Az alsódörgicsei Boldogasszony templomrom egy igazi középkori kincs, amely a Balatontól északra, Dörgicse településen található. A XIII. században épült román stílusú templom és kolostor romjai magányosan állnak, lenyűgöző látványt nyújtva a Gernye hegy oldalában.
Dörgicse több korábbi település egyesítésével létrejött Veszprém vármegyei község, Balatonfüred kistérségében. A Dörgicsének nevezett terület Balatonudvari és Zánka között a Balaton partjáig nyúlik le. Rajta a XIII-XV. században 6 falu alakult ki: Boldogasszony vagy Alsódörgicse, Szentpéterdörgicse vagy Felsődörgicse, Szarkadörgicse, Akalidörgicse, Kisfaluddörgicse, Ságdörgicse
A ma ismert templomai még a települések végleges megkötődése előtt épültek, mégpedig az alsó részben Boldogasszony, a felső részben Szent Péter tiszteletére.
Egyedülálló alaprajzú templomrom a Levendárium szomszédságában – Felsődörgicse
Alsódörgicse – egykori néven Boldogasszonydergicse, – a pápai tizedszedők jegyzékében 1420 körül még Füreddergicse-ként jelentkezik.
A nagy terület legkorábbi birtokosai a XIII. század első felében: a tihanyi apátság, a veszprémi püspökség, Bogát-Radvány nemzetségbeli és más nemesek, valamint a fehérvári káptalan. Boldogasszonydörgicse a fehérvári őrkanonokság birtoka volt.
Az alsódörgicsei Boldogasszony templom a középkorban fontos szerepet játszott a környék vallási életében. A romok között sétálva szinte megelevenedik a múlt.
Az alsódörgicsei templom alaprajzát vizsgálva, a hajóval egybeépített, rendkívül széles torony és a kegyúri karzatot tartó két oszlop alapján feltételezzük, hogy az épület kéttornyú templomnak indult, de a kettős torony nem épült ki sohasem.
A templom a XIII. század derekán épült keletelt, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nyugati végében a kegyúri karzatot is magában foglaló, téglalap alaprajzú, a hajóval azonos szélességű, háromemeletes toronnyal.
A bejárat a hajó déli oldalán nyílott. Idővel a torony külső sarkait, a szentély sarkait és a hajó délkeleti sarkát támpillérrel erősítették meg.
Ekkor épülhetett a szentély északi oldalához kapcsolódó sekrestye is. A XIV. század végén – XV. század elején a templomot körítőfallal vették körül.
Okleveles adat szól arról, hogy Alsó-Dörgicse – akkoriban Boldogasszony-Dörgicse – papja, Péter 1334-ben 30 kisdénárt fizetett pápai tized fejében. A pápai tized azonban csupán egy hányada volt a dörgicsei egyház kötelezettségeinek. Tizeddel adóztak a jobbágyok a királynak, a földesúrnak, s még a püspöknek is.
Amikor a három Dörgicse Oláh Miklós esztergomi érsek birtokába került, vikáriusa azt jelentette, hogy „a rendkívül haldús Balatonból egyszeri húzásra 20 szekér halat fognak ki a halászok, s a környéken jeles és zamatos borok teremnek„.
Az alsódörgicsei templomrom a Balaton-felvidék egyik leglátványosabb középkori emléke, amely a tájból kiemelkedve uralja a környéket. Tornya — rokkant óriásként – ma is ott áll a Gernye hegy oldalán.
Rómer Flóris, a magyar műemlékvédelem úttörője a XIX. század közepén részletesen leírta a romot, így képet kaphatunk akkori állapotáról. Leírása szerint a torony mellett egy nagyméretű, ép ablakot magában foglaló faldarab feküdt, amely mára valószínűleg tovább pusztult.
Az alábbi szövegrészlet Rómer Flóris tollából származik, és az alsódörgicsei templomromot írja le XIX. századi állapotában: „Visszatérvén az alsó-dörgiesei román templomhoz: mondhatom miszerént ezen díszes és nagyszerű egyházból épen csak annyi áll, hogy időszakát melyben épült, faragványaiból mintegy hozzávetőleg meghatározhatjuk. A hajó hossza lehetett 7°, széle 6° – a szentély hossza 10°, széle tán 4° — magasságát mintegy 10 ölnyire becsültem.
A torony nyugoton állt, és két — alul 2 ölnyire előnyúló — támmal erősített; az egyenesen elvágott szentélynek két szöglete is harántos támfalakkal bír. Á nyugoti fal fölül három kettős ablakot tüntet elő . . . a harmadik már le van tördelve. A középső ablak alatt egy körívű kisebbel bír. Nem mindennapi látvány azon több négyszögölnyi területű roppant faldarab, mely a torony oldala mellett fekszik,smely egv egészen ép ablakot foglal magában.”
Hajó hossza: 7 öl (kb. 13,3 méter)
Hajó szélessége: 6 öl (kb. 11,4 méter)
Szentély hossza: 10 öl (kb. 19 méter)
Szentély szélessége: kb. 4 öl (kb. 7,6 méter)
Magasság: kb. 10 öl (kb. 19 méter)
A leírásból kitűnik, hogy Rómerre nagy hatással volt a rom monumentalitása, különösen a torony melletti hatalmas faldarab és a benne lévő ép ablak. A „nem mindennapi látvány” kifejezés hangsúlyozza a rom különlegességét.
A XVI. század második felétől – végétől 1754-ig az evangélikusok által használt, működő templom volt. Ekkor kulcsait át kellett adják a katolikusoknak, akik a templomot nem vették használatba. 1783-ban már romos volt.
A templom eredetileg román stílusban épült, ezt bizonyítják a XIX. századi leírásokban (pl. Rómer Flóris) említett stílusjegyek: félköríves ablakok, tömör falazat, egyszerű díszítés. A XVIII. századi átépítés során barokk elemekkel bővült memlék.
A templomból ekkorra már csak romok maradtak, de még álltak annyira a falak, hogy az építés idejét és méreteit meg lehessen becsülni.
Régészeti feltárását 1967-1968-ban Éri István régész vezette. A helyreállítást Koppány Tibor építészmérnök tervezte.
A templomrom nem összetévesztendő a közeli, kisebb méretű felsődörgicsei templomrommal, amely szintén középkori eredetű.
Időutazás vagy felújítás – Kisdörgicsei pusztatemplom, 2. rész
Az alsódörgicsei templomrom egy különleges hangulatú, történelmi és építészeti szempontból is értékes műemlék. Látogatása során bepillantást nyerhetünk a középkori falusi életbe, megcsodálhatjuk a román és barokk építészet elemeit, és élvezhetjük a Balaton-felvidék lenyűgöző panorámáját.
Ma a templomrom szabadon látogatható, kedvelt kirándulóhely, a hegyoldalban, zöld környezetben található, ahonnan szép kilátás nyílik a Balatonra és a környező tájra.
A torony és a hajó északi falának maradványai monumentális hatást keltenek, és sejtetni engedik az egykori templom méreteit. A rom környezetét rendezték, információs tábla segíti a tájékozódást.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Információk:
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Térkép: