A reneszász találkozása a “szocreállal” – a Simontornyai vár – 1. rész
Egy méltatlanul elfelejtett különleges hangulatú romantikus várkastélyt mutatunk be önöknek két részben. Igazi időutazás részesei lehetnek azok akik ellátogatnak a Siófoktól egy órányi járásra található Simontornyai várhoz.
A kis dunántúli településen első pillanatban nem az évszázados történelem jut eszünkbe, hanem inkább a retro hangulat.
Amikor körbe sétáljuk az épületet, több helyen feltűnik néhány a 70-es évekre jellemző építészeti megoldás…
Lehet még fokozni a „stíluskavarodást”, elég csak a bejárati ajtó borítását megnézni. Az biztos, hogy ez a címer sok épület ajtajáról már nem köszön vissza ránk…
A Tolnai-dombság északi peremén a középkorban széles mocsaras völgyet alkotva kanyargott a Sió. A folyó árteréből kiemelkedő egyik szigeten emeltette az 1270-es években a vár korai magját alkotó öregtornyot Döröcske nembeli Salamon fia Simon, aki után a vár a nevét is kapta.
A XII. század végéig csak két hídon lehetett megközelíteni. Az egykori névadó torony ma már nem létezik. Közel 200 év alatt a mocsarak között eldugott kis várkastély szerepét töltötte be.
Első írásbeli említése 1324-ből származik, abban az oklevélben, amellyel Károly Róbert Hencfia János budai várnagynak adományozza „castrum seu Turrym siue possessionem Symonthurnya vocatum”.
A sárvári várért és ezen felül 1500 forintért Ozorai Pipó 1424-ben szerezte meg az erődítményt.
Majd 1427 után a Garai família birtokába került. Ebben az időben történik a vár további bővítése, ami Farkas László budai bíró nevéhez fűződik. Ekkor épült a vár külső védőöve, amely szabálytalan gyűrű alakban vette körül a korai vár négyszög alaprajzú épületét, pártázatos gyilokfolyosóval koronázott támpilléres falakkal. A vár körül húzódó külső körítőfalak maradványai bár nagyon lepusztult állapotban, de ma is láthatók.
1482-ben a vár ismét a korona „alá” került és Beatrix királyné lett az úrnője. 1508-ban kerül Buzlay Mózes tulajdonába, aki a középkori várból itáliai reneszánsz ízlést követő előkelő főúri székhelyet alakított ki.
A Buzlay-féle átépítés adta a vár fénykorát. A fennmaradt építészeti részletek tanúsága szerint az új tulajdonos az építkezést a budai vár mestereivel végezteti 1508-ban.
A középkori falakat a déli oldalon áttörik, és itt építik fel alapjaitól a kaputorony, öregtorony és lépcsőház új tömbjét.
Az ehhez csatlakozóan megmaradó régi palotaszárnyat átalakítják, még egy emeletet húznak rá, és udvari oldalán teljes hosszában végigfutó oszlopos, árkádos loggiát emelnek eléje.
Az északi szárnyon várkápolna épül, még a későgótika szerkezeteivel és formáival, melynek megtalált részletei a siklósi várkápolnával mutatnak rokonságot.
Az egész épületet rendkívül finom reneszánsz faragványokkal ékes ajtók, kandallók, címerek stb. díszítették, amelyek a Jagelló-kori reneszánsz építészet legmagasabb színvonaláról tanúskodnak.
A palota fénykora a XVI. század első évtizedére tehető. Ekkor emelték téglából a vaskos öregtornyot, mellette az új kaputornyot, de a palotaszárnyak is reneszánsz homlokzatot kaptak bábos korláttal ékesítve.
A középkori Magyar Királyság számára katasztrofális mohácsi csatavesztés után az oszmánok igyekeztek tartósan berendezkedni Magyarországon. A XVI. század folyamán két beglerbégség („a bejek beje” egyes vezíri rangon álló katonák magas hivatallal járó külön rangja volt az Oszmán Birodalomban) állt fenn huzamosan a hódítás területén: a Budai és a Temesvári. A kezdeti időkben erős őrséggel látták el a törökök a várat.
Evlija Cselebi, a híres oszmán világutazó, így említette a várat: „Hosszúkás négyszög alakú, erős építkezésű szép vár, külvárosa erős palánkú… Egy vaskapuja és árok felett felvonóhídja van… A bég és a parancsnok palotája nagyon díszes épület. A belső várban Szulejmán kán dzsámija és a hadiszertár…”.
Simontornya vára gyakorlatilag sértetlenül került 1686. szeptember 27-én a Bádeni Őrgrófság uralkodójának a kezébe. A vár további történetéről a második részben olvashatnak.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Simontornyai vár
Információk: Wikipédia
