A várat valószínűleg a bizánciak építették a 7. században egy római kori erődítmény romjaira, amelyet i.sz. 38-ban Castrum Jacisnak hívtak, és a lakosságot a betörőktől védte. Más források 1071 és 1081 közötti dátumot említenek, Szicília Roberto il Guiscardo és Ruggero d’Altavilla általi meghódításának idejéről.
1126-ban a várban Szent Ágota ereklyéit őrizték, miután a várat a cataniai püspököknek adományozták. A 13. század végétől a helytartók kora végéig a vár az Anjouk és az Aragóniaiak közötti hosszan tartó küzdelem színtere volt. Végül II. Márton király itt rendezte be állandó lakhelyét feleségével, Navarrai Blankával, aki 1402-ben, az első felesége (Mária királynő) halála után lett a hitvese. Ebben az időszakban a vár rövid fénykorát élte, fényűző ünnepségeket és nagyszabású fogadásokat rendeztek itt. II. Márton halála után (1412-ben) Blanka Kasztília Ferdinándnak, Szicília új királyának adományozta a várat.
1416-ban Giovanni di Castiglia rendelte el a vár első felújítását. 1421-ben Ferdinando Velasquez helytartó lett a vár ura, egészen a haláláig. Ezután a vár visszakerült a királyi birtokba, I. Alfonz király uralkodása alatt.
A 16. században a várat többször is magánkézbe adták, sőt börtönként is használták. Csak a 19. században került a vár a városi önkormányzat tulajdonába. Az 1818-as földrengés súlyos károkat okozott a várban, annyira, hogy már erre a célra sem lehetett használni. A 20. század elején a várat lomtárként használták, a második világháború idején pedig a szikla egyik barlangját légóvóként alakították ki. 1967 és 1969 között a Kelet-Szicíliai Műemlékfelügyelet helyreállította a várat, és 1985-ben egy kis múzeumot avattak fel benne.
A várban látogatható:
Fontosabb események:
A képek készítésének ideje: március eleje
Az utazásunkat segítette: