Néhány akkumulátoros csavarhúzóval, és a városba vezető utak mellé kihelyezett behajtani tilos táblákkal pillanatok alatt az 1800-as évekbe lehetne repíteni Köszeget… A modern feliratok eltávolítása után rövid idő alatt az Osztrák–Magyar Monarchia hangulatába kerülnénk a történelmi falak közt. Persze ezek kósza ötletek, de tényleg kíváncsi lennék, egy ilyen élő díszletvárossá átalakított Kőszegre.
Miközben a macskaköveken sétálunk, minden pillanatban több száz éves épületekkel találkozunk, még a belvárostól távol eső utcákban is. Megérdemelnék a felújítást ezek az épületek is.
Gazdag múltja révén a város jelentős szerepet töltött be Magyarország és Ausztria történelmében. Vas vármegyében egyedüliként már 1328-ban királyi városi címet kapott, amelyet 1648-ban szabad királyi városi ranggal erősítettek meg.
1532-ben Jurisics Miklós várkapitány megvédte városát a török elleni támadástól, ezáltal megakadályozva Nyugat-Magyarország és Bécs elfoglalását. A város sikeres helytállása először a hírnevet, majd a gazdaság felvirágzást hozta el. Mivel ezt követően a háborúk már elkerülték, mára országunk műemlékekben egyik leggazdagabb városa lett. Ebben a cikkben nem is fogok részletesen bemutatni mindent, inkább csak egy rövid történelmi emlékeztető arról, hogy miről is híres ez a város.
A városban három kultúra keveredik: a magyar, a német és a horvát. A németek a 200 évig tartó osztrák fennhatóság alatt települtek be, míg a horvátok a török támadását követően.
Jézus Szíve templom
A környék már a magyar történelem korai évszázadaiban is jelentős hely volt hadászatilag a fekvése miatt. A Kőszeg nevet a város egy Árpád-kori várról kapta. 1248-ban említik először ezen a néven egy oklevélben, mely arról tanúskodik, hogy a tatárjárás után IV. Béla király az osztrák hercegtől visszafoglalta a felsővárat. Magát a várost Kőszegi Henrik és fia, Iván építtette.
Jézus Szíve templom
1289-ben összetűzésbe kerültek I. Albert osztrák herceggel, aki elfoglalta a várost, 1291-ben azonban III. András király visszaszerezte és visszaadta a Kőszegi családnak. 1327-ben Károly Róbert elvette a várost tőlük, és 1328-ban királyi városi címet, önkormányzati és vásártartási jogot adott neki. Később az itt élők még a helyi és a környékbeli borok külföldi eladására is engedélyt kaptak, majd 1336-ban erődépítési munkálatokra kötelezte a polgárokat. Ekkor épült fel a 13. századtól álló földesúri vár és a város szoros összefüggő kettős védelmi rendszere. A 160–180 cm széles városfal kiépítése a 14. századtól indult és a 15. században is folytatódott.
Hősök tornya, ma Városi Múzeum mely a város főterén található egy rövid sétányi időre a vártól.
Bár Károly Róbert megígérte, hogy Kőszeg örökre királyi város marad, ennek ellenére Luxemburgi Zsigmond 1392-ben mégis örökjogon Garai Miklós nádornak adományozta a várhoz tartozó uradalommal együtt. Az új birtokos megerősítette a város kiváltságait és jelentős építkezésekbe kezdett; ekkor épült a Szent Jakab-templom.
Szent Jakab-templom
1445-ben III. Frigyes német-római császár foglalta el a várost V. László nevében, de magának. A császár adta Kőszegnek a ma is használatos címerét 1446-ban. Innen egészen 1647-ig Habsburg fennhatóság alatt, Alsó-Ausztria részeként állt a város, leszámítva egy pár éves időszakot, amikor Mátyás király visszafoglalta, de halála után újra a Habsburgokhoz került.
Szent Imre-templom
Kőszeg történelmének legnevesebb eseménye az 1532-ben lezajlott ostrom. Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a viszonylag kisszámú várvédő visszaverte a Bécs ellen vonuló, többszörös túlerőben lévő török sereget.
Augusztus elején érte el a várost Ibrahim nagyvezír előhada, és ötnapi felvonulást követően augusztus 10-én kezdetét vette az ostrom. A Szulejmán szultán által vezetett, az akkori világ legerősebb 150 000 főnyi török seregéből 60–70 000 – ebből 15 000 janicsár – fordult a vár és a város ellen. Jurisics néhány száz katonájával és 700 idemenekült jobbággyal húsz napig védte a várat, aminek falai között még 1800 asszony és 2300 gyermek is volt.
A török 19-szer intézett támadást, miközben a falakat is aláaknázta, és egyszer 10 öl hosszban fel is robbantotta. Az oszmán sereg a várárkokat a várfal magasságig három irányban feltöltve támadta, amit a várvédők ellen gyújtogatással próbáltak megakadályozni. Várvédőnek lenni elég kreatív foglalkozás lehetett. Egy pici falakkal körbezárt területet védte pár száz ember a falakon belül fellelhető összes kezükbe kerülő eszközzel, miközben kintről 150 000 katona próbált betörni… De Jurisics Miklósék nem ijedtek meg a saját árnyékuktól…:)
A sikertelen ostromot követően augusztus 30-án, a vár elfoglalása nélkül, de annak jelképes átadásával, megkésve vonultak Bécs felé, így ott már az egyesült keresztény zsoldoshadsereg várta az ütközetet. A kőszegi védőket segítette a védmű erőssége, a hősies helytállás és a hetekig tartó esőzések is.
Az ostrom emlékére Kőszegen nem csak délben, hanem délelőtt 11 órakor is meghúzzák a harangokat. A hagyomány szerint Ibrahim pasa sátrának helyét a Petőfi téren, a mai sporttelepen álló Szent Lénárd-kápolna jelöli.A következő évben a császár a harcban megsebesült Jurisicsot báróvá emelte, majd a várat 1537-ben örökbirtokul adományozta neki, 1538-ban pedig az öt alsó-ausztriai terület kapitánya lett.
Kőszeg és környéke 1 nap alatt inkább csak körbejárható. Megismerni és megérezni a falakból áradó történelmet mindenképpen hosszabb időt igényel. A legjobb pedig az, ha több évszakban is hagyjuk magunkat elvarázsolni azzal amit ez a kis történelmi város ad nekünk itt az Alpokalján. Mi is visszatérünk majd még pár cikkben a nevezetességeihez.
Jurisics tér, és a Városháza
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép: Kőszeg
Információk: wikipedia
