A „székesfehérvári Taj Mahal” – A Bory-vár 1. rész
A „székesfehérvári Taj Mahal” becenévvel a Bory-várat illetik. A hasonlat az indiai Tádzs Mahalhoz a szerelmi ihletettségből fakad. Mindkét épület egy-egy férfi szerelmének emlékműve.
A Taj Mahalt Sáh Dzsahán mogul sah építtette elhunyt felesége emlékére, míg a Bory-várat Bory Jenő alkotta meg felesége, Komócsin Ilona iránti szerelméből.
Az épület nemcsak a Bory család otthona volt, hanem óriási műterem is az építész és felesége, Komócsin Ilona (1885–1974) festőművész alkotásai számára, de más neves festők és szobrászok műveit is megtaláljuk itt. Bory Jenő magát az épületet is önálló műalkotásnak szánta.
Az Európa-szerte ismert épületegyüttes napjainkban az örök szerelem szimbólumaként és a „székesfehérvári Tádzs Mahal”-ként él a köztudatban. A város egyik legnépszerűbb látnivalója, ennélfogva látogatók ezrei keresik fel minden évben, tavasztól őszig.
Bory Jenő 1912-ben a Székesfehérvárhoz tartozó Mária-völgyben egyholdnyi földet vásárolt hétvégi teleknek, ahol kezdetben gyümölcsfák és szőlő között csak egy borospince állt, présházzal. A présházat még abban az évben lakássá bővítette, s fölötte műtermet alakított ki.
1965. – Fotó adományozó: Fortepan.hu / Magyar Rendőr
A várat a székesfehérvári építész, szobrász- és festőművész csak az első világháború után 1923-ban kezdte építeni amikor sokasodó szobrászi megrendeléseinek honoráriumából erre is tudott költeni, és élete végéig dolgozott rajta. Eleinte csak a helybéliek tudtak az építkezésről, majd 1934-ben a látogatók előtt is megnyitotta az épület kapuit, s akkor vált országosan ismertté.
1966. – Fotó adományozó: Fortepan.hu / Magyar Rendőr
Az építést, a részletek állandó cizellálását, s a második világháború után a helyreállítási munkákat egészen haláláig folytatta. Többnyire egyedül, a két kezére hagyatkozva dolgozott, legfeljebb néhány alkalmi segítséget vett igénybe. Képzett építész volt, mégsem konkrét mérnöki rajzok, inkább a fantázia és az adott terepviszonyokhoz való alkalmazkodás irányították munkájában.
A lassan fölnövő falak, tornyok formái, az általuk ölelt terek ugyanannak a művészi elképzelésnek lettek az eredményei, mint a szobrok, így a Bory-vár nem más, mint egy építészeti formákat és méreteket öltő szobrászati műalkotás.
1966. – Fotó adományozó: Fortepan.hu / Magyar Rendőr
Bory Jenő volt a tervező-építész, az építésvezető, a pallér és a kőműves is, aki segítőkkel, a hagyomány szerint 40 nyáron keresztül, folyamatosan bővítette, szépítette a várat. Valójában azonban 1923-tól 1959-es haláláig dolgozhatott csak rajta, viszont az utómunkálatok 1964-ig tartottak, tehát a Bory-vár építése mintegy 41 évet vett igénybe. Bory Jenőt halála után a műteremben ravatalozták föl.
Bory-vár, Bory Jenő építész, szobrász- és festőművész / 1957 Fotó adományozó: Fortepan.hu / Márk Iván
A vár a kazamatától a legmagasabb tornyok tetejéig több mint 30 méter magas. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem, mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak.
Érdekesség, hogy a vár alapanyaga beton, amely anyag alkalmazásában Bory Jenő úttörő volt. Az 1920-as években ugyanis a beton még újdonságnak számított.
1943. – Fotó adományozó: Fortepan.hu / Divéky István
Joseph Aspdin angol kőműves 1824-ben szabadalmaztatta a portlandcementet, amely a mai beton legfontosabb összetevője. A portlandcement nevét a Portland-szigetről kapta, amelynek mészkövéhez hasonló színű volt az új kötőanyag.
Ebből az anyagból készültek a kupolák, oszlopok, korlátok, lépcsők, ajtó-, és ablaktokok, medencék, díszkutak, de szobrok és domborművek is.
A vár alaprajza és a benne található elemek mind szimbolikus jelentéssel bírnak. A két központi elem a hitvesi szeretet kápolnája és a műterem, melyek Bory Jenő életének két legfontosabb pillérét jelképezik.
A vár építészeti stílusa nehezen besorolható, ötvözi a romantika, a szimbolizmus és az eklektika jegyeit. Ez az egyedi stíluskeveredés teszi még különlegesebbé a várat.
A vár nem egy előre megtervezett épület, hanem Bory Jenő folyamatosan bővítette. Ez az organikus fejlődés adja a vár labirintusszerű jellegét.
A vár nemcsak építészetileg érdekes, hanem számos műalkotásnak is otthont ad. Bory Jenő szobrai és festményei mellett más művészek alkotásai is megtalálhatók a várban.
A Bory-vár ma is a család tulajdonában van, és ők gondoskodnak a fenntartásáról. Ezáltal a vár megőrizte eredeti hangulatát és szellemiségét.
És ha a Jamuna folyó déli partján a 17 hektáros kert közepén elhelyezkedő Tádzs Mahal mint névadó szóbakerült nézzünk pár összehasonlítást, csupán csak a játék kedvéért, hiszen a két épület között jelentős különbségek is vannak:
Méret: A Taj Mahalhatalmas, monumentális építmény, míg a Bory-vár jóval kisebb és intimebb hangulatú.
Stílus: A Taj Mahal a mogul építészet remekműve, míg a Bory-vár stílusa eklektikus, a romantika, a szimbolizmus és a szecesszió elemeit ötvözi.
Építőanyag: A Taj Mahal fehér márványból épült, míg a Bory-vár fő építőanyaga a beton.
Építési idő: A mérete ellenére a Tádzs Mahal építése csak 20 évig tartott, míg a Bory-vár több mint 40 évig épült. Sáh Dzsahán mogul sah valószínűleg kicsit nagyobb csapattal és magasabb költségvetésből építtette az emlékművet, mint Bory Jenő…
A „székesfehérvári Tádzs Mahal” elnevezés tehát inkább a szerelmi ihletettségre és az építtető kitartására utal, mintsem az építészeti stílusra vagy a méretekre. A Bory-vár egyedi és különleges alkotás, amely méltán érdemelte ki ezt a romantikus becenevet.
A „székesfehérvári Taj Mahal” tehát nemcsak egy gyönyörű épület, hanem egyben egy megható szerelmi történet emlékműve is. Érdemes ellátogatni ide, és megtapasztalni a hely varázsát!
A következő részekben végigjárjuk a vár kertjeit és termeit.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Forrás: bory-var.hu
Térkép:
