Trencsén a Vág folyó két partján fekszik, Északnyugat-Szlovákiában. A Középső-Vágvölgy a Vág folyó középső szakaszán húzódik, ahol a folyó egy karakteres, hegyvidéki tájat formál. Földrajzilag a Középső-Vágvölgyet elsősorban az Északnyugati-Kárpátok vonulatai határolják, így a területet hegyek veszik körül, például a Kis-Fátra és Fehér-Kárpátok hegységei.
A völgy változatos természetföldrajzi elemekből áll, a folyó mentén alacsonyabban fekvő sáv mellett meredek hegyoldalak és dombvidék jellemző. Ez a táj nemcsak festői szépségű, hanem gazdag természeti erőforrásokban, kirándulási és turisztikai lehetőségeket kínál.
A régió kulturálisan és gazdaságilag is jelentős, Trencsén mellett több kisebb település is részét képezi ennek a völgynek, amely történelmileg fontos közlekedési és kereskedelmi útvonal volt a Kárpát-medencében. 2026-ban Trenčín viseli az Európa Kulturális Fővárosa címet, megosztva a finnországi Oulúval együtt. A város lakossága közel 56 ezer fő, és egyben kerületi és járási székhely. Trencsén gazdag kulturális életet él, többek között a Trencséni Egyetemnek köszönhetően, valamint számos nemzetközi eseménynek ad otthont, például a híres Pohoda nyári zenei fesztiválnak, divatbemutatóknak és filmfesztiválnak.
A régészeti leletek tanúsága szerint Trencsén környékén már 200 000 évvel ezelőtt is élhettek emberek. A legkorábbi feltárt település – a hévmagyarádi kultúra telepe – az i. e. 2. évezredből került elő. A késő bronzkorban a Várhegyen a lausitzi kultúra erődített települése állt, de később a puhói kultúra, majd latén kori erődített település és kereskedelmi központ volt ezen a helyen. Ekkor a kelták szállták meg ezt a területet. A római korban kvád és markomann törzsek élhettek itt. A települést „írott forrásban” először 179-ben említik „Laugaricio” néven, amikor M(arcus) V(alerius) Maximianus római serege idáig üldözte a megvert kvádokat. Erre emlékeztet a várszikla falán található római felirat.
A Középső-Vágvölgy történelmileg gazdag térség, több jelentős középkori várral, élénken megőrzött kulturális és turisztikai értékekkel. Legismertebb vár közülük a Trencséni vár, amely városa fölött, egy magas sziklán épült ki. Ez a vár Szlovákia egyik legnagyobb és legismertebb középkori vára, s egyben a város fő turisztikai látványossága. A vár története összefonódik olyan történelmi személyiségekkel, mint Matúš Čák, aki a várat uralta a XIV. században, és a vár számos csatát és ostromot élt meg. Érdemes időt szánni rá, mert egy fél napot úgy el tudunk a falai között tölteni, hogy észre sem vesszük…
A Középső-Vágvölgy másik neves vára a Beckov vára, amely bár már romos állapotban van, még mindig lenyűgöző látványt nyújt. A XII. században épült határvárként jelentős katonai és nemesi rezidencia volt a Stibor család számára. A várból csodás kilátás nyílik a Vág folyóra és a környező dombokra, és helyszíne számos kulturális rendezvénynek.
A Trencséni vár alatt fekvő települést mint vámszedő és vásáros helyet 1111-ben és 1113-ban a zoborhegyi bencés apátság oklevele említi először. 1241-ben említik Bogomer trencséni ispánt, aki a várat a tatárok ellen védelmezte, a település azonban valószínűleg megsemmisült. A XIII. század végén Csák Máté Trencsénre is kiterjesztette fennhatóságát, és hatalmas birtokainak központjává tette. Halála után 1321-től újra királyi birtok, ekkor már városi joggal rendelkezett. A város erődítményei a XV. században épültek. A két kapuval ellátott városfal az erődített plébániatemplommal és a vár erődítéseivel egybeépítve egységes védelmi rendszert alkotott. 1412-ben Luxemburgi Zsigmond Trencsént szabad királyi városi rangra emelte. A város egyenlő jogokat élvezett Budával és Székesfehérvárral, és a Magyar Királyság legjelentősebb városai közé tartozott.
Amikor a császári hadak 1528. június 28-án a várat egyhavi ostrom után bevették, a várost is felégették és kifosztották. Súlyos károk keletkeztek a város védműveiben is. 1543-ban a városi magisztrátus a városfalak további megerősítését határozta el, mely során az Alsó, vagy más néven Török kaput félköríves barbakánnal és kisebb toronnyal bővítették. Megerősítették a plébániatemplomot és a Szent Mihály kápolnát, félig lebontották a ferences kolostort, azonban újjáépítése már nem történt meg, és falai még 1596-ig álltak.
A XVI. század második felében habánok telepedtek itt le akik megalkották a híres trencséni majolikát, amely a kerámia egyik típusa, amely eredetileg a spanyol-mór, lüszteres mázzal díszített kerámiát jelenti. Nevét a spanyolországi Mallorca szigetéről kapta, amelyen keresztül Itáliába szállították. A majolika edények és tárgyak elefántcsont színű alapon kék, növényi és állatmotívumokkal díszített, lüszteres mázzal bevont kerámiák. A technológia az olasz reneszánsz idején tökéletesedett ki, és számos művészi központban gyártották.
A trencséni majolika különlegessége, hogy a 16. században, a habánok által alapított műhelyekben készült, és ez a hagyomány a térségben jelentős kerámiaipari kultúrát teremtett. Az mintázatok és technikák a reneszánsz stílus jegyeit hordozzák, és a trencséni majolika mára a térség kulturális és művészeti örökségének fontos részévé vált. Ezek a kézzel festett, magas minőségű kerámiák méltán váltak keresett művészeti tárgyakká.
Azt, hogy a városi vezetők aggodalmai nem voltak alaptalanok, megmutatták a hamarosan bekövetkező események. 1599-ban a szultán szolgálatában álló krími tatár hordák pusztították el az egész vidéket, 1604-ben pedig Bocskai hajdúi okoztak hatalmas károkat. A pusztítás megismétlődött húsz évvel később Bethlen Gábor hadainak támadásával, majd 1625-ben mindezt egy nagy árvíz tetőzte be. A harmincéves háború során Trencsént és vidékét cseh és morvaországi menekültek tömegei árasztották el. 1637-ben a prágai Jan Václav Vokál megalapította az első trencséni könyvtárat, mely 1664-ig működött. A XIX. századig nyomda is működött a városban.
1644–1645-ben I. Rákóczi György serege dúlta a vidéket. 1649-ben Trencsénben jezsuiták telepedtek le, majd három év múlva megalapították iskolájukat. Hatásukra indult meg az akkor evangélikus többségű városban a rekatolizáció. 1655-ben kezdte működését a trencséni noviciátus. 1656-ban a pestisjárvány 300 lakost ölt meg. 1657-ben megnyílt az új kollégium épülete, ahol a színház is működött. 1663-ban újra török hadak pusztították a Közép-Vágmentét. A támadás október 2-án érte el a várost, melynek védelmében több mint 300 katona és városi polgár esett el, sokakat rabságba hurcoltak.
Thököly Imre hadai 1678 és 1683 között pusztították a város környékét, amely a legnagyobb veszteségeket mégis a Rákóczi-szabadságharc során szenvedte el. A kurucok 1704. február 14-én zárták körül a várost, mely csak négy évi blokád után lélegezhetett fel. A dühöngő éhínség és járványok után 1708. május 14-én hatalmas tűzvész tört ki, melyben 195 ház a piaristák templomával együtt porig égett és helyrehozhatatlan károk érték a város védőfalait is.
Az 1710-ben kitört pestisjárványnak több mint ezer ember esett áldozatul, majd 1715-ben a pestis újabb hullámának 222 áldozata lett. A háborúk és katasztrófák által okozott károk és veszteségek példa nélkül állnak a felvidéki városok között. A templomot és az iskolát 1776-tól a piaristák vették át. 1790. június 11-én ismét szörnyű tűzvész tört ki a városban, melyben szinte az egész belváros leégett. Súlyos károkat szenvedett a plébániatemplom és a paplak is, a legnagyobb veszteség mégis az ősi vár pusztulása volt, melyből csak füstölgő romok maradtak, és többé már nem épült fel.
Szenvedett a város a napóleoni háborúk alatt is. 1805-ben itt vonult át I. Sándor orosz cár serege útban Austerlitz felé, 1813-ban pedig 36 ezer orosz katona vonult át útban a lipcsei csatába. 1813-ban újra nagy árvíz pusztított, mely 44 lakos életét követelte.
A várost közvetve sújtotta az 1866-os königgrätzi csata is, mely után a megvert osztrák sereg maradványai érkeztek ide súlyos kolerajárványt okozva. A porosz–osztrák háborúban részt vett a „drótos regiment”-nek csúfolt trencséni 71. gyalogezred is, melynek 1880-tól itt volt a székhelye. Az osztrák-magyar kiegyezés kedvezőtlenül érintette Trencsént, mely 1867-től szabad királyi városi jogait elveszítve Trencsén vármegye alárendeltségébe került. Ez a gazdag történelmű város minden szempontból megérdemli, hogy egy több napos utazás célpontjának válasszuk.
Trencsén élénk kulturális életével, fesztiváljaival és gazdag eseménynaptárával a jövő év során az európai kultúra egyik kiemelkedő központjává válik, amely egyszerre mutatja be a történelmi hagyományokat és a kortárs művészeti újdonságokat. A „Trencsén 2026” program egyik célja, hogy a kultúrát ne csupán díszítésként, hanem a városi fejlődés motorjaként kezelje.
A projektet a város, a Trencséni autonóm régió és a Szlovák Kulturális Minisztérium közösen valósítja meg, az Európai Unió támogatásával. Az évadot látványos események, művészeti show-k, interaktív multimédiás installációk és fényjátékok kísérik, mint például a „Counting Down to the Future” című visszaszámláló show, valamint a „Zero” nevű audiovizuális és interaktív műalkotás, amely a M. R. Štefánik parkban kapott helyet. Az Európa Kulturális Fővárosa cím hozzájárul a város hosszú távú fejlődéséhez, vonzza a látogatókat mind Szlovákiából, mind Európa-szerte, és erős európai dimenzióval rendelkező kulturális programot kínál, amely a helyi közösségek részvételét is elősegíti.
A következő részben a trencséni várról fogunk mesélni részletesen, amely a természeti adottságok, a gazdag történelem, a római kori emlékek és az építészeti értékek egyedülálló ötvözeteként kiemelkedő kulturális és turisztikai kincs. A vár Szlovákia egyik leglátogatottabb történelmi helyszíne. Az erőd megőrizte középkori hangulatát, ami lenyűgöző élményt nyújt minden látogatónak.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: