A pozsonyi vár egy nagy történelmi múlttal rendelkező várkomplexum a Kis-Kárpátok egy elszigetelt hegyén, a Duna bal partján, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra és a környező tájra. Sorozatunk első részében az 1687-es örökösödési törvényig mutatjuk be a vár történelmét.
A pozsonyi várdomb története régre nyúlik vissza, egészen az őskorig. Stratégiai elhelyezkedése miatt – Duna fölé magasodó sziklás hegyfokon – már a kelták és a rómaiak is erődítményeket építettek ide.
Már a honfoglalás előtt vár állt Pozsonyban, Braszlav pannóniai karoling hűbéres herceg erődje. A várhegy 902-től folyamatosan magyar uralom alatt volt, határvédő szerepe korán kialakult. Először 907-ben említi a mai vár helyét a Fuldai évkönyv.
I. Szent István király halálát követő trónharcok idején I. Břetislav cseh fejedelem rövid időre el tudta foglalni a várat, innen ered a város mai neve. I. Břetislavot Csehország egyik legnagyobb uralkodójának tartják. Sikeres hadjáratai révén jelentősen kiterjesztette az ország területét, és megerősítette pozícióját a régióban.
Ekkor még csak föld-fa szerkezetű vár volt. 1052-ben, III. Henrik serege ostromolta a várat, amikor egy Zotmund nevű katona a víz alatt a Dunán horgonyzó ellenséges hajókat megfúrta, és elsüllyesztette.
Zotmund, akit Búvár Kund néven ismer a történelem, egy legendás magyar vitéz volt a XI. században. Hőstettei. András magyar király és III. Henrik német-római császár közötti háborúhoz (1051-1052) köthetők.
A Képes Krónika szerint 1051-ben Henrik császár Pozsonyt ostromolta. A Duna folyón hajóhadakkal érkezett, ami jelentős előnyt jelentett a magyarok számára. Zotmund ekkor vállalkozott egy merész feladatra: éjjel a víz alá merülve, egymás után megfúrta és elsüllyesztette a császár hajóit. Ezzel jelentősen hozzájárult a magyarok győzelméhez és Pozsony megvédéséhez.
A várban szívesen tartózkodott Salamon király is; Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes a vár alatt gyűjtötte össze keresztes hadát 1189-ben.
A tatárok nem tudták elfoglalni a várat 1241-ben, ezért felégették a környező Vödricet, és Széplakot. 1265. október 25-én Přemysl Ottokár cseh király a várban jegyezte el IV. Béla magyar király unokáját, Kingát (Kunigundát).
Az első pozsonyi országgyűlést 1402-ben Zsigmond király tartotta a várban. Összehívta az ország rendeit azért, hogy elébök terjeszsze az Albert osztrák herczeggel kötött egyezséget, a mely szerint a két fejedelem egymás kölcsönösen támogatja, és Zsigmond, az esetre, ha örökös nélkül halna meg, utódjává Albertet teszi.
A huszita harcok fenyegetései miatt 1420-ban nagyarányú építkezések indultak meg.1429-ben Luxemburgi Zsigmond, magyar és cseh király akit időközben német-római császárrá választottak, Pozsonyba hívta össze a birodalmi országgyűlést.
Pozsony nemcsak Magyarország, de a német-római császárság egyik központja lett. 1430 körül Pozsonyt országainak legfőbb székhelyévé kívánta tenni, ezért még Luxemburgi Zsigmond életében megkezdődött a vár gótikus stílusban történő átépítése és egy kút ásása is, de a nagyméretű építési munkálatok az uralkodó halálakor még csak a kezdeti szakaszban voltak. Az építési munkálatok Luxemburgi Zsigmond halálával anyagi fedezet hiányában lelassultak.
Mátyás király is gyakran tartózkodott a várban; 1491-ben itt állapodott meg II. Ulászló és I. Miksa, hogy a Jagelló-ház kihalása esetén a magyar trónt a Habsburgok öröklik.
A mohácsi csata után, még abban az évben itt ülésezett az országgyűlés. Az 1536. évi országgyűlés kimondta, hogy a magyar kormány székhelye, az ország fővárosa Pozsony legyen. A XVI. században már 43 országgyűlést tartottak a fellegvárban.
1526 után a vár délnyugati tornyában őrizték a magyar koronát. A legtöbb koronaőrt a Pálffy család adta.
Pietro Ferrabosco vezetésével 1552-től 1556-ig tartott a vár reneszánsz átépítése, akkorra a várpalota kinézete kezdte megközelíteni a napjainkban látható formáját. A reneszánsz építészetet is a klasszikusok inspirálták.
A legkorábbi épületek, amelyek reneszánsz jellegzetességet mutatnak, Firenzében találhatók. Az építészet a humanista filozófiát tükrözi, a világosság és a tiszta elme szemben álltak a középkor sötétségével és boszorkányságaival.
A reneszánsz építészet Magyarországon a XV. század végén jelent meg. A stílus elsősorban a királyi udvarban és a főurak körében terjedt el. A magyarországi reneszánsz építészetre jellemző a késő gótikus elemek keveredése az itáliai reneszánsz formákkal.
A reneszánsz építészek nagy hangsúlyt fektettek az épületek harmonikus arányaira és a szimmetriára. Az épületek gyakran egyszerű geometriai formákon alapultak, mint például a kör, a négyzet és a kocka.
A reneszánsz épületek általában vízszintes hangsúlyúak voltak, ellentétben a gótikus építészet függőleges irányultságával.
A reneszánsz építészek nagy hangsúlyt fektettek a világos és tágas terek kialakítására. Az ablakok nagyobbak lettek, és gyakran díszítették őket.
Pálffy II. Miklós grófot 1580. december 23-án Pozsony vármegye főispánjává nevezték ki, egyúttal az időközben Salm Miklós gróf halála után a vár megürült főkapitányi tisztét is betöltötte, Rudolf király pedig 1599. július 24-én Pozsony vármegye örökös főispánságával és Pozsony várának örökös főkapitányságával jutalmazta.
Az időközben romba dőlt pozsonyi királyi vár helyreállítási munkálatainak felügyelésével az 1630. évi országgyűlés saját elnökét, Pálffy III. Pál nádort bízta meg. Pálffy nádor és országbíró az építkezéseket közmegelégedésre vezette. A bemutatott számadása alapján az 1649. évi országgyűlésen egybegyűlt rendek elismerést szavaztak neki. Az általa épített királyi vár közel két századon át állott fenn s országos fontosságú események színhelye lett.
Itt ismertetett el a Habsburg-ház örökösödési joga. Az 1687-es pozsonyi országgyűlésen a magyar rendek elfogadták a Habsburg-ház férfiágának örökösödési jogát a magyar trónra, ezzel lemondva a szabad királyválasztás jogáról. Ez egy jelentős lépés volt a Habsburgok magyarországi uralmának megszilárdításában.
Az 1687-es örökösödési törvény nem volt mindenki által elfogadott Magyarországon. Sokan ellenezték a Habsburg abszolutizmust, és a magyar függetlenségért küzdöttek. Ez a küzdelem a Rákóczi-szabadságharcban tetőzött, de végül a Habsburgok győztek, és Magyarország a Habsburg Birodalom része maradt egészen 1918-ig. Ezt az időszakot a következő részben mutatjuk be.
A pozsonyi vár a magyar múlt, a magyar történelem és a magyar kultúra szerves része. A vár látványa a magyarok számára a történelmi folytonosságot és a közös múltat szimbolizálja.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Forrás: wikipedia
Térkép:
Pozsony, Duna-part, 1915. Fotó adományozó: Erky-Nagy Tibor, fortepan.hu