Az előző részben a vár történelmének legendájával ismerkedhettünk meg.
Ebben a részben a főbejárattól indulva a kerteket és a Százoszlopos udvart járjuk körbe. Végül megállunk a Hitvesi szeretet kápolnájánál.
Alsókert. A látogató a Mária völgyben közeledve a várhoz, már messziről látja magasba nyúló, romantikus tornyait. A vár felépítését, szerkezetét, az épületegyüttes alkalmazkodását a domboldalon hátrafelé fokozatosan emelkedő terephez, valójában csak itt láthatjuk át. A teraszok, tornyok, átjárók egymáshoz és az egészhez való viszonyát, azaz ennek a nagyszerű, monumentális műnek a kompozícióját, szerkezetét igazából itt érthetjük meg.
1965 Fotó adományozó: Magyar Rendőr / fortepan.hu
A vár előterében dús lombú fák, virágos gruppok, zöldek között mindenütt szobrokat, többnyire az időjárási viszonyoknak jól ellenálló, s ezért időálló, a Bory Jenő által kedvelt kvarcbetonba öntött figurákat látunk.
Jobb kéz felől föltűnik egy Díszkút, fehér porcelán mozaik borítású medencével és a közepén vázát tartó, több méter magas oszloppal. A kút egyike a várhoz kötődő legrégebbi emlékeknek: a művész 1913-ban építette mai helyére.
A kert egyébként – séta közben ez végig érezhető és élvezhető – szinte együtt él a vár egész építményével, nemcsak körülöleli az egészet, hanem itt-ott belé is folyik. A teraszokon, az udvarokban fák, bokrok, zöld szigetek, kutak, tavacskák teszik elevenné a látványt.
A rózsakert és a művészgaléria
A kertből széles lépcsősor indul a teraszokon át a vár főépülete felé. Az alsó teraszon jobbra eredeti, a hódoltság korából származó, turbános török sírköveket látunk. Balra Bory Jenő egy különös, ötágú csillaggal egybekomponált kőkereszttel jelölte meg az 1945-ös harcokban itt elesett orosz katona sírját.
A teraszon beljebb, a jobb oldali pihenőnél, az ókori klasszikus korok sztéléjét idéző, szabadon álló, betonból épült falon csodálhatjuk meg Bory Jenőnek tündöklően fiatal és szép feleségéről készült portréját. A szobor alatt, a falra vésett betűkkel, a mesternek feleségéhez írt verssorait olvashatjuk.
A panteon előtt, az aranyos mozaikdíszű pádimentumon rövid, kijelentő mondatot olvashatunk: „A kövek beszélnek”. Rövid, de súlyos mondat: benne van a várépítő egész ars poeticája. Ezen túl a mondat tartalma rávilágít Bory mesternek múltat tisztelő, a tartós, megállapodott értékekhez ragaszkodó egész életszemléletére, hosszú pályáját döntően meghatározó művészi magatartására.
A terasz szabad terének közepét fehér és zöld mozaikbetétekkel díszített, műkőből épült méretes kerti asztal foglalja el, s teszi a környezetet otthonosan barátságossá, anélkül persze, hogy ezáltal kicsit is sérülne az építészeti és művészi háttér egészének komolysága.
A második terasz a nevét az árkádjai alatt egy gömbön álló, a várat a hátán tartó elefántról kapta. Az elefánttal kisplasztikaként a múzeumlakásban lehet találkozni, melyért 1926-ban Bory Jenő elnyerte a Halmos Izidor kisplasztikai díjat.
A mellvéden Lehel vezér és Nagy Szulejmán beton szobra áll. Az árkádok hátfalára a mester vörös krétával négy ideszánt freskó vázlatát rajzolta fel.
A négy rajz négy az emberiség történetében építészetileg meghatározó nyomot hagyó korszakot ábrázol: görög-római kor, kereszténység, hűbériség és a szocializmus korát.
Lentről az udvar felett húzódó árkádos erkély látszik, mely mögött a vár egykori gazdájának műterme található.
A két torony között, a várkapun, a fölötte fenyegetően függő, a várúr pallosjogát jelképező hatalmas, rozsdás (de persze, mint a várban csaknem minden, ez is betonból készült!) pallos alatt lépünk be az udvar festői terébe.
Elegáns, franciás ízű park fogad, gondosan nyírt növényekkel, s a közepén vizet köpő békával elevenebbé varázsoló kúttal. Ez az a hely, ahol a „vándor” – a látogató – már megfáradva megpihenhet, hogy aztán megújult erővel járja végig a kertet három oldalról határoló szobordíszes várfalat és az alatta húzódó árkádos folyosót, amelynek 103 tartóoszlopa adott nevet az udvarnak.
Az udvar másik bejárata a lakótorony alatt található. A lakótorony Bory Jenő családját szimbolizálja.
A legkisebb kupola a legkisebb gyermeket Györgyöt, a két egyforma betonkupola egy szinttel feljebb Ilonát és Klárát az ikerlányokat, a kétcsúcsú tető pedig magát a házaspárt. A kakasos az asszony „mert a hölgyek mindig arra fordulnak amerre a szél fúj” mondta Bory.
Az árkádsor alatt véges-végig, mint egy múzeumi tanulmányi raktárban, a mester összegyőjtötte a hazában szerte fölállított köztéri és templomi plasztikáinak eredeti gipszmintáit.
Itt ne várjon a látogató – mint a várban mindenütt másutt – valamiféle esztétikus rendet. Nézzük az egészet úgy, mint amikor ténylegesen egy szobrászműterembe lépünk, ahol szerte a polcokon, állványokon furcsa, nehezen átlátható kavalkádban, csak véletlen diktálta rendben állnak a művész régi és újabb munkái.
A várlátogatásnak kihagyhatatlan része ez. Ne sajnáljuk az időt, hogy újra és újra rácsodálkozhassunk Bory Jenőnek, ennek a hihetetlenül termékeny mesternek korábban valahol – Szegeden, Kaposvárott, Budapesten vagy máshol – már látott köztéri vagy éppen templomi plasztikájára, amelyről ezideig talán nem is tudtuk, ki volt alkotója.
Lent, az árkádsor középső szárnyának centrumában – egyfajta szándékos szimbólumként, mintegy a várlátogatás végcéljánál – van a „várkápolna”. Ennek freskódíszes apszisába állította Bory a Hitvesi szeretetnek feleségéről mintázott, egészalakos, ülő szobrát. A különös „szentély” elé, mintegy újabb hangsúlyt adva jelentésének, kétfelől a fal mellé helyezte a Csók (1908), szimmetrikusan megkettőzött kompozícióját. A Hitvesi szeretet szobra feletti freskó sárga színű hölgyei más híres művészek múzsái (köztük Mona Lisa is), akik az irigységtől sárgák, mert őket nem szeretik annyira, mint Bory Jenő a feleségét.
A Hitvesi szeretet kápolnája
A folytatásban felkapaszkodunk a Történelmi árkádsorra. Innét is megcsodálhatjuk majd a belső kertet, a történelmi alakok szobraival kísért sétahelyet.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Forrás: bory-var.hu
Térkép: