A Balaton környéki hegyekben található négy Vadlán-lik nevű barlang közül az egyik Gyenesdiáson található. A másik három Dióson, Válluson, Rezi vára közelében és a Kovácsi-hegyen.
Délutáni fényekben érdemes meglátogatni, ilyenkor szinte besüt a nap a félig természetes félig mesterséges üregbe.
A széleróziós kőfülke szerencsére könnyen megközelíthető. Nem kell magashegyi alpinistának lenni ahhoz, hogy leereszkedjünk a barlang bejáratához. Azért érdemes odafigyelni, mert nem kiépített úton lehet megközelíteni. A bátrabbak akár kerékpárral is fel tudnak menni szinte majdnem a bejáratig.
Miután fel kapaszkodunk a vízmosáson egy kis visszafordulás után a turistajelzéseket figyelve eljutunk a barlang feletti domb tetejére, amit több mint 70 éves fekete fenyves fed. Innét egy kis úton lehet leereszkedni a bejárathoz.
A Ló-hegycsoport egyik oldalában meghúzódó kis barlangot a századforduló táján a helybéliek titkos pálinkafőző helyként használták.
Víz által kivájt (abráziós) barlang, amelyet később a defláció, továbbá inszolációs kipattogzás és mállás egyéb fajtái részben módosítottak, majd mesterségesen lett tovább bővítve. Lényegében egyetlen nagyobb teremből áll. Felső triász dolomitban jött létre.
Az, hogy kiről (milyen vad leányról) lett elnevezve, nem állapítható meg egyértelműen.Először Pesty Frigyes 1888-ban megjelent könyvében meg van említve a Vadleány lyuka, amely egy Gyenes-Diás falu határában található dűlő.
A barlangot bemutató 1913-ban publikált fénykép (Lóczy Lajos fényképe)
Az 1937-ben megjelent és Szeghalmy Gyula által írt könyvben szó van arról, hogy a Balaton DNy-i részén, a Gyenesdiás szélén lévő Tücsök-domb felett sötétlik egy kis barlang szája, a Vadleány-barlang bejárata (itteni tájnyelven Vadlánlik, Vadlánlik-barlang). Bár a barlang dolomitbreccsa feneke eddig semmi nyomát nem mutatta annak, hogy tanyája lett volna akár állatoknak, akár ősembernek, mégis majdnem elképzelhetetlen, hogy ezt a barlangot nem használta az ezen a tájon valószínűleg megfordult, életfeltételeit minden tekintetben megtaláló barlanglakó ősember. Mivel a barlang mindig szem előtt volt és ezen a vidéken ritka, nagyon valószínű, hogy az új korok kincskeresői hordták ki a barlangból a dolomitbreccsán összegyűlt kultúrréteget és ezért nincs jelenleg nyoma a kultúrrétegnek a barlangban.
Az 1943-ban kiadott és Pápa Miklós által írt tanulmányban olvasható, hogy egész különleges helyet foglalnak el a barlangok romantikus történetében a Vadlány-barlangok, vagy ahogy a nép nevezi a vadlán-likak.
Az 1960. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban lévő publikáció szerint a lepusztító erők által keletkezett üregeken (kivájt üregek) belül vannak az abráziós üregképződés miatt létrejött üregek (fosszilis abráziós üregek). Ezek között van a Vadlánlik (Keszthelyi-hegység). Bulla Béla úgy gondolja, hogy a diási, felső triász dolomitban található üreg a pannon tenger (alsó pliocén) kivájó hatása miatt alakult ki. A Keszthelyi-hegység mezozoós tömege szigetként állt ki a pannon tengerből, amely parti breccsa és abráziós párkány alakjában hagyta hátra munkája nyomát. A Vadlánlik tehát átöröklött neogén (újharmadidőszaki) képződmény. Azóta természetesen a deflációs, valamint az inszolációs kipattogzás és a mállás egyéb fajtái részben módosították.
A délutáni napsütésben egy kövön üldögélve érdemes elgondolkodni újabb lehetőségen, hogy vajon miért is kapta ez a barlang ezt a nevet…:)
A közelben egy kőfejtőt találunk, így aki egy hosszabb időre szeretne elveszni a gyenesdiási Tücsök-domb Nyugati peremén, azoknak van bőven lehetősége a különböző túraútvonalat bejárni.
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép: A Vadlány-lik dolomitbarlang Gyenesdiáson
Információ: wikipedia, https://www.gyenesdias.info.hu/