Európa

Alcobaça-kolostor – Portugália legnagyobb temploma

Alcobaça  város az Alcoa és Baca folyók torkolatánál fekszik.

Alcobaça nevezetes a cisztercita kolostoráról (Mosteiro de Santa Maria), amelyet I. Afonso király 1152-ben alapított hálaadásul Santarém visszahódításáért a móroktól, azzal a megkötéssel, hogy gyarmatosítják és megművelik a környező földeket. Mérete, építészeti stílusának tisztasága, az anyagok szépsége és az építés gondossága miatt ez a ciszterci gótikus művészet remekműve.

A történetet a kolostor királytermében a 18. században kék csempéből (azulejo) kirakott faliképek mesélik el. A kolostor építését a ciszterciek az alapítás után 25 évvel, 1178-ban kezdték el. Az évszázadokon át folyó építkezéssel a Ciszterci rend leghatalmasabb kolostoregyüttesét hozták létre. 

A 13. században, míg a kolostori templom és a csodálatos kolostori épületek építés alatt álltak, a kolostor szellemi és politikai befolyása már az Ibériai-félsziget nyugati részére is átterjedt. Tanulmányi és vallási tanok központja volt – a királyság legfontosabb kolostori iskolája a helyiségeiben volt -, és egy gazdag gyülekezetnek adott otthont.

A kolostort a rend 1833-ban hagyta el. Jelenleg Portugália egyik leglátogatottabb műemlékegyüttese, évi 250 000 látogatóval.

Az évszázadok óta saját felségterülettel rendelkező kolostor Portugália egyházi központja Lisszabontól 100 km-re. 

Alcobaça apátja mindig a portugál királyok legbefolyásosabb tanácsadói közé tartozott.

A kolostorban találhatóak I. Péter és szeretője, Inês de Castro (akit Péter apja, IV. Alfonz meggyilkoltatott) gyönyörűen faragott síremlékei, melyeket szemtől szemben helyeztek el, hogy újra találkozhassanak a feltámadásuk napján.

A szobordíszek annak ellenére, hogy Napóleon csapatai 1810-1811-ben megcsonkították, ékes szimbólumai az emberi sors, a halál és az örök élet keresztény reményét idézve. 

Megtekinthetjük még a Síremlékek csarnokát-Panteont, melyet 1770 körül építettek meg, úgy hogy, áthozták kereszthajóból a királynők és hercegek középkori síremlékeit. A sírok 1782 és 1286 között kerültek át. Itt három hercegi síremléket, valamint Urraca királynő sírját találhatjuk, amely tévedésből Beatrice királynő sírja volt eredetileg. 

A Szent Bernárd kápolnát I. Péter sírja mögött találjuk. A XVII. századtól Szent Bernárd emléke előtt tiszteleg. Az 1702 és 1705 között elkészült “Szent Bernárd halála” nevű oltár a helyi agyagművészek egyik remeke.

Bár az oltár állapota a vízszivárgás és a hagyományos elkészítési, kiszárítási technikák miatt sokat romlott, még mindig van néhány figyelemre méltó darabja, mint például a zenélő angyalok, akik a szent testét kísérik a Miasszonyunk figyelő tekintete alatt.

A Manuelista sekrestyében található ajtó, olyan mintha fatörzsek fonódtak volna össze és annak tetején a portugál címert található. Ide tartozik egy kör alakú különösen szép kápolna, amit 1669 és 1672 között építettek és Reynaldo dos Santos a “Mennyország tükre” névvel illetett. A fényt csak a mennyezeten lévő tetőablak adja, ami különös hangulatot kölcsönöz a 89 aranyazott fából készült szobornak. A szobrok közül hét egész alakos. A központi szobor Szűz Mária; valójában ő az egész cisztercita gondolkodás központi alakja. Ő üdvözli a kápolnába lépőket, jobbra Szent Benedek alakja, míg balra Szent Bernárd, bencés és cisztercita szokások szerint, ahogy a bejáratnál is van.

Varázslatos hangulatú a Csend kerengő, más néven Dénes király kerengő. Az egész épületegyüttes központi szerepét látta el, ahol a szerzetesek meditáltak vagy olvastak (innen is kapta a nevét).

A kolostorban ez az egyetlen középkori kerengő, amely Dénes király uralkodása alatt épült, valószínűleg 1308 és 1311 között. Később, amikor I. Mánuel volt a trónon (1495-1521), Jorge de Melo apát csináltatott egy felső emeletet (a felső klauzula).

Az egész kerengő boltíves mennyezettel rendelkezik, keresztirányú kerek ívekkel és csúcsívekkel. A Basin kút már reneszánsz stílusú, talán a legszebb az épületben. 

Említésre méltó a “Konyha” is. Nyilvánvaló funkcionális okok miatt a középkori konyha az ebédlő mellett volt.

A XVII. században összeomlott, amikor az VI. Alfonz kerengőt építették, és csak a román stílusú ajtó maradt meg. A konyha központi kéménye gargantuai méretű és barokk stílusú csempékkel van kirakva, ahogy a falak is.

A méretek elképesztőek, főleg a belső magasság! A mosogató jókora medence, amelynek mélyén vízér csordogál, talán itt tartották a barátok a feldolgozás előtt álló halakat. 

A hatalmas apátságot 1989-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították. 

Élmény: Varga Andrea

Fotó: Farkas Attila/gogogo.hu

Forrás:

whc.unesco.org/en/list/505

www.mosteiroalcobaca.gov.pt/en/index.php?s=white&pid=188&identificador=

www.visitportugal.com/en/content/mosteiro-de-alcobaca

Térkép: Alcobaça-kolostor

Fel