Szent István nem tétlenkedett uralkodása alatt. Nemcsak látványos és központi helyeken építtetett templomokat, hanem országszerte a stratégiai határszélek közelébe is. Az egyik híres rendelete alapján tíz falu köteles volt egy templomot építeni így a kis településeken is fellendült a keresztény hitélet.
Velemér 10 falu központja volt az Árpád-kor elején, így itt is épült egy templom, melynek pontos építési ideje nem ismert. Először 1360-ban kelt oklevélben említik, és Szentháromságnak (Scentrynitas) szentelték.
Magyarország sok szempontból legkülönlegesebb temploma a Szentháromság tiszteletére szentelt, egyhajós, nyugati tornyos, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel ellátott, kőből és téglából épült, keletelt veleméri katolikus templom, ami a mostani falu déli végében található Papréten emelkedik. Járművel akár a templom melletti parkolóig is gurulhatunk, de azért érdemes inkább a temető parkolóját használni, és egy rövid sétát tenni az erdőben az alsó parkolóig.
A templom az évszázadok során sok változáson ment keresztül. A reformáció idején, 1560 körül a földbirtokos Batthyány család és vele a falu reformátussá lett; a freskókat lemeszelték. Az ellenreformáció során a lakosság református maradt, de templomot az osztrák megszállók visszaadták a katolikus egyháznak. 1732-ben már ismét katolikus volt.
Mivel a település lakossága református volt, így a templom hívek nélkül szinte teljesen az enyészeté lett.
1863-ban Gózon Imre szentgyörgyvölgyi református tanító vezette el a templomhoz Rómer Flórist, aki az épületet rémes állapotban találta: hiányzott a hajó és a torony tetőzete, a padlót állati ürülék borította, közötte tábortüzek nyomaival. Mindez arra utalt, hogy az épületet a környék szegényei és állatai használják.
Az épület arányai és a festmények megragadták Rómert, aki ezért megbízta a pályakezdő Storno Ferencet, hogy készítsen rajzokat a templomról és a freskókról. Minden befolyását latba vetve elérte, hogy a szombathelyi egyházmegye fedesse be az épületet, így a további pusztulást elkerülte. A falakon lévő freskók is egy kis lélegzethez jutottak, legalább az eső nem áztatta őket.
Az 1919-es Tanácsköztársaság sem tett jót az épületnek, a helyi szegényparaszt csoport le akarta bontani a romos templomot, hogy a kövekből istállót építsen. Szerencsére 1941 után több alkalommal restaurálták. Így megmenekült a pusztulástól.
A veleméri templomot nem pontosan keletelték, hanem úgy, hogy a Szentháromság vasárnapján kelő nap első sugara a szentély boltozatán lévő Szentháromság jelképére essen.
Sajnos e bámulatos fényjelenség manapság nem látható, mert a felkelő napot a közelmúltban telepített erdő fái eltakarják. Mindezen optikai hatások elérése érdekében a templom tájolása nem pontos, hanem a földrajzi kelet irányától 18,5 fokkal északnak tér el.
A nyugati homlokzat elé kiugró, négyzetes alaprajzú tornyot a földszinten kapuk törik át. A templom előcsarnoka a toronyalj; ide vezet a külső csúcsíves kapu. A templomhajóba nyíló belső ajtó gótikus, körtetagozatos.
A torony nyugati homlokzatának három gótikus ablaka közül kettő lőrésszerű, egyenesen levágott, a legfelső díszesebb, mérműves – a torony másik három oldalán is van egy-egy ugyanilyen ablak.
A négyzetes toronyhoz csatlakozik a téglalap alaprajzú hajó, amit délről három, a szentély keleti oldalán egy csúcsíves, a szentély déli oldalán egy kerek ablak világít meg. A hajó északi és déli oldalán fennmaradt az íves tégla párkányzat egy része a párkányokat lezáró kőkonzolokkal – ezek közül három emberfejes, egy pedig egyszerű, sima.
A templomot főleg téglából, kis részben kőből és téglából vegyesen rakták. Az alapokat, a lábazatokat, a sarokarmírozásokat, a bejárat és ablakok kereteit – a körablak kivételével – kőből faragták.
Sajnos mi nyitvatartási idő után érkeztünk, így a belső fényjátékot már nem láthattuk. Így ez egy nagyon jó apropó arra, hogy egy napos nyári alkalommal ismét felkeressük a templomot. És akkor talán sikerül a freskókat és a rajtuk táncoló fényeket is megörökíteni.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Velemér
Információk: Wikipédia / velemer.hu
