Veszprém vára olyan hely, ahol az ezeréves keresztény múlt, a királynék legendái és egy nagyszabású 21. századi megújulás találkozik. A várhegy sziklagerincére épült, egyutcás barokk várnegyed ma is Magyarország egyik legkülönlegesebb történelmi környezete, ahol templomok, paloták, kápolnák és múzeumok vezetik végig a látogatót a magyar egyháztörténet és államiság kezdeteitől napjainkig.
Az előző részben a vár történelmét néztük végig.
A mostani részben pedig az egyes épületeket mutatjuk be röviden.
A pompa és történelem otthona – az Érseki Palota
A város fölé magasodó Érseki Palota nemcsak az egyházi élet központja, hanem a magyar barokk építészet egyik legszebb példája is. A várhegy peremén álló, jellegzetes Cour d’honneur elrendezésű, emeletes palota elegáns arányaival és festői elhelyezkedésével már messziről magára vonja a tekintetet.
Az épület története Koller Ignác püspök nevéhez fűződik, aki Fellner Jakab, a tatai építőmester tervei alapján 1765-ben kezdte meg az építtetést. Az építkezés tizenegy évig tartott, és 1776-ban készült el a ma is megcsodálható, francia ízlésű késő barokk rezidencia. Az időtálló eleganciát a kontyolt nyeregtető, a harmonikus homlokzatok és a palota U alakú udvarának arányos elrendezése erősítik.
Belül a látogatót azonnal magával ragadja a földszinti díszterem: illuzionisztikus falfestése és a tükörboltozatos mennyezet, amelyet Johann Cimbal 1772-ben festett. A termek barokk stukkódíszeit a kor egyik meghatározó mestere, Giuseppe Orsatti készítette – finom vonalai és plasztikus motívumai méltán emelik a palotát a korszak művészeti csúcsteljesítményei közé. A palota falai nemcsak művészi értékeket, hanem kiemelkedő történelmi eseményeket is őriznek. 1820-ban itt találkozott József főherceg és I. Sándor orosz cár, majd 1908-ban Ferenc József császár is itt szállt meg – ezzel a helyszín a magyar és az európai történelem egyik különleges színterévé vált.
Ma az Érseki Palota földszintjén az Érsekségi Könyvtár, az Érsekségi Bíróság és az Érsekségi Levéltár működik, így az épület egyszerre őrzi a múlt örökségét és szolgálja a jelen egyházi életét. A látogatók számára mindez nemcsak építészeti élményt, hanem egy különleges időutazást is kínál – a barokk kor fényűző világába, ahol a művészet, a hit és a történelem összefonódik.
A történelem és hit találkozása: a Szent István-templom
A város szívében álló Szent István-templom nemcsak egyházi központ, hanem a helyi történelem élő tanúja is. Falai több mint három évszázad eseményeit őrzik – a ferences rend letelepedésétől a tűzvészen át egészen a modern kori újjászületésig.
A templom építésének története egészen 1723-ig nyúlik vissza, amikor az 1681-ben letelepedett ferences szerzetesek letették az alapkövet. Az építkezés különleges anyagból valósult meg: a város egykori székesegyházának lebontott középkori részeit is felhasználták, így a templom falai a múlt köveiből emelkedtek új életre.
A sors azonban nem mindig volt kegyes az épülethez. 1909-ben hatalmas tűzvész pusztított, amely a templomot és a nyugati házsorokat is felemésztette. A torony leomlott, de a város közössége nem hagyta elveszni szent helyét: 1912-ben újjáépítették, neoromán stílusban, új homlokzattal. Azóta többször is megújították – legutóbb 2012-ben, amikor a templom ismét régi fényében ragyoghatott.
Szentháromság tér. Balra a Szent István ferences templom, jobbra a Szentháromság-szobor mögött a Szent Mihály-székesegyház. 1964 Fotó adományozó: Inkey Tibor / fortepan.hu
Belépve a templomba, a látogatót a szentségfülke aranyozott ajtaja fogadja, melyen a emmauszi vacsora jelenete látható – a barokk művészet és a vallásos áhítat különleges ötvözete. A diadalív bal oldalán találjuk a Szent Ferenc-oltárt, amely az itáliai eredetű alkotásként a pesti ferences rendházból került ide, a jobb oldalon pedig a Szent Antal-oltár kapott helyet.
A látogatók gyakran megállnak a mennyezet képeinél is, amelyek Bucher Xavér Ferenc 1798 és 1801 között készült freskói. Ezek a festmények nem csupán díszítések, hanem a templom lelki gazdagságának vizuális kifejezései – egyfajta hidat képeznek a múlt, a művészet és a hit között.
A Szent István-templom ma is nyitva áll mindazok előtt, akik szeretnék megismerni a város történelmi rétegeit, elmélyülni a csendben, vagy csak gyönyörködni az évszázadok művészetében. Egy sétányi távolságra a belváros forgatagától, ez a templom igazi sziget – békével, harmóniával és időtlen szépséggel.
A magyar egyház bölcsője – a Szent Mihály Főszékesegyház
A Szent Mihály Főszékesegyház a veszprémi várhegy tetején emelkedik, méltóságteljesen uralva a város látképét. Ez a templom nem csupán Veszprém legfontosabb épülete, hanem a magyar kereszténység egyik legkorábbi és legjelentősebb szimbóluma is.
A főszékesegyház építése 1030 és 1040 között zajlott, a legenda szerint Boldog Gizella királyné kezdeményezésére. A királyné nemcsak alapítója, hanem kegyúrnője is volt a templomnak, és a kor szokásai szerint a veszprémi püspök birtokolta a királynék megkoronázásának jogát – e hagyomány tette Veszprémet a „királynék városává”.
Az évszázadok során a székesegyház számtalan megpróbáltatáson ment keresztül. 1276-ban kifosztották és felgyújtották, a török hódítás idején elnéptelenedett, majd a püspökség csak 1628-ban térhetett vissza. A helyreállítások során az épület mindig új arculatot kapott: gróf Eszterházy Imre a 18. században barokk stílusban alakíttatta át, míg Hornig Károly püspök a 20. század elején Aigner Sándor tervei alapján neoromán és neogótikus elemekkel díszített historizáló templommá formáltatta.
A főszékesegyház belső tere gazdag falfestésekkel és egységes barokk–neogótikus berendezéssel várja a látogatókat. A szentélyben ma is érezhető a korok egymásra épülése: a középkori alapok, a barokk pompája és a 20. századi restaurálás harmóniája különleges, egyedülálló atmoszférát teremt.
A templom történetének egyik legfontosabb ereklyéje Boldog Gizella királyné földi maradványa, amely 1996 óta a főszékesegyházban található. A hívek és látogatók számára ez különösen meghitt helyszín, ahol Magyarország keresztény gyökereivel és a magyar királyság születésének emlékével találkozhatnak.
A Szent Mihály Főszékesegyház 1981-ben elnyerte a basilica minor rangot – ez az egyházi cím méltó elismerése annak a több évszázados történetnek, amelyet falai őriznek. Aki ellátogat ide, nem csupán egy templomot lát, hanem egy nemzeti történelmi emléket, ahol a hit, a kultúra és a történelem szorosan összefonódik.
A barokk elegancia nyomában – a Nagypréposti Ház
A várnegyed szívében, történelmi épületek között áll a Nagypréposti Ház, amely a veszprémi püspökség egyik legrégebbi és legjellemzőbb barokk épülete. Bár külső megjelenése ma is hibátlan harmóniát sugároz, falai mögött több évszázad története és újjászületése rejlik.
A ház helyén egykor két különálló lakóház állt. Ezeket Padányi Bíró Márton nagyprépost vásárolta meg, majd 1741-ben egységes, barokk stílusú rezidenciát építtetett a telken. Az eredeti épület az egyházi ranghoz illő eleganciát és visszafogott, klasszicizáló ízlést képviselte, a korabeli püspöki udvar egyik meghatározó épületeként.
A történelem azonban a Nagypréposti Házat sem kímélte. Tűzvész pusztította el, mint annyi más várbéli épületet, ám a ház – szimbolikusan is – újjászületett a hamvaiból. 1901-ben történt meg a jelentős átépítés, amely során a ma is látható arányos, igényes homlokzati formát nyerte el. Az új stílusban már a századforduló eklektikus ízlése is megjelent, mégis megőrizve a barokk építészeti örökséget.
A Nagypréposti Ház napjainkban is egyházkormányzati központként szolgál, és a jelenlegi felújítási program célja, hogy az épület eredeti arculatát megóvva, korszerűen újuljon meg. A munkálatok után a látogatók – ha nem is minden részletében, de kívülről – ismét megcsodálhatják majd a város egyik legszebb történelmi épületét, amely méltón őrzi a veszprémi vár múltját és hagyományait.
Aki végigsétál a várnegyed macskaköves utcáján, észrevétlenül is megérzi a hely szellemiségét – itt a történelem nem csupán a falakban, hanem a légkörben is jelen van. A Nagypréposti Ház ennek a különleges múltidéző világnak egyik legfinomabb, mégis meghatározó darabja.
Gizella Kápolna
Az Érseki Palota és Nagypréposti Ház között elhelyezkedő, a mai terepszintnél mélyebben fekvő, kisméretű, egyhajós, kétszintes – Európában is ritkaságszámba menően kialakított – gótikus kápolna. Architektúrája itáliai-bizánci stílusú kifestése egykorú lehet az építéssel. A XIII. század második felében épült, és vélhetőleg egyidős a székesegyház XIII. században épült gótikus részével, valamint a Szent György Kápolna korabeli újjáépítésével.
Szakrális funkciója az újkorban részben megszűnt, így a XVIII. század első felében az alsó szintet már bortárolásra használták. 1938-ban ugyan restaurálták, de eközben a barokk berendezést és átfestéseket eltávolították, a szentélyablakot beszűkítették, és kialakult a ma is látható formája. Az 1980-as évek végén Kralovánszky Alán vezetésével elkezdték a régészeti feltárásokat, a tényleges helyreállításig azonban 1990-ig várni kellett.
Érseki Palota
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Forrás és további információk: castellum.hu
Térkép:
