Előretolt kapuerőd Pécs belvárosában – Barbakán

A pécsi négytornyú templom (kevésbé ismert nevén a Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház) környékén sétáva folyamatosan összetalálkozunk egy erődrendszer falaival.  A pécsi vár volt egykor a város védelmi rendszere amely ma is körbekeríti a történelmi belvárost, elsősorban az északi és nyugati oldalon. 

A 18. században katonai jelentőségét elvesztette; ahol útját állta a terjeszkedő lakosságnak, ott lebontották, de az északi és nyugati oldalon még összefüggő várfalak idézik fel a régmúlt történelem viharos ostromait. 1967-ben kezdődött meg a várfalak feltárása, ekkor a megmaradt részeket helyrehozták. A vár építészetileg egyik jelentős része a Barbakán. 

Középkori erődített települések vagy várak része az előretolt kapuerőd, a barbakán. A barbakán általában különálló, árokkal körülvett erős torony, csapóhíddal és egy vagy több kisebb őrtoronnyal. A barbakán feladata a település vagy erődítmény főkapujának védelme. Barbakánokat leggyakrabban a városok főkapuihoz (pl. Bártfa, Buda, Pécs, Krakkó, Varsó, York) építettek.

A barbakánok formájuk szerint lehetnek kör, négy- vagy sokszög alakúak. Kör alakú barbakán volt: Győrben, Eperjesen, Körmöcbányán, Kassán, Lőcsén vagy a Krakkóban. Négyszögletű barbakán volt pl. a párizsi Bastille. Sokszög alakú barbakán volt Kölnben. Barbakánok találhatók még a szászföldi erődtemplomokban is: pl. Prázsmár – ebben volt és működött a városháza, Vidombák – délkeleti oldalán helyezkedett el a felvonóhíddal és három toronnyal ellátott barbakán, amelyet 1880-ban elbontottak, hogy a helyén felépítsék az új városházát. 

Hazánkban Siklóson és Nagyvázsonyban látható még barbakán a pécsi mellett.

Nagyvázsony

Siklós

A pécsi Barbakán egy gótikus stílusú barbakán, azaz előretolt kapuerőd, amely Pécs városának egyik szimbóluma, a belvárost körülvevő középkori várfal északnyugati sarkánál. A 15. századi kör alaprajzú bástya a hajdani püspökvár falrendszerének része volt. A történészek Kinizsi Pál hadvezér Pécsett tartózkodásához kötik a Barbakán megépülését. A lőrésekkel tagolt magas várfal nyugati sarkán elhelyezkedő építmény tetejéről páratlan kilátás nyílik a belvárosra.

Az építmény célja az volt, hogy az ellenségnek a kapu ellen irányuló, merőleges támadását elhárítsa, és a támadás irányát amennyire csak lehet, a védőfallal párhuzamos irányba terelje. Így a támadók hosszabb ideig kerülhettek a védők fegyvereinek tűzvonalába. A felvonókapuval és hátsó híddal ellátott épületet jura-márga mészkőből építették, és körülötte vizesárok húzódott. A 21. század elejei kutatások szerint a barbakánt Szatmári György (esztergomi érsek) püspöksége idején, vagyis a 16. században építették.

A törökök képtelenek voltak maguktól elfoglalni Pécs várát, ám végül mégis az övék lehetett, ugyanis az akkori püspökség elegendő haderő hiányában önként feladta azt, 1543-ban. A kaputorony az évszázadok során elveszítette harci fontosságát, állapota fokozatosan leromlott. 1787-ben az Esze Tamás utca kialakításakor áttörték a várfalat, a várárkot feltöltötték.

Az 1870-es évekre a barbakán környéke gyakorlatilag már Pécs külvárosi részéhez tartozott. A Zsolnay család a 20. század elején teniszpályát építtetett a barbakánárokba, aminek a helyére később kosárlabdapálya került, amelyet télen átalakítottak korcsolyapályává.1968-ban a barbakán épületét – a régi várfal többi részével együtt – rendbehozták, és egy évszázad alatt újra a belváros részévé vált. 

A püspöki székháztól délre, az egykori várárok helyén jött létre a Barbakán kert. Ennek végén áll Janus Pannonius szobra, akit Borsos Miklós formázott meg. A legnagyobb magyar humanista költő 1459 és 1472 között Pécs püspöke volt. Hiteles képmása nem maradt fenn, ezért a művész nem Janus Pannonius arcát emelte ki, hanem a humanista műveltséget és költészetet jelképező könyvet, amelyet féltőn szorít a szívére. A csaknem eredeti mélységében megmaradt nyugati várárok jelzi, hogy az erősség bevétele milyen komoly akadályok leküzdését kívánta meg az ostromlóktól.

Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu

Térkép: Barbakán Pécs

Információk: Wikipedia