Egy legendás erőd a bazaltvulkán tetején – Somlói vár 2. rész

2023.08.01.

Kategóriák

Címkék

A Somlói vár (vagy Somló-vár, Somló vára) Doba település mellett található. Az erőd évszázados történelme legalább annyira forrongó volt, mint az alatta elterülő vulkán lávafolyama egykoron.

Az erődnek otthont adó hegyet már az előző cikkünkben bemutattuk, kiderült hogy remek szőlőtermő talaja és klímája van, itt is található egy “Ameddig a szem ellát” kilátópont. És azok akik jó irányból közelítik meg a várkaput, menetközben felpattanhatnak Kinizsi Pál bazaltnyergébe is.

A várhoz vezető út egy idő után már nem járható személyautóval, így érdemes a kis parkolóban hagyni a járművet. Forgalmasabb napokon viszont biztosabb ha eleve gyalog indulunk a “csúcstámadásra”, mert nagyon kevés hely van a járművek számára. A séta az erőben egyébként is segít kiszakadni civilizációból. Kerékpárral viszont szinte a várkapuig gurulhatunk. Persze csak megfelelő “tüdőkapacitással” rendelkezők számára ajánlott a bringaút.

A várat régebben nehezen lehetett megközelíteni. A déli oldal előtt egy nyolc méteres száraz árok található, mely egyik végén egy szakadékban, másik végén a hegyben végződik. A szakadékon egy épen megmaradt felvonóhíd vezet át, ami egy sikátorba torkollik, ez vezet most az előudvarhoz.

Ezt a területet az őrség dongaboltozatos szálláshelyei határolják nyugatról, déli és keleti falait pedig kőrések szegélyezik. Az előudvarból egy felvonóhídon és egy szintén szűk sikátoron keresztül juthatunk el a belső udvarba.

Itt található a vár legjellegzetesebb, hatszögletű tornya.

Régi írások alapján a konyha volt itt. Jelenleg viszont úgy gondolják, ez a helyiség kápolnaként szolgálhatott. Az is lehet, hogy sokat kellett “imádkozni” a konyhában a szakácsnak, mire valami ehető étel készült…

A népnyelv a kővár keletkezését közvetlenül a tatárjárás (1241-1242) utáni időszakra teszi. Írásos (egyesek szerint hamis oklevélen alapuló említése) azonban csak 1352-ben említi először Nagy Lajos királyunk idejében, castrum Somlo néven.

Ezután 1370-80 között királyi vár volt. Majd 1389-ben Garai Miklós nádor és testvérének kezébe került Zsigmond király adományaként, majd a Rozgonyiak tulajdonában volt 1443-63 között, de 1464 előtt elcserélték a tapsonyi Anthimiakkal.

Ők Mátyás király ítélete miatt elveszítették a várat 1464-ben, így az új tulajdonosa Kanizsai László királyi lovászmester lett 1470-ig, amikor újra a Garai család kezére került. Adás-vételeket követően Mátyás király Kinizsi Pálnak ajándékozta a területet.

A várat ezután elzálogosítás, pénzügyi gondok sújtották. 1495-ben a Szapolyai-család tulajdonába került, akiktől még ebben az évben Erdődi Bakócz Tamás egri püspök vásárolta meg 12 ezer akkori aranyforintért. Ekkor kezdődött jelentős szerepe a térség életében.

Bakócz Tamás a várat teljesen rendbe hozatta, ami tekintélyes pénzt emésztett fel vagyonából. A megfigyelő vár státuszú építményt szép olasz reneszánsz várkastéllyá építtette át. Egyházi rangjához híven a várban egy kápolnát létesített, miből addig hiánya volt az építménynek.

A munkálatok során készültek a ma is látható faragott ajtó- és ablakkeretek és a kápolna tornya. Bakócz az ország leggazdagabb főpapja lévén hadi ellátását és korszerű védelmet is fejlesztette a várnak.

Bakócz Tamás unokaöccsének Erdődy Péternek hagyta Somló várát végrendeletében. Az Erdődyek nem hagyták a várat veszteni méltóságából, továbbfejlesztették (főleg az uradalmi jobbágyok felszereléseit) és állandó katonai helyőrséget állítottak fel.

Az 1526-os mohácsi vész után a vár halálra volt ítélve, azonban az büszkén állta a kisebb török átvonuló csapatok támadásait. 1543-ban Somló vára alatt nagy török-magyar csata volt, amely 3000 török felkoncolásával ért véget. Nemcsak a környék, de az egész térség legerősebb magyar kézen lévő várává lépett elő.

Erdődy Péter 1548-ban annak érdekében, hogy egy másik családi területet visszavásárolhasson (Vörösvárat), Csoron Andrásnak elzálogosította, majd később el is adta a várat. A család tulajdonjoga a vár felett ezért néhány évszázadra megszakadt.

Csoron András a török elleni harc feladatát igen komolyan vette. Devecseren felépítette másik várkastélyát, s így a két erődítmény együtt biztosította a magyar területek védelmét az oszmán csapatok ellen. A térség lakossága nagy árat fizetett Csoronnak a fejlesztésért és a védelemért. „A hírhedt devecseri Csoronok” – így nevezték őket, mert jobbágyaikat komolyan sanyargatták.

Csoron halála után leányai birtokába került a vár, majd Csoron Annától 1597-ben a Listi család örökölte. Ez után hosszan tartó örökösödési per következett a királyi udvarral szemben. A vár állapota közben nagyon megromlott, és komoly veszélynek volt kitéve.

A Listiek sorra elestek a török elleni harcokban. Végül a költőként is ismert Listi László lett a tulajdonos. A vár ura 1653-ban jelentette meg a mohácsi csatáról szóló kétkötetes verses krónikáját, amellyel beírta nevét az irodalomtörténetbe. Bakócz Tamás után ő volt a vár történetének legjelentősebb alakja. 1638-ban megerősítette az építményt. Mindezek mellett azonban törvényen kívüli volt, mert a Habsburgok gyilkosság, gyújtogatás, hamis pénz verése és rablás vádjával fővesztésre ítélték.

A Rákóczi-szabadságharc idején a vár északi helyzete miatt sokáig a császáriak kezén volt. Csak 1707-ben szabadította fel Vak Bottyán. A már idősödő kuruc tábornok rendbehozatta és a környék stratégiai pontja lévén hadianyagellátást biztosított a várnak. A Rákóczi-szabadságharc után stratégiai szerepe végleg semmivé vált és hosszas romlásnak indult.

Miután Sümeg vette át a térség katonailag legfontosabb szerepet, a vár renoválása figyelmen kívül maradt: csak 2 pattantyús ágyú védte. Sümegről küldtek időnként szakembereket, hogy rendbe hozzák az ágyúkat.

1721-től a somlói vár állapota siralmas volt. A Rákóczi-szabadságharc után az Erdődy család pert indított az elméletileg Csoron–Liszthy tulajdonban lévő (gyakorlatban senki földje) várért, amelyet Bakócz Tamás egykori ajándékozó-levele alapján követeltek vissza. 1735-ben az Erdődyek per után pénzhez nyúltak, hogy övék legyen a vár.

A környék több települését, Alsóságot, Bándot, Szergényt, Dobát, Csúrt, Jánosházát is megvették. Hiába volt a vár értékvesztett, a falvak miatt így is hatvanhétezer forintjuk ment rá a visszaszerzésre. 1820-ra végül a várrom a teljes térséggel a kezükbe került. A vár újjáépítése helyett azonban inkább Dobán építettek fel egy újabb „Somlói várat”. Egészen 1945-ig voltak az Erdődyek a vár területének tulajdonosai.

A várat 2017-től kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében elkezdték felújítani. Sajnos van még bőven munka. Reméljük, hogy méltóképpen folytatják az építkezést.