Fontos döntések helyszíne a pozsonyi vár – 2. rész
A pozsonyi vár, noha ma már Szlovákia területén található, kiemelkedő jelentőséggel bír a magyar történelem és kultúra szempontjából. Évszázadokon át meghatározó szerepet töltött be a Magyar Királyság életében, és számos fontos esemény színhelye volt.
Sorozatunk első részében az 1687-es örökösödési törvényig mutattuk be a vár történelmét.
“A vár épülete csaknem négyzet alapú, 115 láb magas. Négy emeletnyi magasságba emelkedik, s nagyon kellemes látványt nyújt mindazoknak, akik távolról tekintenek rá. Úgy épült fel, hogy messze kimagasodjon a védműrendszerből, s olyan külsőt nyerjen, amellyel nem büszkélkedhetik semmilyen más várépület egész Magyarországon.” Bél Mátyás: Hungariae novae Notitia historico-geographica, 1735.
Itt köttetett meg III. Károly pragmatica sanctioja. Ez egy 1713-ban kiadott törvény volt, amely lehetővé tette a Habsburg-ház számára a nőági örökösödést. Ez azt jelentette, hogy ha III. Károly fiúörökös nélkül hal meg, akkor lányai is örökölhetik a trónt. Ez egy jelentős változás volt a korábbi Habsburg örökösödési törvényekhez képest, amelyek csak a férfiak számára tették lehetővé az öröklést.
III. Károlynak hosszú és nehéz küzdelmet kellett folytatnia a pragmatica sanctio elfogadtatásáért.
A birodalom különböző tartományainak rendjei és az európai hatalmak közül sokan ellenezték a nőági örökösödést. III. Károlynak számos engedményt kellett tennie és diplomáciai manővert kellett végrehajtania ahhoz, hogy végül elfogadtassa a pragmatica sanctiot.
A pozsonyi vár alatti Szent Márton-dómban 1741. június 25-én, Esterházy Imre prímás és Pálffy János nádor Mária Teréziát királynővé koronázta.
Mária Terézia koronázása fontos esemény volt a magyar történelemben, amely megerősítette a Habsburg-ház uralmát és hozzájárult Mária Terézia sikeres uralkodásához.
Mária Terézia királynő szívesen tartózkodott a várban, és az ő idejében épült a kút melletti nagy víztározó. Mária Terézia leánya, Mária Krisztina 1766-ban költözött férjével, Albert herceggel a várba.
A vár vízvezeték rendszerét Kempelen Farkas tervezte; a vizet lovak által hajtott szivattyúk nyomták fel a Duna szintjéről vezetékeken keresztül a várudvar alatti alagsorban létesített tartályokba.
A Pálffyak tették kellemes lakhellyé a palotát és az öreg tornyot. Nevük évszázadokra egybeforrott a vár történetével.
Az 1723. évi 45. törvénycikk és Pálffy V. Miklós nádor rendeletére itt jött létre, majd 1784-es Budára költözéséig itt működött az Országos Levéltár.
A vár 1811. május 28-án leégett, a legenda szerint hazájukból elhurcolt itáliai katonák gyújtották föl. A tűz által megkímélt épületrészeket a későbbiekben a katonaság laktanyaként használta.
Az egykori prímási palotában írta alá Haynau az 1848–49-es forradalom és szabadságharc magyar főtisztjeinek, az aradi vértanúknak a halálos ítéletét.
Brolly Tivadar pozsonyi polgármester 1909-ben felvetette a vár újjáépítésének ötletét, de erre végül nem került sor.
Az első világháború után a pozsonyi vár a Csehszlovák Köztársaság, majd a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság része lett, ahol felvetődött a magyar uralomra emlékeztető várrom teljes eltüntetése, hogy helyére az állami hivataloknak vagy a Comenius Egyetemnek új épületet emeljenek. Ennek érdekében nemzetközi pályázatot is hirdettek a várhegyen, és a mellette lévő Víz-hegyen épülő diákváros terveire.
A második világháború után az eredeti tervekkel ellentétben mégis sor került a vár újjáépítésére, de a vár alatti zsidónegyedet az épülő új Duna-híd miatt csaknem teljes egészében lebontották.
1953-ban a kommunista csehszlovák hatóságok döntöttek a rekonstrukciójáról. A palotának kész kellett lennie 1968. október 28-ára, hogy ott írhassák alá a cseh–szlovák föderációról szóló törvényt. Ennek az eseménynek az emlékére ültették a külső várfalakon belül lévő nagymorva bazilika mellett álló három hársfát.
I. Szvatopluk morva fejedelem lovas szobrát 2010-ben a bejárat előtt átadták, melynek talapzatán kezdetben az „ószlovákok királya” felirat volt olvasható. A szobrot művészi, a felállíttatását pedig politikai és történelmi oldalról is kritikák érték.
A pozsonyi vár ma Szlovákia egyik legfontosabb történelmi emléke. A várban múzeum működik, amely a szlovák történelem és kultúra emlékeit mutatja be.
A várdomb a város egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Dunára és a városra.
Pozsony történelme szorosan összefonódik Magyarország történelmével. A város évszázadokon át a Magyar Királyság része volt, és fontos szerepet játszott a magyar történelemben és kultúrában. A mai napig jelentős magyar kisebbség él Pozsonyban, és a város számos magyar vonatkozású emléket őriz.
A pozsonyi vár tehát a magyarok számára nemcsak egy történelmi emlék, hanem a magyar identitás és a magyar múlt szerves része. A vár a magyar-szlovák kapcsolatok jelképe is, amely a két nép közötti történelmi és kulturális kapcsolatokra emlékeztet.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép:
