A várak meghódítása még békeidőben is “komoly” logisztikai feladat. A vár bevételével már több alkalommal megpróbálkoztam. Az ideális fotózási időponthoz sok szempontot kell figyelembe venni, így volt amikor a párás levegő, vagy a nyári dús lombkorona hátráltatott. De a hétvégi nagy tömeg sem ideális a nyugodt fotózáshoz. A legutolsó “vártámadásom” időpontjában végre minden feltétel adott vol. És szinte 2 órára szabad volt a vár!
A Tátikahidegkút parkolóban kell a járművünket letenni. Aki a Kéktúra útvonalán érkezik, annak csak egy kis kitérő a 413 méter magas hegytetőn álló vár.
A Tátika hegyre egy nagyon jól táblázott ösvényen lehet feljutni. Érdemes beosztani az erőnket, mert folyamatosan nehezedik a terep, de ettől még akár gyerekeknek is biztonságosan járható az ösvény. Talán eső után kell jobban figyelni. A teljes út egy normál tempó mellett 45-60 perc.
Nem csak a biztonság miatt érdemes a lábunk elé nézni, hanem azért is, mert hihetetlen színű “tücskök és bogarak” keresztezhetik utunkat. It épp egy Kék nünüke (Meloe violaceus) ” cammogott komótosan a napfénybn.
Ha megérintjük a lábának ízületein sárgás cseppeket választanak ki. Ez nem kelemes a nyálkahártyánknak, így bármennyire szép a kis „jószág” ne simogassuk!
A 100-200 éves bükk gyertyán és tölgyfák közt hiába keressük a vár romjait. A falakat csak az utolsó pillanatban pillantjuk meg.
A Keszthelyi-fennsík egyik bazaltcsúcsán található középkori várrom feltehetően Magyarország egyik legkorábban épült magánvára. 1997 óta része a Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak.
Nevét Tádenka vagy Tadeuka nevű birtokosáról kaphatta, aki a Kaplony nembeli Jánostól vette meg Szántó falu birtokát, és már a tatárjárás ideje előtt megépíttette várát, mely azonban nem azonos a ma ismert rommal. Így lehet Tátika a Balaton vidékének legrégebbi várainak egyike.
1248-ban Árpád-házi IV. Béla király parancsára elkobozták a Tátika nemzetségtől a Várhegy egyik kiugró meredélyén emelt korábbi keletkezésű Alsó-Tátika várát, mivel Tádé, a nemzetség egyik tagja, erőszakkal feldúlta Erek falut, ahol a Kaplony nembéli Zlaudus veszprémi püspök kúriája állott. A királyi döntés értelmében Alsó-Tátika várát a kárt szenvedett veszprémi püspök kapta meg. Zlaudus egyházfő azonban nem tartotta eléggé biztonságosnak, így a Várhegy csúcsán egy új kővárat emeltetett és 1262-ben ebben az új rezidenciájában hunyta le örökre szemét. Kapzsi rokonsága azonnal rátelepedett a várbirtokra, amit csak később kapott vissza az egyházmegye.
A 14. század első éveiben a Kőszegi nemzetség megszállta, de Károly Róbert, az 1321-es hadjáratában visszaszerezte tőlük. Ezután királyi kezelésben állt a következő évtizedekben, de 1341-ben, már a veszprémi püspöktől szerzi meg Kál vidéki (boradó szolgáló és udvarnoki) birtokokért cserébe, pereskedésbe taszítva a két terület lakóit, gazdálkodóit. Nagy Lajos uralkodása alatt került adományként a legbensőbb udvari körhöz tartozó Lackfi főnemesi család tulajdonába. Zsigmond király hívei, az ellene való szervezkedéseik miatt, legyilkolták a család vezető két tagját. Az elkobzott birtokaik közül Tátikát különböző zálogbirtokosok után Habsburg Albert kegyéből a Gersei Pethő nemesi család szerezte meg. Korai tulajdonosa, a veszprémi püspökség azonban nem nyugodott bele, több alkalommal is fegyveres embereivel megszállta, így 1494-ben majd 1538-ban. Ez utóbbi esetben a korabeli leírások szerint Kecsethy Márton püspök kezére kerültek a – török veszély miatt ide menekített – környékbeli nemesi családok és pálos kolostorok értéktárgyai, melyeknek pénzbeli értéke állítólag meghaladta a százezer aranyforintot.
A XVI. század közepére már Tátika jelentéktelen, magánkézben lévő várnak számított. Turco itáliai hadmérnök fennmaradt rajzai szerint a vár bejáratát kaputorony alkotta, ami a hosszúkás várudvart szegélyező vaskos öregtoronyhoz és emeletes palotaszárnyhoz vezetett. Védművei leromlott állapotban voltak, őrsége sem képviselt komolyabb katonai erőt.
A vég 1589-ben érte el, amikor egy nagyobb portyázó török csapat lerohanta és elfoglalta, majd kifosztása után felgyújtotta épületeit. Az elszegényedő Gersei Pethő família többé nem építtette újjá. 1713-ban császári csapatok hadgyakorlat címén felgyújtották az elhagyott várat. 1741-ben a birtokot szerző Festeticsek már csak egy romvárat mondhattak magukénak.
1980-ban archeológusok azonosították az alsó, korai vár helyét a hegy északnyugatra néző, függőleges sziklafallal határolt peremén. Ez is a Tátika-hegyen, az ún. Tátikahidegkút-puszta felett található, a tatárjárás után épült felső vár (a közismert rom) alatt van.
Több évszázados pusztulása után, a 2000-es években végre régészeti feltárásokat és helyreállításokat végeznek falai között, hogy az idelátogató turisták ne csak a csodálatos panorámában tudjanak gyönyörködni, hanem a középkori várrom megóvott részeiben is.
A külső várat akkor építették, amikor magát a Tátika-várat. Amikor felépítették az egész erődöt, még nem kellett támadásra számítani. 1589-ben a törökök betörtek a várba és lerombolták az erődöt. Ma már semmi sem maradt a külső várból.
Megközelíthetősége miatt biztosan a kevésbé látogatott várak közé tartozik. Viszont a fekvése és a történelme miatt nagyon megérdemelné, hogy a felújítások minél előbb elekezdődjenek. A falakon körbesétálva a körkörös panoráma egyedülálló. Tiszta időben akár 30-40 kilométerre is ellátni. A várfalon üldögélve ideális helyszín az enyhe szélben a távolba merengésre.
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép: Tátika vár
Információ: wikipedia