Ma a karácsony Magyarország egyik legfontosabb ünnepe. A családok összegyűlnek, ajándékokat adnak egymásnak, és együtt ünneplik Jézus születését. Az ünnep számos hagyományokkal és szokással gazdagodott az évszázadok során, de a lényege továbbra is a szeretet, az összetartozás és a remény.
A honfoglalás előtti magyarok valószínűleg a téli napfordulóhoz kapcsolódó ünnepségeket tartottak, hasonlóan más európai népekhez. A téli napforduló ünnepének neve „karácsony” szavunk ősi eredetére utalhat, ami a szláv korčun (átlépő) szóból származhat, és a nap pályájának fordulópontjára utalhat.
Egy középkorból fennmaradt regös misztériumjáték Bucsuból utal a kalendae ünneplésére (római mitológiai ünnep), hasonlóan az ország környezetében lévő bolgárokhoz és szlávokhoz. Ez arra enged következtetni, hogy a korai Magyarország karácsonyaiban is maradtak pogány elemek.
István király uralkodása alatt (1000-1038) a kereszténység államvallássá vált, és ezzel együtt a keresztény ünnepek is meghonosodtak Magyarországon, köztük a karácsony.
Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születése napjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben). A református keresztények szentestén, azaz 24-én istentiszteleten vesznek részt, majd másnap úrvacsorát vesznek. December 24-én hagyományosan a katolikus családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, de újabban kialakult, hogy hal, illetve töltött káposzta kerül ilyenkor az asztalokra.
A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született.
Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve. A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek.
December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy karácsonyi vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.
A karácsonyi időszakban (főleg december 26-tól újévig) jártak házról házra a regösök, akik termékenységvarázsló, köszöntő énekeket adtak elő, és adományokat gyűjtöttek. A regölés ősi, sámánisztikus hagyományokra vezethető vissza.
December 13-án, Luca napján kezdték el készíteni a Luca-széket, aminek a hiedelem szerint mágikus ereje volt, és a karácsonyi misén megláthatták rajta állva a boszorkányokat.
A karácsonyi asztalra kerülő ételeknek is szimbolikus jelentése volt. A hal a bőséget, a mákos bejgli a gazdagságot, a lencse a sok pénzt jelképezte.
Régebben a betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi szokások közé tartozott, amely egy több szereplős dramatizált játék volt és az egész országban ismertek, nagyon sok helyen ma is gyakorolják. A falusi betlehemezés legfontosabb eleme a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka volt.
A dramatizált játék fő eleme a Kisjézust imádó három pásztorról szóló bibliai történetre, köztük a nagyothalló öreg pásztor tréfás párbeszédére épült. A betlehemezés fő kelléke egy templom alakú betlehem volt, amelyben a Szent Család volt látható.
A pásztorjáték szereplői voltak a kistemplomot vivő két angyal, a három pásztor, illetve a szatmári országrészben őket kiegészítette a huszár és a betyár alakja.
A XIX. században terjedt el a karácsonyfa állításának szokása, ami német területről érkezett Magyarországra. Először a városi polgárság és a nemesség körében vált népszerűvé, majd fokozatosan a falusi otthonokban is megjelent.
A XX. században a karácsony egyre inkább családi ünneppé vált, a vallásos tartalom mellett az ajándékozás, a közös étkezés és a meghittség került előtérbe.
A nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára a karácsony általában a szeretetet, a családi együttlétet jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokássá vált megajándékozni szeretteinket.
A magyar karácsony kialakulása a kereszténység felvételével kezdődött, majd évszázadokon át formálódott a magyar népszokások, hagyományok beépülésével.
A ma ismert magyar karácsony egy gazdag és sokszínű ünnep, amelyben a keresztény hit, az ősi pogány hagyományok és a modern kor szokásai egyaránt jelen vannak. A szeretet, a család, az összetartozás és az ünnepi készülődés öröme teszi igazán meghitté a magyar karácsonyt.
Élmény és Fotó: Farkas Attila
Helyszín: Vörs