Csodálatos panoráma a szirtfokra épített várból- Rezi vára 1. rész
Rezi Keszthelytől 8 kilométerre északra, a Keszthelyi-fennsík belsejében helyezkedik el. A település első említése 1236-ra datálható. Ekkor még csak királyi szolgák laktak itt.
A vár a falutól viszonylag messze északkeletre a közel 430 méter magas Meleghegy előreugró, meredek lejtőkkel határolt dolomit szirtfokára épült.
Az erődítmény megközelítése többféle irányból is lehetséges. Az egyszerűbb út az amikor autóval megyünk fel a Rezi vár parkolójáig. Ez valójában egy erdészeti út, és annak megfelelő járműre van szükség a feljutáshoz főleg esős időjárás után.
A parkolóból egy közel 850 méteres séta következik – helyenként vízmosásokon keresztül – egészen a vár bejáratáig.
Én normál személyautóval inkább a másik utat választottam. Ez az út sokkal hosszabb, de egy szakaszon akár az Országos kék túra útvonalán is mehetünk a hátizsákos túrázókkal együtt. Ez az út körülbelül 5 kilométer hosszú Rezi település központjától a várkapuig.
Az igazán “feketeöves” túrázók az Országos Kéktúra útvonalán tovább sétálva, átmehetnek a Tátika várát is meglátogatni. Mindkét vár az Országos Kéktúra útvonala felett található.
De maradjunk Rezi mellett, és lépjünk be a rácsos várkapun.
A részben felújított várnak a története sokkal változatosabb, mint az építészeti emléke. Ezért érdemes a keleti várfal elé leülni egy kiszögellésre, és végigolvasni a vérzivataros évszázadok történeteit.
A levéltári adatok szerint Rezi uradalmát 1282-ben Kun László király a Hernád menti Boldogkőért cserébe adta át a Tomaj nembeli Tiba előkelőnek, tőle pedig fegyveres erővel ragadta el a Péc nembeli Apor.
Valószínűleg Apor és az ugyancsak Péc nembeli Lukács parancsára emelték Rezi várának korai magját, hogy a földesúr innen uralhassa elorozott új birtokát. Nevezhetnénk akár rablóvárnak is az erődítményt…
A XIV. század elején a feudális belháború korszakában a Dunántúl rettegett tartományurai, a Kőszegi nemzetség fegyveresei szállták meg, és tőlük csak 1321-ben tudta ostrommal visszaszerezni Köcski Sándor szentmártoni várnagy aki Károly Róbert seregének vezére volt.
Nagy Lajos király a legbensőbb udvari hívei közé tartozó Lackfi fivéreknek adományozta ezután az erődítményt. Lackfi István és öccsei ízig-vérig katonák és tehetséges hadvezérek voltak. Egyetlen testvére, aki nem katona lett, Dénes aki szerzetesnek állt és később kalocsai érsek lett.
Zsigmond a sikertelen és vesztes nikápolyi csatából (1396) nem tudott gyorsan visszatérni az országba, a királynak ezt a távollétét használták ki Lackfi és párthívei: fellázadtak ellene és nyíltan a trónkövetelő Nápolyi László mellé álltak.
Ez végleg megpecsételte saját és a Lackfi család többi tagjának a sorsát is. 1397. február 27-én Garai Miklós és a végső leszámolást kitervelő Kanizsai János tárgyalásra hívta Lackfit a szlavonai Kőrösre. Lackfi a királyi menlevélben bízva fegyvertelenül jelent meg unokaöccsével, de ellenfelei, Garai és Cillei Hermann megölték.
A gyilkosságot Zsigmond utólag kiállított ítéletlevelével igazolta. Hatalmas vagyonát a király elkobozta és hívei között szétosztotta. Jelentős részt kapott a gyilkosság kitervelője, Kanizsai János érsek.
A király 1401-ben Albeni Éberhard zágrábi püspöknek és testvérének, Albeni Rudolfnak adta a várat, amely még 1415-ben is a ő birtokukban volt a szomszédos Tátikával együtt, a következő évben azonban a püspök halála miatt ismét visszaszállt a királyra.
Az örökös pénzzavarral küzdő Zsigmond király 1421-ben 10.000 jó arany forintért elzálogosította a várat.
Zsigmond király 1427 júniusában a környéken elkövetett viszályokra hivatkozva elvette a várat a Medvei családtól, majd a birtokot gersei Pethő Péternek és gersei Pethő Lászlónak adta.
A Medveiek hosszabb vonakodás után csak 1433-ban mondtak le minden Rezire támasztott jogukról, Rezi pedig a a gersei Pethő család 1729-es kihalásáig annak birtokában maradt.
Történelmi utazásunkat a vár történetéről a német-római császárság korában folytatjuk.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Forrás: wikipedia
Térkép: Rezi vára
