Évmilliós barkácsbolt – Salföldi kőtenger

Aki Salföldön jár az lépten-nyomon valami érdekességbe botlik… A település szélén található látványosság esetén fokozottan érdemes a lábunk elé nézni, mert pillanatok alatt nagyon közelről szemlélhetjük a “kavicsok” felszínét…

Sajnos a környék kőtengereihez hasonlóan (Kővágóörs, Szentbékkálla, Mindszentkálla) az évszázadok során ezt a helyet is “barkácsáruháznak” használták…

Amikor szükség volt egy jó kasza-, vagy malomkőre akkor az “apjuk” kiment az ökrös szekérrel a faluvégre és hazavitt egy darab jól megtermett követ, amit rosszabb esetben addig faragott, amíg végül csak egy kisebb papírnehezék lett belőle…

A kőtengerek kialakulásához viszont egy “picit” azért hosszabb időre volt szükség. A Pannon-tenger egy ősi hatalmas vízfelület volt nagyjából a mai Kárpát-medence területén a miocén végén és pliocén korszakokban. Fennállása során 3–4 km vastagságú üledékréteg halmozódott fel a fenekén.

A Pannon-tenger a Tethys-óceán medencéjének feldarabolódása során jött létre és mintegy 9 millió éven át létezett. Legnagyobb kiterjedése idején a Bécsi-medencétől a mai Szerbia déli részéig terjedt.

Eleinte összeköttetésben állt a mai Bajorország helyén található tengerrel, valamint az Égei-tenger és az Adriai-tenger elődeivel is.

A világtengerekről történt teljes lefűződés során fokozatosan édesvizűvé vált és először óriási tó, majd kisebb tavakból álló tóvidék formáját öltötte. A feltöltődés addig folytatódott amíg a víztömeg a mai Vaskapu-szoroson keresztül lefolyást nem talált átadva a helyet a Magyarország vízrajzát később meghatározó ősfolyóknak.

Az egykori Kállai-medence a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. Az itt húzódó hegyvonulat fekete homokkőből van, sok hegyet azonban bazalttakaró borít. Salföld a Káli-medence Délnyugati sarkában található hangulatos település.

A szél évmilliók alatti munkájának állít emléket a Salföld melletti kőtenger is. A szél által lecsiszolt kövek egyedülálló látványt nyújtanak.

A Balaton-felvidék egykor monogenetikus (tehát összetartozó, inkább kisméretű kitörések sorozata egy jól körülhatárolható helyen mint amilyen egy völgy, felföld vagy ebben a konkrét esetben medence) vulkáni működés színhelye volt.

A Káli, a Tapolcai-medence és a Tihanyi-félsziget vulkanikus folyamatait ezen belül is a hidromagnetizmus jellemezte. A láva megküzdött a felszínre kerülésért: először a gőzök és gázok süvítettek ki nagy erővel és az első törmelékek, a finom kőzetpor még vízbe hullottak vissza- ebből keletkezett a tufit.

A fokozatosan szárazzá váló területen már tufaként rakódott le, erre buggyant ki végül a láva, ami szabályos, kerek lefolyást alkotott.

“Kicsiny kis vulkánocskák ezek a Vesuvióhoz, meg az Etnához képest. Ha az Etnát ideállítanánk a Dunántúl közepébe, bizony majdnem az egész Balatont eltakarná, meg a Balaton-felvidéket és Somogy északi részét. Hát még a 6000 m magas kelet-afrikai Kilimandzsáró! Majdnem az egész Dunántúlt elfoglalná, s csúcsa messze túlszárnyalná az Alpokat, s 4000 méternyi felső része állandóan hóba és jégbe volna temetkezve. A mi szerény kis balatoni vulkánjaink nem ilyen zord fennségűek, hanem annál kedvesebbek, bájosabbak.” – Cholnoky Jenő, magyar földrajztudós, író, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és a magyar geográfia legnagyobb tudósainak egyike.

“Magyarország területén a földtörténeti pleisztocénben (jégkorszakban, kb. 2,4 millió évtől kb. 10 ezer ezelőttig) nem volt belföldi jégtakaró, hanem ún. periglaciális (“jégkörnyéki”) klíma uralkodott (ma ilyet találunk messze Szibériában vagy Kanada északi részén). A hatalmas jégtakarók miatt a jégkorszakban az éghajlati övek dél felé tolódtak, ezért lehetett az, hogy Magyarország területén olyan volt a klíma, mint ma a tajga-tundra övezetben. Ezen a zord klímán a hegyvidéki területeink kemény vulkáni kőzetei egy fagyváltozékony övezetbe kerültek, ahol sűrűn ismétlődött a repedéseikbe beszivárgó vizek fagyása/olvadása. Ez a fagyaprózódásos folyamat hosszú idő alatt a kemény, de repedésekkel átjárt kőzeteket szinte “felőrölte”.

“Érdekesség, hogy a kőtenger kifejezés nem egészen pontos, hisz a valódi kőtengerek a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) fagyaprózódása során jöttek létre. Mivel a Káli-medencében található „kőtengerek” nem így alakultak ki, ezért rájuk csak a pszeudo-kőtenger, azaz az ál-kőtenger kifejezést használhatjuk.” írja Veres Zsolt.

Az évszázadok során “kitermelt” lelőhelyek ma már védett állapotban vannak. Így bármennyire is csábító program a kirándulás után otthon egy malomkövet “farigcsálni”, ne innét vigyünk alapanyagot…