Barangolás a Mézeskalács-birodalomban – Zsolnay Kulturális Negyed

A Zsolnay Kulturális Negyed udvarába lépve a Mézeskalács-birodalomban találtam magam… Egyszerűen ha Pécsen járok, akkor nekem minden alkalommal az első gyerekkori emlék ugrik be, mégpedig a sütemény… A Széchenyi-tér közelében található Tejivóban lehetett kapni a számomra akkor ismert világ legfinomabb máglyarakás sütijét…  (szerk. megj.:  A sütiben csak a lekvár és a hab volt az értelmezhető rész…:)  

Talán ez a pavlovi reflex az ami a Zsolnay Kulturális Negyed összes színes mázas burkolatát megannyi édes sütivé transzformálta a fejemben az épületek között járva a mostani látogatásomkor…  

Néha az az érzés, hogy már csak Jancsi és Juliska hiányzik valamelyik épület ablakából… A “Fémkereskedő Bába” személyére kitérünk majd a későbbiekben… Az biztos, hogy nem maradna munkanélkül, mert fűteni való kemence van bőven…

A gyárat 1853-ban alapította Zsolnay Miklós pécsi kereskedő, Ignác fia számára. Az akkor még pár emberrel működő kis manufaktúrát 1865-ben vette át Zsolnay Vilmos, aki a kezdeti években a technológia fejlesztésével és anyagkísérletekkel foglalkozott. Első sikerét az 1873-as bécsi világkiállításon érte el, majd az 1878-as Párizsi Világkiállítás hozta meg Zsolnay Vilmos számára a nemzetközi sikert. Az ott bemutatott találmányával, a magastüzű mázzal díszített porcelánfajansszal elnyerte a kiállítás aranyérmét és a francia kormánytól becsületrendjét.

Jégverem

A 19. század utolsó harmadában a díszkerámiák a historizmus jegyében születtek. A különböző történeti stílusformák, kultúrák, technológiák megismerése és felhasználása fontos szerepet játszott az iparművészet fogalmának kialakulásában és a művészi igényű tárgytervezésben. A „Pannónia” stílusú díszedények a bronzkori mészbetétes régészeti leletek után készültek. A „verde antique” díszedények zöld mázukról kapták nevüket, szintén az 1870-es évek jellegzetes gyártmányai. Ezekben az években Zsolnay Vilmos maga is tervezett. A Degenfeld grófnő számára készült kobalt rajzos készlet minden bizonnyal az ő munkája. 1875-től leányai, Teréz és Júlia is részt vettek a tervező munkában. Autodidaktaként kezdték, de nagyon gyorsan jutottak el a művészi szintű iparművészeti munkához. Teréz népi motívumokat és az „úri hímzés” motívumait dolgozta fel, Júlia orientalista stílusban tervezett. Előszeretettel nyúlt az izniki (oszmán-török) és a japán formavilághoz. A lengyel születésű Sikorski Tádé, Zsolnay Júlia férje 1883-tól állt a gyár szolgálatában, nevéhez számos művészi értékű terv fűződik.

Nosztalgia Cukorka Manufaktúra

Zsolnay Vilmos az 1890-es években kísérletezte ki Wartha Vince és Petrik Lajos kísérleti eredményei alapján sajátos redukált lüsztertechnikáját, az ún. eozint. Az eozintechnikát az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításon mutatták be, a nagy sikert arató új technika inspirálta a gyárban az új stílus, a szecesszió kibontakozását. Fiatal iparművészek, Apáti Abt Sándor, Darilek Henrik, Hidassy Pillo Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza tervei alapján készültek az önálló plasztikai értékű, gyakran szimbolikus jelentésű díszkerámiák. Zsolnay Vilmos 1900-ban bekövetkezett halálakor a gyár vezetését fia, Zsolnay Miklós vette át. Az 1910 körüli években egyszerűsödtek a díszműáruk formái és technikai kivitele is, előtérbe került a kisplasztikák gyártása.

Zsolnay Negyed Vendégháza

A gyár virágkorának az első világháború vetett véget. A trianoni békeszerződést követően elvesztették piacaik és nyersanyag-lelőhelyeik túlnyomó részét. A két világháború között főként máz alatt festett porcelánfigurák, díszedények gyártásával foglalkoztak, de az 1920-as évek közepén felújították az eozintechnikát is, bár egyszerűbb formában.

A gyár gazdasági alapjait az 1890-es évek végétől az építészeti kerámia, kályhacsempe és burkolólap, ipari porcelán, később a szaniter áruk gyártása biztosította. A Zsolnay gyárat 1948-ban államosították. Ma is működik Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. néven.

A Zsolnay negyed öt hektáros területe Pécs központi részétől keletre található a Budai illetve a Balokány városrészekben. A kulturális negyeden belül a Míves negyed északkeleten, Az alkotónegyed délnyugaton, a Gyermek és családi negyed északnyugaton, az Egyetemi negyed pedig délkeleten fekszik. A negyed északi és déli területét a Zsolnay Vilmos út felett átívelő gyalogos híd köti össze. A Zsolnay-mauzóleum a negyed többi részétől északkeletre található.

A hatalmas szabású projekt kivitelezése 2009 novemberében kezdődött. Ennek részeként a korábban még a terület jelentős részét használó Zsolnay porcelánmanufaktúrát átköltöztették a negyed keleti részébe. A megüresedett épületeket átépítették, felújították, a rossz állapotúakat lebontották, emellett megszépült a gyár értékes növényeket rejtő, műemlék szobrokkal, vázákkal díszített parkja is.

A negyed hivatalos bemutatkozója a nagyközönség számára az I. Zsolnay fesztivál volt, amelynek első napja 2012. április 27-én volt. A negyed öt napon át biztosított fesztiválhelyszínt mintegy hatvan produkció és közel ötszáz előadó részére. Az ünnepélyes megnyitón színes füstök szálltak fel a több évtized óta nem működő gyárkéményekből.

Zsolnay negyed látógatóközpont

A Míves negyedben található a Zsolnay családdal és történetével kapcsolatos kiállítás, Winkler Barnabás egyedülálló Rózsaszín Zsolnay kiállítása, valamint a Sikorski-házban kiállított Gyugyi-gyűjtemény.

Gyugyi-gyűjtemény – Sikorski Ház

Ezekhez kapcsolódik a Zsolnay-mauzóleum, amelyhez egy látogatói sétaúton keresztül lehet eljutni. A mauzóleum tulajdonképpen a negyed összefüggő területén kívülre esik. A Míves negyedben lévő képző- és iparművészek, kézművesek üzletei a Kéz-művész utca mentén helyezkednek el.

Zsolnay Mauzóleum

Az Alkotó Negyed központi épületegyüttese a volt pirogránit üzem. Ebben kapott helyet a Pécsi Ifjúsági Központ Ifjúsági Háza rendezvényterekkel és kapcsolódó vendéglátóhelyekkel. 

A negyed főtere a Pirogránit tér, amelynek egyik dísze a “cifra kémény”.  A Zsolnay fesztiválok idején illetve egyéb rendezvényekhez ideiglenes színpadot szoktak állítani a Pirogránit téren. A „piro” előtag a magas hőmérsékleten való égetésre, a „gránit” a termékek szilárdságára, tartósságára utal. A porózus szerkezetű anyag sav- és fagyálló, ezért sem a nedvesség, sem a hideg, sem a szennyezett levegő nem támadja meg. Ezért kiválóan alkalmas épületkerámiák, tetőcserepek, kályhák és kandallók készítésére. Ybl, Lechner, Lajta, Steindl szívesen alkalmazták.

Cifra kémény

Az Udvar az épületegyüttes központja. Leghangsúlyosabb eleme a szoborszerűen magában álló Cifra kémény. Funkciója szerint alkalmi rendezvénytér, akár nagyszabású koncertek rendezésére is alkalmas, ezért nagy része üresen marad. Az udvarnak eredetileg csak egy bejárata működött, a műhelyépület kapuáthajtóján át a pirogránit felirat alatt. Most újabb bejáratot kapott az új 78-as épület elhúzásával, ami az udvar átjárhatóság miatt fontos szempont volt.

Cifra kémény (1883-1891) a kályhagyár kemencéinek gyűjtőkéménye volt, amelyekkel ún. rókatorok-csatornákon keresztül volt összekötve. Nevét kerámia díszeiről kapta. Szabadon álló pozíciója a körülötte lévő épületek elbontásával állt elő, így tudott igazán az udvar meghatározó elemévé válni. A kémény kissé ferde állapota számos statikai vizsgálatot eredményezett. A szerkezetét alapmegerősítés, illetve a teljes kémény falazatának átvizsgálása és javítása tette stabillá, kerámia díszeit restaurátorok hozták rendbe.

A gyermek és családi negyedben található az interaktív tudományos-technikai kiállítás, a Planetárium, valamint a Pécsi Galéria. A negyed északnyugati részén található az úgynevezett “Zöld Ház”, amely a Bóbita Bábszínház és bábmúzeum épülete. Az épületek között kialakítottak egy szabadtéri színpadot és egyéb játszótereket és sportpályákat.

Jégverem és a háttérben a Bóbita Bábszínház

Az Egyetemi Negyedben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, a Bölcsészettudományi Kar Kommunikációs és Médiatudományi Tanszéke és a Szociológia Tanszék kapott helyet. Az egyetemi oktatáshoz szükséges termek, műhelyek, illetve menza mellett itt található a Janus Egyetemi Színpad is.

Érdemes volt az egész negyedet bebarangolni, mert a “Seprűs Asszonyságot” csak megleltük… Stílszerűen az egyik kemence tövében…

A porcelánkészítés biztosan verejtékes kemény munka lehetett. Szerencsére a Zsolnay Kulturális Negyed jelenlegi hangulata inkább azt mutatja, hogy itt a kerámiák azért készültek, hogy sokkal színesebb legyen a világunk.

Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu

Térkép: Pécs

Információ: wikipédia