Amennyire egyszerűnek tűnnek formailag ezek a geológiai alakzatokba vájt üregek, annyira rejtélyes a keletkezésük. Ugye a nagy kérdéshármas a „Kik? Mikor? Miért?” A legérdekesebb az amikor egyik kérdésre sincs egyértelmű válasz…
A 2000-es évek elején filmet forgattunk Peruban. Félúton a Machu Picchu felé a több mint 40 kilométeres Inca trail egyik állomásán a kb. 3-4000 méter magas hegyek között volt hasonló élményem. Az idegenvezető egy vasúti konténer méretű simára csiszolt monolit mellett állva mondta azt, hogy senki nem tudja, hogy kik helyezték ide ezt a tömböt, azt sem tudják, hogy ez mikor történt, azt pedig, hogy mi célból végképp nem tudták megmondani. Amit viszont pontosan tudnak róla, hogy a jelenlegi helyétől kb 50-60 kilométer távolságra lévő hegyből bányászták ki, és azt is biztosan tudják, hogy a mai technológiával nem lehetne visszavinni a kibányászásának helyszínére… A „kis” 9000 km-es kitérő után térjünk vissza Eger mellé…
Érdekessége a kaptárköveknek, hogy hazánk számos pontján megjelennek. Természetesen csak olyan helyen, ahol megfelelő a kőzet arra, hogy könnyű legyen benne kivájni ezeket a többnyire egymásra hasonlító formákat. Nem árulok el vele nagy titkot ha leírom, hogy a cikk végére sem fogjuk pontosan megtudni, hogy mi célt szolgáltak ezek az alakzatok.
Az egyik ilyen kaptárkőlelőhely az Északi-középhegység, ezen belül az Egri-Bükkalja déli lábánál helyezkedik el. Szomolya település Egertől 18 kilométerre keletre fekszik.
A természetvédelmi terület a Vén-hegy nyugati lejtőjén, a Kaptár-völgyben helyezkedik el. Ez hazánk legtöbb fülkével rendelkező kaptárkő csoportja.
Négy lelőhelyen, 13 kaptárkövön, összesen 132 db fülke van. Ebből 117 db egy lelőhely 8 kaptárkövén található.
A kaptárkövek anyaga zömében riolittufa, mely a miocén korban zajló heves vulkáni tevékenység nyomán jött létre évmilliókkal ezelőtt.
A tufa vagy darázskő robbanásos vulkáni kitörés során a vulkanikus törmelékár keletkezésekor a porból és hamuból létrejött lazább szerkezetű kőzet, néha lyukacsos törmelékkőzet, melynek anyaga mint vulkáni hamu vagy homok került vulkáni kitörések alkalmával a földfelszínre.
A tufa olyan piroklaszt kőzetté vált vulkáni törmelék, azaz piroklasztit, amelynek szemcsemérete nem nagyobb két milliméternél. Ebből a riolittufából állnak a kaptárkövek, amelyek olyan sziklaalakzatok, kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba fülkéket és egyéb mélyedéseket faragtak.
A fülkés sziklák kis csoportja fellelhető a Pilis és a Budai-hegység területén is (különösen a Tétényi-platón), de a leggazdagabb előfordulásuk Eger környékén a Bükkalján található.
A fülkés sziklákat eredetileg a szomolyai lakosok nevezték „kaptárkövek”-nek. Eger környékén a „vakablakos kövek” kifejezést használták, máshol a „köpüskövek”, „bálványkövek”, „püspöksüveg” elnevezés is ismert. Egyes sziklák elnevezése is igen beszédes: Ördögtorony, Ördög-kő, Bábaszék, Nyerges, Királyszéke, Kősárkány.
Legtöbb vitát a sziklaalakzatok oldalaiba vájt fülkék eredete, készítésük oka váltott ki. Az átlagosan 60 cm magas, 30 cm széles és 25–30 cm mély fülkék peremén bemélyedő keret fut körbe, széleiken néhol lyukak is kivehetők. Ezek a nyomok arra utalnak, hogy a fülkéket lefedték, a fedlapot a lyukakba vert ékekkel rögzítették.
A keretnyommal rendelkező fülkék elég rendszertelenül vannak elhelyezve a sziklafalakon, a nyílások rendkívüli formagazdagsága pedig megkövetelte, hogy mindegyikhez egyedi méretű és alakú fedelet készítsenek.
A kaptárfülkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született. E téma első alapos kutatója az egri történész-régész pap, Bartalos Gyula szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték. A kőfülkék kifaragását eleinte a hun-magyarokhoz, később a keltákhoz illetve a szkítákhoz kötötte.
Klein Gáspár Borsod vármegyei főlevéltáros a vakablakoknak bálványtartó, áldozat-bemutató rendeltetést valószínűsített, s azokat honfoglalás kori emlékeknek tartotta.
Már 1891-ben Bartalos Gyula is megemlítette a ma leginkább ismert és elfogadott véleményt, miszerint a fülkékben hajdan méhészkedtek: „A köznép, mely a pillanat hatása alatt okoskodik, a fülkékről kaptárköveknek mondja e sziklákat, szerinte ezek a régi ember méhese lettek volna, mintha kőben és árnyékos oldalon laknék a méh.”
A sziklaméhészeti rendeltetés legmeghatározóbb képviselője Saád Andor miskolci orvos volt, aki Korek József régésszel az 1960-as évek elején néhány ásatást is végzett.
Az ásatások során két darab XI-XII. századra datált hullámvonalas kerámia edénytöredék és egy karddarab ezen kívül egy üvegdarab és egy kovácsoltvas mécsestartó került elő.
Viszont ezek a leletek csak a fülkék Árpád-kori használatát – és nem kezdetét! – igazolják. A régészeti feltárások során előkerült Xi-VIV. századból származó leletek pedig egyik feltevés igazolására sem szolgáltattak bizonyítékot…
A csekély régészeti és néprajzi adatok ellenére mégis az a nézet vált elfogadottá és a közvélemény számára ismertté, hogy a kaptárkövek fülkéi a középkori erdei sziklaméhészet emlékei s a méhészetnek ezt a formáját vagy a honfoglalás kor magyarsághoz csatlakozott kabarok vagy a régebbi korokban egy Balkán-félszigetről idemenekült trák-illír népcsoport, az agriánok honosították meg.
A kaptárkövek fülkéinek méhészkedésre történő felhasználásával kapcsolatban is felmerül azonban néhány kétség. Elgondolkodtató a fülkék égtájak szerinti változatos elhelyezkedése éppúgy, mint a talajszinthez közeli vagy éppen megközelíthetetlen helyre, sötét, hűvös sziklahasadékokba, vízmosások falába faragott fülkék jelenléte. De a keskeny és sekély, sőt előrebukó fülkék esetében is kizárható a méhtartás.
A XI. századtól írásos adatok tanúskodnak a hagyományos méhészet meglétéről, oklevelekben olvashatunk erdei méhészekről, méhvadászokról, de a sziklaméhészetről hallgatnak a források.
A szájhagyományok pedig megoszlanak a kultikus és a gazdasági rendeltetés közt. A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg… A sziklák megfaragásának okát, a fülkék rendeltetését ma még nem ismerjük. A „Kik? Mikor? Miért?” kérdésekre még nem sikerült megnyugtató válaszokat adni.
Azért mára a tudomány talán egy picit már segített a legendákon átlépni. A Szomolya melletti kaptárköveken végzett geomorfológiai vizsgálat, (geomorfológia vagyis felszínalaktan a természetföldrajz egyik tudományága, amely a domborzati formák keletkezésével és változásával foglalkozik) fülkeperiodizációs kísérlet alapján ma már megkísérelhetjük a fülkék kifaragásának három nagyobb ritmusát az abszolút időszámításba beilleszteni:
első generáció: 5–6. század (400–550 között) – hunok, szarmaták kora;
második generáció: 7–8. század (670–800 között) – avarok (onogur-bolgárok) kora;
harmadik generáció: 10–16. század (900–1500 között) – magyarok kora;
A fülkeperiodizáció révén meghatározott tág időintervallum, valamint a kaptárkőmező területi kiterjedése leginkább azt igazolja, hogy a fülkékhez kapcsolódó rítust gyakorlók köre már a népvándorlás korában (hun korban) is, majd az avarok és az onogurok (késő avarok) idején, valamint a magyar honfoglalást követően is ezen a területen élt és jól elkülönülő részét képezte a mindenkori államalakulatok lakosságának.
A fülkés sziklák rejtélyének megoldásában segítséget jelenthet az „azonos analógiák” bővítése, azaz a forma és méret tekintetében hasonló (esetleg a kerettel rendelkező) fülkék más vidékeken történő keresése és az analógiákhoz társuló adatok bevonása.
A hazai előfordulásokon kívül fülkés sziklák Eurázsia számos helyén ismertek: a Mediterráneumtól Kisázsián át a Kaukázusig, sőt az Altajig (a Hovd-folyó völgyéig). A legközvetlenebb analógiák – a magyarországi kaptárkövekhez leginkább hasonló fülkés sziklák – a Balkán-félszigeten lelhetők fel: Bulgáriában a Provadiai-platón (Madara, Roják) és a Rodope-hegységben.
Annak, aki szeretné beleásni magát – persze nem csákánnyal… – a kaptárkövek relytélyébe, az a jó hírünk, hogy a közelben található Barát- és Apáca-sziklák mellet számtalan helyen találhatóak kőbe vájt titokzatos alakzatok. A térképen látható helyeken találhatunkunk kaptárköveket, melyeknek a tövében ülve az alternatívák bármelyikén elgondolkozhatunk…
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Információk: wikipedia, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Térkép: Szomolya, kaptérkövek