális, valamint természeti programok minden évszakban különleges élményt kínálnak.
FORRÁS: A Hévízi-tó TT természetvédelmi kezelési terve (2003.)
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép:
