A Pannonhalmi Bencés Főapátság épülete már messziről látszik bármely irányból közelítünk az egykori Győrszentmárton település fölé magasodó Szent Márton-hegye felé.
A településen számtalan helyen tudunk parkolni, de természetesen mindenki szeretné a főbejáratot legjobban megközelíteni autóval…
A parkoló sajnos nem túl nagy, így csúcsidőszakban tényleg nagy szerencse kell ahhoz, hogy helyet találjunk. (Ha nem szeretnénk keresgéléssel/idegeskedéssel tölteni az időt, inkább az óriás alsó parkolók valamelyikét válasszuk.)
Innét már csak egy közepes séta a parkon keresztül az apátság falai alatti sétány. A látvány viszont mindenért kárpótol.
A település Győrtől 19 km-re dél-délkeleti irányban fekszik a Sokorói-dombságban. Érdemes tiszta időben meglátogatni, mert a vár túloldaláról tiszta időben egészen Győrig el lehet látni. 
Szép kilátás nyílik a pannonhalmi vártól Bábolna és Budapest felé is (a dombtetőről lehet látni a bábolnai „szélkerekeket” is, de tiszta időben akár az esztergomi bazilika is látszik).
A sétányról nagyszerű kilátás tárul a városra. Az eredeti nevén Győrszentmárton ősidők óta lakott hely, egyesek szerint Civitas Pannonia nevű római város helyén áll. Az első település a 10-11. században itt álló fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállást, majd a falut 996-tól alakították ki, miután Géza fejedelem Csehországból behívott bencés szerzeteseket telepített le a dombon. Ezután I. István megerősítette a monostor jogait. Albeus mester IV. Béla hiteles összeírója, – akit a király Szent Márton monostor birtokainak összeírásával bízott meg,- 1240 körül említi a falut e néven.
A tatárjárás után a falu ismét benépesült. 1334-ben Károly Róbert a győrszentmártoni apátot megerősítette az alsoki vásárjogában. A 14-15. század az első nagy felvirágzás ideje volt. A település a falu rangjára emelkedett, s a helységnek ekkor már volt temploma (1338) és plébániája, mely nevét a bazilika védőszentjéről kapta. A 17. század elején a törökök elpusztították a települést, de 1689-ben Rummer Márton főapát újra telepítette. A török hódítás után gyorsan, de felemás módon teremtődtek újjá a társadalmi és a gazdasági kapcsolatok. A lélekszám rohamosan megnőtt, sok lett a belföldi bevándorló és a külhonból telepített német és szláv népesség. A visszatelepült apátság nagy építkezésekbe kezdett. Megerősödtek a céhek, szélesebb körű lett az iskoláztatás. A fejlődés további korlátai voltak a település közepét elfoglaló vár körüli földek, melyek apátsági birtokok maradtak. A gazdák egy része a szélekre szorult.
A Pannonhalmi Bencés Főapátság 996-ban alapított és azóta is folyamatosan működő Szent Benedek-rendi monostor, Magyarország egyik kiemelkedő történelmi emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja. Pannonhalma fő vonzereje a természeti és építészeti látnivalók mellett az, hogy napjainkban is mintegy negyven fős szerzetesközösség lakja, akik az Ora et labora (lat. ‘Imádkozzál és dolgozzál’ – a bencések jelmondata) szellemében végzik a liturgiát, fogadják a lelkigyakorlatozókat, működtetik a bentlakásos gimnáziumot, kulturális munkát végeznek – könyvtár, levéltár, múzeum, könyvkiadó működtetésével, koncertek szervezésével –, valamint dolgoznak az apátság működésének anyagi megalapozásán is, többek között borászat, sörfőzde, gyógynövénykert fenntartásával és vendégek fogadásával.
Pannonhalma mai elnevezése Kazinczy Ferenc költő és Guzmics Izidor bencés szerzetes levelezésében fordult elő először. A főapátság vonzereje és a környék természeti adottságai miatt a város Magyarország turisztikai térképén az egyik leglátogatottabb célpontnak számít, a település a turizmusra van berendezkedve. A fő turisztikai látnivaló, az „ezeréves apátság” nemcsak építészeti jelentőséggel bír, hanem sokoldalú kiállításaival és gyűjteményeivel kultúrtörténeti emlékeket tár a látogató elé. A román stílusú altemplom és kerengő, valamint a gótikus bazilika az évszázadok során barokk és klasszicista stílusú épületrészekkel egészült ki, amelyek a főapátság mai arculatát meghatározzák.
Tolnai Máté apátsága idején Pannonhalma kiemelt helyet kapott a magyarországi bencés monostorok között, és 1514-ben főapátsággá vált, ám a török hódoltság másfél évszázada alatt a szerzeteseknek többször is el kellett menekülniük hosszabb-rövidebb időszakokra; az épületek megrongálódtak. Ezek többségét Sajghó Benedek főapátsága alatt állították helyre, illetve bővítették ki barokk stílusban. A rend működését I. József 1786-ban beszüntette. A bencés rendet I. Ferenc 1802-ben állította vissza, amely az oktatást kapta elsődleges feladatául.
A Pannonhalmi Főapátság a kezdetek óta végzett lelkipásztori munkát, melyben közvetlenül a pápának volt alárendelve. Azaz a pannonhalmi apát, illetve főapát gondoskodott az apátság birtokain lévő lelkipásztori helyek (szerzetespap) plébánosokkal való betöltéséről. Ő végzett minden olyan feladatot, ami nem igényelt fölszentelt püspököt. Ez az állapot 1950-ben a rend működésének korlátozásával megváltozott, és a Pannonhalmi egyházmegye plébánosait a Győri egyházmegye vette át. A II. vatikáni zsinat után az egykori exempt egyházmegye exempt területi apátság lett.
A plébánosok részben helyben laknak, részben a többi rendtag segítségével a főapátságból látják el a pasztorációs feladatokat. A pannonhalmi bazilika lelkipásztori munkáját templomigazgató vezeti. A tihanyi perjelség látja el a Veszprémi főegyházmegyében a tihanyi és az aszófői plébániát. Az Esztergom-Budapesti főegyházmegyében a budapesti Szent Szabina-kápolnát, a Győri egyházmegyében a győri és a soproni bencés templomot szintén bencések vezetik.
A bencés közösség életét az imádság, munka és lelki olvasmány hármasa határozza meg. Hangsúlyos szerepe van a liturgia végzésének. Napjukat az imaórák liturgiája és az Eucharisztia liturgiája határozza meg. A szerzetesek életében nagy szerepe van a Szentírás olvasásának és az egyéni imádságnak is. A magyarországi bencés rend 1802-óta foglalkozik középiskolai oktatással és neveléssel, iskoláiban mindig is hangsúlyt helyezett a személyes törődésre és a magas színvonalú képzésre.
A 19. századi könyvtárterem 400 ezres gyűjteményében számos könyvritkaságot őriznek.
Az egész épületegyüttest a magyar klasszicizmus egyik legismertebb alkotása, az 55 méter magas torony koronázza. A Pannonhalmi Bencés Főapátságról és annak épületei 1996-óta az UNESCO Világörökség részét képezik.
Utazásunkat rövidesen folytatjuk a Szent Márton-bazilika bemutatásával.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Információk: wikipedia
Térkép: Pannonhalma