A cím, már alapjaiban túlzás… De a címek már csak ilyenek… 🙂 A Mecsek déli lejtőire épült települések éghajlata, jócskán elmarad a Földközi-tenger medencéjének városainak a klímájától. Ezért aki a latinosabb vérmérsékletű emberek közé tartozik, az tavasszal nem a Mátra lankáit látogatja.
Pécs már a római korban is létezett, akkor még Sopianæ néven. A város tekervényes utcácskái, árkádjai, és terei az évszázadok alatt alakultak ki.
Ez a hangulat minden pillanatban átjárja a szépen felújított történelmi belvárost.
Az átjárókból kilépve, sokszor igazi csodára is bukkanhatunk.
A város középkori latin neve Quinque Ecclesiae (azaz „öt templom”) volt. Az egyik ilyen templom a Pécsi Bazilika, vagy a köznyelvben használt „négytornyú templom”.
A teljes neve Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház.
A pécsi székesegyházat egykor díszítő apostolszobrok az épület nyugati oldalára tekintenek most, kényelmes boltíves „lakhelyükről”.
A Dómtérről lakatokkal övezett úton jutunk el a Széchenyi térre.
Nagy Lajos az első magyar egyetemet 1367-ben itt alapította meg. A diákszerelmek bizonyítékai a lakatfalak.
2013-ban már új helyet kellett keresni az örökké tartó kapcsolatok „mérőeszközeinek”.
Rövid sétával érjük el a Pécs-Belvárosi templomot, közismertebb nevén a Dzsámit.
Az egykor forgalmas közlekedési csomópontként szolgáló teret mára már a gyalogosok vették birtokukba.
A pécsi városháza Pécs megyei jogú város közgyűlésének helye, a Széchenyi tér déli részének három jelentős újjáépítésen átesett épülete.
A közeli Horvátország ajándéka az óriás hímes tojás.
Az Irgalmasok temploma (felszentelt nevén Szent Sebestyén-templom) előtt áll a város talán egyik leghíresebb köztéri műalkotása, a Zsolnay-kút. A 4 méteres pirogránitból készült kút télen „faházikót ölt magára”. Egy okkal több, hogy nyáron visszatérjünk ide.
A tér déli részéből visszatekintve láthatjuk, a pécsi képeslapok klasszikus beállítását a térről.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Pécs
