A Cote d’Azur a Földközi tenger Olaszországtól Marseille-ig húzódó körülbelül 120 kilométeres partszakasza a Francia Riviérán. Nizzáig az olaszok és spanyolok fennhatósága alá is tartozott sokáig különböző hercegségek égisze alatt, mígnem az angolok mindent felborítottak, és egyszer a történelem során (mondhatnám azt is hogy egyszer a büdös életben) a franciák javára kavartak.
Az 1920-as években a kulturális és művészi elit vonzotta ide a mecénásokat, a bolondos szabadelvűséget valló világpolgárokat, az arisztokráciát, a mindent sutba vágó élvezethajhászokat és a kor kultúrsznobjait. Így lett egy titkos és mindentől elzárt része a világnak az Azúr tengerpart.
A Côte d’Azur egy változó geometriájú tér. Egyesek Hyèrestől Mentonig míg mások számára az Alpes-Maritimes területének part menti peremére korlátozódik. Annyi bizonyos, hogy a part keresztapja Stéphen Liégeard (Dijon, 1830. március 29. – Cannes, 1925. december 29.) dijoni író, aki 1887-ben, születési helyének, Dijon város megyéjének Cote d’Or nevét kölcsönözte a Cote d’Azur névadáshoz. A „Cote” értékelést, valami jelzését jelenti, a Cote d’Or-ban pedig az „or” az aranyra utal, a Riviérán a tenger azúr színe került bele a Cote d’ meghatározásba.
Menton, az olasz határnál elterülő festői szépségű város, és Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Ezt a címet csak kivételes esetben ítélik oda, jelenleg 179 hely tudhatja magáénak Franciaországban, és különlegessége, hogy jelölhet tájat is. A helyi monda szerint nem messze innen, Roquebrun-Cap-Martinban kötött ki Mária Magdolna, hogy megtalálja Jézust.
Menton nem Monaco. Egy barátságos, gyönyörű, festői, dimbes-dombos, mediterrán város, és folyton azt akarom írni hogy falu, de terjedelmét tekintve muszáj tágabb közigazgatási térként besorolni. A partok csipkézett kontúrja különleges, a megközelíthetetlen hegyek lankáin szétterülve beágyazott házak, villák, a tengeren pedig halászhajók himbálóznak.
A színes házak hegymenetbe kapaszkodó lépcsőzetes látványa eltakarja az Alpok lábát, előttünk balra Olaszország hegyeit világítja be foltonként a nap, jobbra pedig egy félsziget takarja el Monakót.
A felhők furán fodrozódnak és váltogatják alakjukat a szűk utcák felett, ahol összeérnek a hegyekkel. Néha kibukkan a nap, apró világító pontfényeket festve a földi berendezett színpadon. Ezekbe a pontfényekbe táncolunk bele lakossági celebekként.
Azt mondják az idetelepültek, ha jó kávét akarsz inni, menj át az olaszokhoz. Az alig pár kilométerre elterülő határváros igazi bábeli zűrzavar tud lenni, mégis megnyugtató soknyelvűsége. A monacoi monegasca, ami a ligúr nyelv helyi változata, a nissarddal az occitánnal, a provanszival, a helyi mentonaise-el, a szomszédos olasz és az angol nyelvel alkotnak bábeli zűrzavart. Hogy miért tud Menton nyugodt, csöndes kisváros maradni? Miközben Nizza forr és nyüzsög és pulzál, a határ menti kisváros mintha nem is a Paca régióhoz tartozna. Itt kint hagyhatod az út közepén az autót amíg kipakolsz a csomagtartóból, a gyerekért beugrasz az iskola elé, vagy a játszótérre, nem kell aggódnod amíg a tengerben fürdesz, mert legfeljebb a sirályok mászkálják össze a parton hagyott értékeidet.
Élmény és fotó: Rajczi Adriana
Térkép: Menton