A Szent Péter-bazilika – Vatikán
A Szent Péter-bazilika a római katolikus egyház első számú szentélye, a négy nagy bazilika (basilica maior) egyike, a világ második legnagyobb keresztény temploma.
A Vatikán állam területén épült, befogadóképessége körülbelül 60 000 fő. Szent Péter apostol sírjára építették, ennek ellenére nem ez a templom a Római egyházmegye székesegyháza, hanem a lateráni bazilika.
Belső hosszúsága 211,5 méter, magassága 132,5 méter, alapterülete körülbelül 15 160 m², ezzel a Szent Péter-bazilika a világ egyik legnagyobb belső terével rendelkező építménye.
A bazilikát II. Gyula pápa idejében, a 16. század elején kezdték építeni, az akkor részlegesen lebontott régi római Szent Péter-bazilika helyére. Alapkőletétele 1506. április 18-án volt. Tervezését II. Gyula pápa Bramantéra bízta, aki az eredeti bazilika helyére egy lenyűgöző, kilencosztatú térrendszert tervezett. A középpontba 42 m átmérőjű, tamburos kupolával fedett négyezetet, ahhoz négy oldalról félköríves apszissal záródó, körülbelül 60 m hosszú keresztszárakat, a sarkokba pedig a főtér formáját 1:2-es méretcsökkentéssel megismétlő, szintén görög kereszt alaprajzú, kupolás melléktereket képzelt el. Bramante halála után Raffaello és Ifjabb Antonio da Sangallo is számos tervrajzot készített, azonban csak Michelangelo tervei valósultak meg, de azok is csak részlegesen.
A kupolát Michelangelo tervezte, görög kereszt alaprajzú tér fölé. Egy magas dobon álló kupolát képzelt el, de mielőtt megvalósíthatta volna terveit, 1564-ben meghalt. Követője, Giacomo Della Porta igyekezett tiszteletben tartani nagy elődje elképzeléseit, és a kupolát Michelangelo tervei alapján készítette el, de úgy, hogy ívét magasabbra emelte. A templom végleges alaprajza azonban Michelangelo szándékával ellentétben nem görög, hanem latin kereszt alaprajzú lett.
A templom befejezése után szükségessé vált olyan tér kialakítása az épület előtt, ahol a hívek részt vehetnek az egyházi ünnepségeken, és láthatják a körmeneteket is. A megrendelés szerint további követelményeknek is eleget kellett tennie, így fontos szempont volt például az, hogy a pápa a tér minden pontjáról látható legyen, emellett a teret 100 ezer ember befogadására kellett alkalmassá tenni.
Mivel a Michelangelo által tervezett kupolát a Carlo Maderno által épített homlokzat teljes egészében takarta, Bernini az ellipszis alakú térrel (amelyet körként érzékelünk) és az itt felállított szökőkutakkal, valamint a tér oldalán található kolonnádokkal igyekezett elvonni a figyelmet erről a hibáról. A főhomlokzat előtti, trapéz alakú tér (Piazza Retta) szolgált arra, hogy az emberek figyelmét a kupolára irányítsa. Ennek köszönhetően a bazilikához való közeledés kevéssé érzékelhető; tovább engedi láttatni a kupolát. Ezen építészeti bravúroknak köszönhetően, végül sikerült kijavítani az épület hibáit, és 1667-re befejeződött a több mint egy évszázadig tartó építkezés.
A 71 méter hosszú, 13,5 méter széles és 20 méter magas előcsarnok a homlokzathoz hasonlóan Carlo Maderno munkája, a belső térbe innen öt ajtó vezet.
Ezek közül a jobb szélső, a Porta Santa (szent kapu) csak szentévekben használható, máskor be van falazva. A bal szélsőn, a Halál Kapuján át a megboldogult pápák porhüvelye hagyja el a trónját, 1964 óta.
A bazilika háromhajós, kereszthajóval és apszissal ellátott, latin kereszt alaprajzú tér.
A főhajót tíz korinthoszi pillér választja el a mellékhajóktól, közülük az apszis felé eső négy óriási pillér tartja a kupolát. Tetejét dongaboltozattal fedték be, amelyet a 18. század végén VI. Piusz pápa megrendelésére aranyozott panelekkel borítottak be.
A főoltár előtti, félkörív alakú, korláttal védett, mélyebben fekvő területen, a régi bazilika padlószintjén egy fülke nyílik Szent Péter sírjával. Pontosan efölött van a bazilika főoltára, amelyen csak a pápa misézhet. Az oltár fölé bronzból készült baldachin magasodik, Bernini alkotása. Az apszis legkiemelkedőbb műalkotása Szent Péter katedrája, szintén Bernini zseniális és összetéveszthetetlen remekműve. A bazilikában számos oltárt és síremléket állítottak fel, az oltárképek túlnyomó többsége vászonra festett képek alapján készült mozaik.
A templom befejezése után szükségessé vált egy olyan tér kialakítása az épület előtt, ahol a hívek részt vehettek az egyházi ünnepségeken és láthatták a körmeneteket. VII. Sándor pápa 1656-ban megbízta Berninit a tér kialakításával, és a munkálatok gyorsan, 1657 és 1667 között be is fejeződtek. A tér kiterjedésével és a városhoz kapcsolódásával a kupola ellenpontja lett, a diadalmas egyház jelképe.
Elrendezésében nagy szerepet játszik, hogy különböző szertartásokat és körmeneteket tartanak itt, és a templom melletti palota lodzsájáról adja a pápa karácsonykor és húsvétkor áldását Rómára és a földkerekségre (urbi et orbi). A térnek a befogadó formája ezeknek a feladatoknak felel meg.
Bernini legelső elképzelése egy trapéz alakú tér volt, amelyet kétszintes, a palotákra emlékeztető homlokzat fogott volna közre, majd 1657-ben állt elő azzal a javaslattal, hogy ellipszis alakú legyen, és magában álló oszlopos árkádok határolják. Ezt a megoldást végül vízszintes gerendázattal lezárt portikusszal váltotta fel, így a tér végre megfelelt a szertartások jellegének. Bernini ezzel a megoldással megtalálta a legegyszerűbb és legerőteljesebb formát. Az egyszintes árkádsor jobb áttekinthetőséget biztosít, olcsóbb és megfelelőbben egyenlíti ki a templom homlokzatának arányait.
Ellipszis alakú területének szélessége 320, hosszúsága 240 méter. A teret két oldalról egy-egy 17 méter széles kolonnád szegélyezi, amelyek négy-négy oszlopsorból állnak. A kolonnádokat összesen 284, mészkőből faragott, 13 méter magas dór oszlopból alakították ki. Az oszlopsorok tetejét nagyméretű párkányzattal zárták le, így a kolonnádok teljes magassága eléri a 21 métert. A párkányzat két végében VII. Sándor pápa címerét helyezték el, közöttük 70–70, nagyrészt Bernini által tervezett, több mint három méter magas, szenteket ábrázoló szobrok kaptak helyet. A kolonnádok és a templom közé szintén Bernini tervei alapján két, 120 méter hosszú, egyenes épületszárnyat építettek. A bal oldali szárnyat Nagy Károlyról, a jobb oldalit Nagy Konstantinról nevezték el, utóbbiból nyílik a Vatikáni Palota bejárata.
A tér közepén, 8 méter magas alapon egy 25 méter magas, egy darab vörös márványból faragott obeliszk áll, amely az egyiptomi Héliopoliszból származik. I. sz. 37-ben, Caligula idejében szállították Rómába, majd a cirkusz mellett állították fel. V. Szixtusz pápa parancsára, 1586-ban helyezték át a Szent Péter tér közepére. Az átszállítás Domenico Fontana irányítása mellett négy hónapig tartott, és több száz ember munkaerejét vette igénybe. A obeliszket 1586. szeptember 10-én állították fel kilencszáz ember, száznegyven ló és huszonhat csörlő közreműködésével. Az obeliszk és az oszlopsorok között féltávolságra, mindkét oldalon egy-egy 14 méter magas szökőkutat állítottak fel.
A kutakból feltörő víz az örök életet jelképezi. A jobb oldalon álló kút Carlo Maderno munkája, 1613-ból. Jelenlegi helyére akkor került, amikor Bernini tervei alapján átrendezték a teret. A bal oldali kút a szimmetria végett készült, Bernini alkotása 1675-ből.
A 18. és 19. században kísérleteket tettek arra, hogy a templomot és a hozzá tartozó teret egy nagyobb urbanisztikai egységbe integrálják, de a környék jelenlegi arculatát csak a 20. század első felében alakították ki, XI. Piusz pápa idejében. Ő volt az, aki beleegyezését adta a környékbeli régi paloták lebontáshoz, ami 1937-ben lehetővé tette a munkálatok megkezdését. A környék ma is látható formáját az 1950-es szentévben kapta a Via della Conciliazione felavatásával.
A templom homlokzatát a térről 34 lépcsőfokon keresztül lehet megközelíteni. A lépcsősor lábánál jobboldalt Szent Péter, baloldalt Szent Pál szobrát állították fel. A szobrokat G. Fabris és A. Todolini faragta, 1840-ben. Jelenlegi helyükre 1847-ben kerültek, két kisebb szobrot felváltva.
A 118 méter széles, viszonylag alacsony homlokzat magassága 45,5 méter, azért, hogy ne takarja el a kupolát. A mészkőből készült homlokzatot nyolc darab, 27 méter magas, majdnem 3 méter széles korinthoszi féloszlop tagolja. A homlokzat tetejét párkányzat zárja le, amelynek tetejére 13 nagyméretű, majdnem 6 méter magas szobrot állítottak fel. A szobrok Krisztust, Keresztelő Szent Jánost és a hű apostolokat ábrázolják. A párkányzat két szélén látható órák Giuseppe Valadier munkái a 18. századból. A bal oldali órán a római pontos idő látható, míg a jobb oldali, amelynek csak egy mutatója van, az európai középidőt mutatja. A bal oldali óra alatt alakították ki a bazilika harangkamráját. A tíztonnás harang 2,5 méter átmérőjű, 2,6 méter magas.Az órákhoz hasonlóan ez is Valadier alkotása, amelyet VI. Piusz pápa 1786-ban szentelt fel.
A homlokzatot tagoló oszlopok között kilenc lodzsát alakítottak ki. A középsőn jelenik meg az új pápa közvetlenül megválasztása után, és innen mondja el első beszédét.
1667-ig még függőben volt az a terv, hogy a teret a kinyúló portikuszok folytatásaként egy rövidebb oszlopsorral zárják le, de végül ezt elvetették, és a környék képe sokáig nem változott. A teret csak a 20. században nyitották meg a Via della Conciliazione kialakításával a Borgo végéig, egészen az Angyalvárig.
Fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Szöveg: Wikipédia
Térkép: Szent Péter-bazilika
