Árpád-kori Szentháromság-templom az Őrségben – Velemér

Szent István nem tétlenkedett uralkodása alatt. Nemcsak látványos és központi helyeken építtetett templomokat, hanem országszerte a stratégiai határszélek közelébe is. Az egyik híres rendelete alapján tíz falu köteles volt egy templomot építeni így a kis településeken is fellendült a keresztény hitélet.

Velemér 10 falu központja volt az Árpád-kor elején, így itt is épült egy templom, melynek pontos építési ideje nem ismert.  Először 1360-ban kelt oklevélben említik, és Szentháromságnak (Scentrynitas) szentelték. 

Magyarország sok szempontból legkülönlegesebb temploma a Szentháromság tiszteletére szentelt, egyhajós, nyugati tornyos, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel ellátott, kőből és téglából épült, keletelt veleméri katolikus templom, ami a mostani falu déli végében található Papréten emelkedik. Járművel akár a templom melletti parkolóig is gurulhatunk, de azért érdemes inkább a temető parkolóját használni, és egy rövid sétát tenni az erdőben az alsó parkolóig.

A templom az évszázadok során sok változáson ment keresztül. A reformáció idején, 1560 körül a földbirtokos Batthyány család és vele a falu reformátussá lett; a freskókat lemeszelték. Az ellenreformáció során a lakosság református maradt, de templomot az osztrák megszállók visszaadták a katolikus egyháznak. 1732-ben már ismét katolikus volt. 

Mivel a település lakossága református volt, így a templom hívek nélkül szinte teljesen az enyészeté lett.  

1863-ban Gózon Imre szentgyörgyvölgyi református tanító vezette el a templomhoz Rómer Flórist, aki az épületet rémes állapotban találta: hiányzott a hajó és a torony tetőzete, a padlót állati ürülék borította, közötte tábortüzek nyomaival. Mindez arra utalt, hogy az épületet a környék szegényei és állatai használják. 

Az épület arányai és a festmények megragadták Rómert, aki ezért megbízta a pályakezdő Storno Ferencet, hogy készítsen rajzokat a templomról és a freskókról. Minden befolyását latba vetve elérte, hogy a szombathelyi egyházmegye fedesse be az épületet, így a további pusztulást elkerülte. A falakon lévő freskók is egy kis lélegzethez jutottak, legalább az eső nem áztatta őket.

Az 1919-es Tanácsköztársaság sem tett jót az épületnek, a helyi szegényparaszt csoport le akarta bontani a romos templomot, hogy a kövekből istállót építsen. Szerencsére 1941 után több alkalommal restaurálták. Így megmenekült a pusztulástól. 

A veleméri templomot nem pontosan keletelték, hanem úgy, hogy a Szentháromság vasárnapján kelő nap első sugara a szentély boltozatán lévő Szentháromság jelképére essen.

Sajnos e bámulatos fényjelenség manapság nem látható, mert a felkelő napot a közelmúltban telepített erdő fái eltakarják. Mindezen optikai hatások elérése érdekében a templom tájolása nem pontos, hanem a földrajzi kelet irányától 18,5 fokkal északnak tér el.

A nyugati homlokzat elé kiugró, négyzetes alaprajzú tornyot a földszinten kapuk törik át. A templom előcsarnoka a toronyalj; ide vezet a külső csúcsíves kapu. A templomhajóba nyíló belső ajtó gótikus, körtetagozatos. 

A torony nyugati homlokzatának három gótikus ablaka közül kettő lőrésszerű, egyenesen levágott, a legfelső díszesebb, mérműves – a torony másik három oldalán is van egy-egy ugyanilyen ablak.

A négyzetes toronyhoz csatlakozik a téglalap alaprajzú hajó, amit délről három, a szentély keleti oldalán egy csúcsíves, a szentély déli oldalán egy kerek ablak világít meg. A hajó északi és déli oldalán fennmaradt az íves tégla párkányzat egy része a párkányokat lezáró kőkonzolokkal – ezek közül három emberfejes, egy pedig egyszerű, sima.

A templomot főleg téglából, kis részben kőből és téglából vegyesen rakták. Az alapokat, a lábazatokat, a sarokarmírozásokat, a bejárat és ablakok kereteit – a körablak kivételével – kőből faragták.

Sajnos mi nyitvatartási idő után érkeztünk, így a belső fényjátékot már nem láthattuk. Így ez egy nagyon jó apropó arra, hogy egy napos nyári alkalommal ismét felkeressük a templomot. És akkor talán sikerül a freskókat és a rajtuk táncoló fényeket is megörökíteni. 

Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu

Térkép: Velemér

Információk: Wikipédia / velemer.hu