A normand partok sziklái sokak számára lehetnek ismerősek. Bár lehet, hogy nem mindenki tudja első pillanatban, hogy a képen lévő tengerbe zuhanó meredek sziklafalak melyik országban is vannak. Amennyiben Normandiában járunk, feltétlenül szánjunk akár egy egész napot is ennek a partszakasznak a bebarangolására. Szerencsés esetben, napsütéses időben… A szelet viszont nem fogjuk, megúszni… De a látvány mindenért kárpótol!
A La Manche csatorna (az angol elnevezése Angol-csatorna, mert ők szeretnek minden kicsit máshogy értelmezni…) két partjának kinézete a folyamatos eróziónak köszönhetően állandóan változik, de a hófehér sziklafalak mindkét partszakasznak jellegzetességei.
Kialakulása nem is olyan távoli időben kezdődött, és a mai napig is tart. A legutóbbi jégkorszak vége előtt, mintegy tízezer évvel ezelőtt, a Brit-szigetek még egybefüggtek a kontinentális Európával. Ekkor még az Északi-tengert és majdnem teljes egészében a Brit-szigeteket jég borította.
A tengerszint mintegy 120 méterrel alacsonyabb volt a mainál. A Csatorna mai területe alacsony fekvésű tundra volt, amelyen keresztül egy folyó hömpölygött. Ez a folyó vezette nyugati irányban az Atlanti-óceánba a Rajna és a Temze vizét.
Ahogy a máig is tartó jégkorszakközi időszak megkezdődött és a jégréteg olvadni kezdett, a mai Északi-tenger déli részén nagy édesvizű tó alakult ki. (Az interglaciális egy eljegesedési időszakon belüli melegebb éghajlatú periódus. A földi átlaghőmérséklet emelkedése jellemzi, amiáltal a sarki és kontinentális jégtakarók és a gleccserek nagy mértékben visszahúzódnak, de továbbra is jelen vannak. Általában azt mondják, hogy egy ilyen időszak 12 000 évig tart.)
A tó vize csak déli irányban találhatott kimenetet, mivel az észak még mindig fagyott volt. A tó végül Dover és Calais közt talált kifolyást az Atlanti-óceánba. Az i. e. 6500 körüli időszakban a vidék késő kréta kori mészkövét erős eróziós hatások érték, így kialakultak a Doveri fehér sziklák valamint maga a Csatorna és annak partvonala. Az erős hullámtörés tovább szélesítette a Csatornát és ez a folyamat ma is tart. Tulajdonképpen Anglia és Franciaország is folyamatosan veszít területéből.
A csatorna déli partjainál – Északnyugat-Franciaországban – fekszik Étretat település. A kisváros leginkább a Doverihez hasonló mészkőszikláiról ismert. A sziklák némelyike eléri a 90 métert. A legismertebbek köztül három természetes boltív és egy hegyes képződmény, az úgynevezett L’Aiguille vagy a Needle, amely 70 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. A három híres boltív közül kettő látható a városból, a Porte d’Aval és a Porte d’Amont. A Manneporte a harmadik és a legnagyobb, a városból már nem látszik.
A tengerész kápolna
Michel tiszteletes atya 1854-ben hirdetett küldetése nyomán épült. A lakosok elhatározták, hogy a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kápolnát építenek. A matrózok a hátukon és a karjukon hordták az épülethez szükséges anyagokat. A neogótikus kápolna és a hajótest alakú hajója a hely tengerészeinek imahelyi hivatására utal. Kőből készült sziluett, tetején két lejtős tető, palával fedett, homlokzata nyers kőböl készült, halfejű vízköpők díszítik.
A Notre-Dame d’Étretat templom egy történelmi műemlékektől védett templom Étretatban. A falu egykori fontosságához képest nagy épület, ami azzal magyarázható, hogy ősi függésben volt Fécamp nagy apátságától. Építése a 12. és 13. századra nyúlik vissza. században átalakították és történelmi műemléknek minősítették.
A templom hagyományos latin kereszt alaprajzú. A kereszthajó kereszteződése fölött a normann és az angol gótikus stílusra jellemző, négy oszlopon álló lámpás torony emelkedik. Nyolc lándzsás ablak világítja meg. A főhajó két magassági szintje általános a normann stílusban.
A homlokzat valamint a hajó első hat öble román stílusú. A templom többi része később gótikus stílusban készült el. A 18. században megsemmisült a hajót és a kórust elválasztó paraván, mint a legtöbb francia templomban. Az ablakokat megnövelték, hogy több fényt vigyenek be. Egy tűzvész után a harangtornyot újjá kellett építeni. A 19. században átépítették a boltozatokat, sekrestyét és új ólomüveg ablakokat helyeztek be.
Ezek a sziklák és a hozzájuk tartozó üdülőhelyi strand megihlette a művészeket, például Claude Monet-t. A sziklák adtak festői helyszínt Maurice Leblanc 1909-es Arsène Lupin-regényének. De szerepelnek a 2014-es Lucy című filmben is, amelyet Luc Besson rendezett.
Claude Monet
Étretat gazdasága főként a turizmuson nyugszik, ami a helyiek számára egyre növekvő kereskedelmi lehetőséget biztosít. A város Normandia első számú turisztikai attrakciójaként tartja számon magát, a leglátogatottabb helyszínként.
Golfozni sajnos még nem volt szerencsém… Viszont annál több olyan helyen jártam, ahol extrém helyszíneken volt a pálya… Szerintem itt sem bízták a váletlenre a golfterem oldalára kerülő tájképtapétát…:)
4 
A tizennyolcadik és tizenkilencedik században a gazdaságot a strandokon történő moszatégetés egészítette ki. Észak-Franciaországban azonban továbbra is kis mennyiségű moszatot takarítottak be szóda, hamuzsír és jód céljából.
Szerencsére bármennyire népszerű a környék, a hatalmas kiterjedésű partszakaszon bármikor találhatunk magunknak helyet egy kis magányos merengéshez. Ilyenkor talán csak a sirályokkal kell megosztanunk a sziklafalat.
A part eróziója nem olyan gyors, hogy napról napra lemeradnánk valamiről… De érdemes minél előbb meglátogatni a még álló kapukat a csatornában, mert a természet folyamatosan „dolgozik” a látványvilág változtatásán.
A közeli Szajna torkolatán keresztül érdemes átlátogatnunk egy igazi Normand kikötővárosba Honfleur-be. De ez már egy másik történet.
Élmény : Farkas Attila / gogogo.hu
Fotó: Zombori László
Térkép: Étretat
Információk: wikipedia
