Babič-vízimalom a Mura folyón

A Babič-vízimalom a Mura folyón látható, Veržej község mellett. Maga a malomépület a parton áll, de a vízikerék a folyóra mélyen benyúló alkotmányon forog.

Így ez a malom tulajdonképpen egy hagyományos vízimalom és egy hajómalom ötvözete.

Azt nem lehet mondani, hogy a “kutya sem várt bennünket” a malom bejáratánál… Mert az”egérvadász hadsereg” teljes zászlóalja kivonult az érkezésünkre… Igaz, hol a legkelendőbb a macsek, ha nem a takarmánytároló körül.

Sajnos az idő vasfoga nem a gabonát, hanem a vizimalom szerkezetét őrölte az évizedek során. 

Bármennyire is idillikus a Mura-folyó partja, már nem működik a malom rajta…

A hajómalomok folyók, hajózható vizek áramlását hasznosító malomszerkezetek, amelyet hajókra, úszó testekre helyeznek el, és a sodró víz erejének legjobb kihasználását lehetővé tevő folyószakaszon lehorgonyoznak vagy a parthoz kikötnek.

A Babič család 1912-ben vásárolt Veržej mellett először hajómalmot, ám az 15 évvel később porrá égett. A családfő a következő évben már ismét őrölt: a parton építette fel a malomépületet, míg a vízikerék csónakokon úszott lehorgonyozva a folyón. Az erőátvitel acélsodronnyal történt. 

Az úszó részt azonban elsodorta a víz, így 1947-ben újabb malom épült, amely az előzőhöz hasonlóan működött. Az aszályos hónapokban elektromotor segítette a hajtást.

A vízimalmok között a hajómalom előnye volt, hogy a víz járásának megfelelően változtathatja helyzetét. Hátrányos tulajdonsága, hogy a téli időszakban jégzajlásmentes kikötőbe kellett vinni, vagy partra kellett vontatni.

A hajómalmokat két hajótest összekapcsolásából állították össze. A nagyobbik volt a házhajó, nagybontó, a kisebbik a kishajó, kisbontó vagy tombác, de használták a tárhajó megjelölést is. Ezért használják a tombácos malom kifejezést is a hajómalom megjelölésére.

A hajómalom elején a kapcsoló gerendákon deszkahídlást helyeztek el. Ezen közlekedtek a ház- és kishajó között, de ez a rész foglalta magába a malom mozgását szabályozó tiltót, amely széles deszkatábla volt, s amellyel a két hajótest közé helyezett vízi kerekek mozgását állíthatták meg, ha ezt leeresztették, elzárta a víz útját a vizeskerék lapátjai előtt, megszüntette a víz áramlását.

A vízi kereket nagyon erős, kerek vagy sokszögű keresztmetszetű gerendatengelyre szerelték fel. Voltak olyan vízi kerekek, amelyeken a hajtólapátok egy szakaszból álltak, két-három küllősorral s ráffal, de voltak olyanok is, amelyeken két külön szakaszban álltak a hajtólapátok. A vízikerék tengelyének mindkét végét vasalt vaskarikákkal fogták közre, a tengelygerenda közepébe pedig vas tengelyvégeket vertek be, ezeken forgott a vízi kerék a hajótestekre rögzített fémperselyekben.

A hajómalmok vizeinken rendszerint csoportokban dolgoztak. Egy-egy körzet hajómalmai meghatározott helyeken és meghatározott rend szerint köthettek ki. Kapcsolataikat, kötelességeiket nemcsak a hatóságok, hanem a molnárok élő szokásjoga szabályozta.

A munkában szorosan egymásra utalt hajómolnárok gazdag céhhagyományokat fejlesztettek ki, eleven szervezeti életet éltek, amit annál is inkább megtehettek, mivel egy-egy közepes városban, községben is nagy volt a számuk.

Kicsit sajnálatos, hogy a település szélén ennyire hagyták “elveszni” ezt az egykoron biztosan sokkal szebb napokat megért úszóalkalmatosságot. Bár állítólag működik, de biztosan ráférne egy kis renoválás. Talán valaki egyszer nyit itt egy kis lampionos teraszos “kiülős helyet” a partra.  Mi biztosan visszatérnénk egy jó szlovén krémesre:)

Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu

Térkép: Babič-malom

Információ: OSZK, guide2visit.eu