A „három császár csatája” az austerlitzi csata másik elnevezése. Ez a monumentális ütközet 1805. december 2-án zajlott le a mai Csehország területén, Austerlitz (mai nevén Slavkov u Brna) közelében.
Cairn of Peace Memorial / Béke-emlékmű / Mohyla míru
A csatában három császár seregei csaptak össze: Napóleon Bonaparte (1769. augusztus 15. – 1821. május 5.) korzikai származású francia hadvezér és államférfi, aki a Francia Köztársaság Első Konzuljaként (1799–1804), majd I. Napóleon néven Franciaország császáraként (1804–1814, 1815) a történelem egyik legnagyobb hatású alakjaként ismernek.
Napóleon uralkodásának nagy részét háborúk jellemezték. Sorozatban győzte le az európai hatalmakat, kiterjesztette Franciaország hatalmát, és létrehozta a Kontinentális Zárlatot Nagy-Britannia elszigetelésére. Legnagyobb győzelmei közé tartozik az austerlitzi (1805), a jénai (1806) és a friedlandi csata (1807).
I. Ferenc, a Habsburg Birodalom és a Német-római Birodalom császára (1768. február 12. – 1835. március 2.) a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, 1792-től német-római császár, majd 1804-től I. Ferenc néven Ausztria első császára volt. Hosszú uralkodása alatt számos kihívással kellett szembenéznie, köztük a francia forradalommal és Napóleon felemelkedésével.
Uralkodásának első évtizedeit a Napóleon ellen vívott háborúk uralták. Ferenc számos alkalommal szembeszállt a francia császárral, de többnyire vereséget szenvedett. Az austerlitzi csata (1805) után kénytelen volt lemondani a német-római császári címről, és megalapította az Osztrák Császárságot.
I. Sándor, az Orosz Birodalom cárja, (1777. december 23. – 1825. december 1.) Oroszország cárja volt 1801 és 1825 között. Nagyanyja, II. Katalin cárnő nevelte, aki gondosan felkészítette az uralkodásra. Apja, I. Pál cár meggyilkolása után lépett trónra. Uralkodása ellentmondásos volt, tele liberális eszmékkel és konzervatív fordulatokkal.
I. Sándor hol szövetségese, hol ellenfele volt Napóleonnak. A tilsiti békében (1807) szövetséget kötött a francia császárral, de később csatlakozott a Napóleon ellenes koalícióhoz, és részt vett a francia császár legyőzésében.
A csata előzményei: Nagy-Britannia, Ausztria, Oroszország és Svédország szövetkezett Franciaország ellen, hogy megfékezzék Napóleon terjeszkedését.
A francia hadsereg gyors manőverekkel bevonult Bajorországba, majd Ulmnál megadásra kényszerítette az osztrák hadsereget.
Az orosz és osztrák erők egyesültek, és úgy döntöttek, hogy megtámadják Napóleont. Miután a francia csapatok 1805. november 13-án bevonultak Bécsbe, tovább üldözték a Morvaországba visszahúzódó szövetséges orosz–osztrák csapatokat.
Az austerlitzi csata helyszíne a mai Csehország területén található, Slavkov u Brna (németül: Austerlitz) városa közelében. Bár a csatát Austerlitzről nevezték el, a tényleges harcok a várostól néhány kilométerre nyugatra, a Pratzen-fennsíkon zajlottak.
I. Sándor orosz cár megérkezésével a csapatok irányítása kikerült Kutuzov tábornok kezéből. A szövetséges uralkodók úgy döntöttek, hogy Austerlitztől (ma Slavkov u Brna, Csehország) nyugatra ütköznek meg Napóleonnal, ezért elfoglalták a pratzeni magaslatot a mai Prace település mellett, amelyet Napóleon szándékosan ürített ki, hogy ezzel csapdát állítson az ellenséges haderőknek.
A francia (kék) és szövetséges (vörös) csapatok elhelyezhedése 1805. december 1-jén 18:00-kor
Napóleon szándékosan gyengítette a jobb szárnyát, hogy az ellenséget támadásra csábítsa. Az orosz-osztrák hadvezetés, Weyrother tábornok terve alapján, a francia jobb szárny ellen indított 40 000 emberrel támadást, hogy elvágják őket Bécstől.
Miközben Davout marsall 10 500 főnyi hadteste makacs ellenállást tanúsított ezzel a támadással szemben, és visszaverte a melléktámadást, amelyet a szövetségesek intéztek az északi szárny ellen, Napóleon császár Soult marsallt 20 000 gyalogossal megindította a domboldalnak, hogy a pratzeni magaslaton felálló gyenge szövetséges középhadat összezúzza.
A hadi helyzet 1805. december 2-án 9:00-kor
Soult elfoglalta a fennsíkot és meg is tartotta a szövetségesek visszafoglalási kísérleteivel szemben annak a 25 000 főnyi erősítésnek köszönhetően, amit Napóleon küldött neki a tartalékból. A szövetséges erőket csakhamar kettészakították és a fennsíktól északra és délre is nagy erőkkel támadást indítottak. Ennek eredményeképpen a szövetséges haderőt megfutamították. Az oroszok közül sokan a befagyott Satschan-tavakon próbáltak menekülni, ahol a francia ágyúk tüze sokukat a jég alá taszította.
A csata utolsó szakaszában a hadszíntér összes pontján kegyetlen küzdelem alakult ki, de ezen nem is csodálkozhatunk, mert a francia parancs egyértelmű volt: „Senki sem menekülhet!” . A balszárnyon visszavonuló orosz erők különösen nehéz helyzetbe kerültek, amikor megpróbáltak a befagyott Satschan-tó jegén átkelni: Napóleon ugyanis parancsot adott, hogy ágytűzzel törjék fel a jeget. Az eredmény katasztrofális volt, több ezren lelték halálukat a jeges vízben.
A csatatéren kaotikus állapotok uralkodtak, és I. Sándor cár, felismerve a helyzet kilátástalanságát, kénytelen volt elmenekülni a csatatérről. A menekülés során állítólag egy törött kocsin hagyta el a csatateret, és a legenda szerint egyedül kelt át a Svitava folyón, hogy elkerülje a francia fogságot. Bár a menekülésének pontos részletei vitatottak, az biztos, hogy I. Sándor mélyen megrendült a vereség miatt, és az austerlitzi csata komoly hatással volt a további politikai döntéseire.
A szövetségesek jelentős veszteségeket szenvedtek. A hadsereg maradékát a franciák szétszórták. Két nappal később I. Ferenc osztrák császár beleegyezett a hadi cselekmények beszüntetésébe és megegyezett I. Sándor cárral, hogy visszavonja hadseregét Oroszországba. Végül Ausztria is kénytelen volt békét kötni Franciaországgal (pozsonyi béke), az Orosz Birodalom pedig egy ideig nem vehetett részt a Franciaország elleni szövetségekben.
Az austerlitzi vereség után Ausztria kénytelen volt békét kötni Franciaországgal a pozsonyi békében, melyben jelentős területeket veszített el. A harmadik koalíció (Nagy-Britannia, Ausztria, Oroszország) ezzel felbomlott. I. Ferenc lemondott a német-római császári címről, ezzel megszűnt a Német-római Birodalom, ami több mint ezer éven át meghatározó szerepet játszott Európa történelmében.
A győzelem megszilárdította Franciaország vezető szerepét Európában. Napóleon hatalma csúcspontjára ért, és diktálhatta a feltételeket a legyőzött hatalmaknak.
Az emlékmű alatti kápolna osszáriumában helyezték helyezték el a csata elesett katonáinak föllelt csontjait.
A csata után Napóleon átszervezte Németországot, létrehozta a Rajnai Szövetséget, ami Franciaország befolyása alá került. Ez új konfliktusokhoz vezetett a jövőben, különösen Poroszországgal.
Az austerlitzi csata a hadtörténelem egyik legjelentősebb ütközete volt, amely megmutatta Napóleon hadvezéri zsenialitását és a francia hadsereg erejét.
Sok hadtörténész a „tökéletes csata” példájaként említi Austerlitz-et, ahol Napóleon kihasználta az ellenség hibáit, és maximálisan érvényesítette a francia hadsereg erősségeit. A csata eredménye mélyrehatóan befolyásolta Európa politikai térképét.
Az austerlitzi csata bebizonyította Napóleon katonai zsenialitását, briliáns taktikai érzékét. Ridley Scott filmjében aprólékosan mutatja be ezeket a zsenialaitásokat.
Cselvetéssel elhitette az ellenséggel, hogy gyenge a jobbszárnya, majd miután az orosz-osztrák erők oda összpontosították erőiket, elfoglalta a stratégiailag fontos Pratzeni-fennsíkot, és onnan indított döntő ellentámadást.
La bataille d’Austerlitz. 2 decembre 1805 (François Gérard)
A csata eredménye alapvetően megváltoztatta Európa hatalmi egyensúlyát, és hosszú távú következményekkel járt a kontinens történelmére nézve.
A Cairn of Peace Memorial (Mohyla míru) vagy más néven a „Három császár emlékműve” a Pratzen (Prace) hegyen található.
Az emlékművet Josef Fanta prágai építész terve alapján építették 1910-1912 között. De csak 1923-ban szentelték fel az I. világháború miatt.
A négy sarkán felállított szobrok Franciaországot, Oroszországot, Ausztriát és Morvaországot jelképezik.
A kövek színe a császárok nemzetiségére utal: Franciaország: szürkésfehér gránit, Oroszország: barna gránit, Ausztria: sötétszürke gránit.
Napóleon
Az oszlopok magassága eltérő, ami a császárok szerepét és a csata kimenetelét szimbolizálja: Napóleon oszlopa a legmagasabb, I. Sándor oszlopa közepes magasságú, I. Ferenc oszlopa pedig a legalacsonyabb.
I. Ferenc
Az emlékmű a megbékélés jelképe is, hiszen a három császár egymás mellett áll, emlékeztetve arra, hogy a háborúknak mindig vannak vesztesei, és a béke a legfontosabb.
Érdemes megjegyezni, hogy az emlékművet sokan kritizálták, mivel egyesek szerint túlságosan dicsőíti Napóleont, és nem ad elég hangsúlyt a csata áldozataira.
A 26 méter magas emlékmű, tetején, egy nagy földgömbön 10 méter magas ókeresztény kereszt van.
Ennek ellenére a három császár emlékműve ma már az austerlitzi csata egyik legismertebb emlékműve, és fontos turisztikai látványosság.
Az emlékmű mellett található egy múzeum, ahol a látogatók többet megtudhatnak a csatáról és a korszakról. A múzeum interaktív kiállításokkal és multimédiás bemutatókkal várja a látogatókat.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: