Ez a bájos horvát kisváros Ludbreg nemcsak a régió egyik legszebb települése, hanem Horvátország és Közép-Európa egyik legjelentősebb, pápai bullával is igazolt eucharisztikus zarándokhelye.
Ludbreg területe már az őskor óta lakott, amit számos régészeti lelet bizonyít. A kutatások feltárták, hogy egykor illírek, kelták és rómaiak is megtelepedtek ezen a stratégiai ponton, ahol a kelet-nyugati és észak-déli kereskedelmi utak keresztezték egymást. A települést mai nevén először 1320-ban említik írásos dokumentumok egy erődítmény kapcsán. A XV. századra fontos mezővárossá fejlődött, amely a templom köré szerveződött. A várost neves nemesi családok birtokolták, köztük a magyar történelmi emlékezetben is fontos Batthyány család, akikről a város ma is látható, impozáns barokk kastélya a nevét kapta.
A Batthyány család a történelmi Magyar Királyság egyik legbefolyásosabb főnemesi famíliája volt, amely a magyar-horvát államközösség révén jelentős politikai, katonai és birtokosi szerepet játszott Horvátország és Szlavónia területén. Kapcsolatuk a térséggel évszázadokon átívelő, és mind a történelemben, mind az épített örökségben mély nyomokat hagytak. A Batthyányak közül többen is betöltötték a horvát-dalmát-szlavón báni méltóságot, amely a királyság egyik legmagasabb tisztsége volt:
Batthyány Ferenc (1497–1566): Kétszer is volt horvát bán (1522–1526, majd 1527–1531 között). Részt vett a mohácsi csatában, majd I. Ferdinánd hűséges támogatójaként kulcsszerepe volt a horvát és a délnyugat-magyarországi területek törökkel szembeni védelmében.
I.Batthyány Ádám (1662–1703): Altábornagy és országbíró, aki 1693-tól haláláig töltötte be a horvát báni posztot. Jelentős szerepet vállalt a török kiűzésében, harcolt Kanizsánál és a Dráva mentén. Felesége, gróf Strattmann Eleonóra révén jött létre a család Batthyány-Strattmann ága.
Batthyány Károly József (1698–1772): Kiemelkedő hadvezér, Mária Terézia hű embere és II. József nevelője, aki 1743 és 1756 között volt Horvátország bánja. (Később hercegi rangot kapott). Bánként ő szervezte és vezette a horvát csapatokat a Habsburgok oldalán az osztrák örökösödési háborúban.
A Batthyányak horvátországi jelenlétének legfontosabb és máig leglátványosabb helyszíne a Varasd (Varaždin) megyében fekvő Ludbreg (régi magyar nevén: Ludasberc). A várost és uradalmát 1695-ben szerezte meg a család, amikor II. Batthyány Ádám feleségül vette Strattmann Eleonórát. Ludbreg ezt követően a Batthyányak egyik legfontosabb déli központjává vált.
A Batthyány-kastély: A település közepén ma is álló, impozáns barokk kastélyt Batthyány Lajos (Károly József testvére, Mária Terézia kancellárja és nádor) építtette 1745 és 1753 között. Az épületet egy korábbi reneszánsz udvarház és vízivár alapjainak felhasználásával emelték. A kastély egy masszív, 32×33 méteres, háromszintes tömb, amely egy belső udvart zár körbe.
Ludbreghez egy jeles magyar irodalmi kötődés is tartozik. A kastélyban szolgált tiszttartóként a XVIII. század elején Faludi János, az ő fia volt Faludi Ferenc (1704–1779) jezsuita szerzetes, író, költő és műfordító, a magyar barokk irodalom egyik legfontosabb alakja.
A XIX. században a kastély állapota romlani kezdett. Utolsó tulajdonosa, a „szegények orvosaként” ismert Batthyány-Strattmann László 1923-ban adta el a birtokot, amely végül 1939-ben a város tulajdonába került.
A ludbregi Batthyány-kastély (horvátul: Dvorac Batthyany) ma Horvátország egyik kiemelkedő, szépen felújított műemléke. Jelenleg is fontos funkciókat lát el: itt működik a Horvát Restaurátori Intézet egyik neves regionális központja, ezen kívül a város közigazgatásának és kulturális életének is meghatározó helyszíne.
A Batthyány-kastély az ország egyik legjelentősebb barokk műemléke, amely szorosan összefonódik a magyar történelemmel és egy híres vallási csodával is. A mai épület helyén már a XIV. században állt egy vár, amelyet 1320-ban említenek először az oklevelek.
A török időkben reneszánsz vízi várrá alakították, vizesárokkal és falakkal körülvéve. A Batthyány család 1695-ben szerezte meg a birtokot. A ma látható reprezentatív, barokk stílusú kastélyt gróf Batthyány Lajos (Magyarország utolsó nemzeti nádora) építtette 1745 és 1753 között. Joseph Huber stájer építőmester tervezte a háromszintes, belső udvaros épületet.
Ma a kastély nem csupán múzeum, hanem egy modern szakmai központ is. Itt működik a Horvát Restaurátor Intézet egyik legfontosabb részlege, ahol nemzetközi szinten is elismert műtárgyvédelmi munka folyik. Kiállításoknak, koncerteknek és ünnepi eseményeknek ad otthont. Az épület egy részében kapott helyet a polgármesteri hivatal is.
A kastély legkülönlegesebb része a Szent Kereszt-kápolna, amely egy 1411-ben történt eucharisztikus csoda helyszíne. A legenda szerint egy kétkedő pap kezében mise közben a bor valódi vérré változott a kehelyben.
A legenda szerint a Batthyány-kastély Szent Kereszt-kápolnájában egy pap szentmisét celebrált, de a felajánláskor kételyei támadtak a bor és a kenyér átlényegülését illetően. A történet szerint a kétely pillanatában a kehelyben lévő bor valódi emberi vérré változott. A pap a vért egy üvegcsébe rejtette, és befalaztatta a kápolna falába. Titkát csak halálos ágyán vallotta meg.
A hírek végül Rómába is eljutottak. X. Leó pápa vizsgálatot rendelt el, majd 1513. március 19-én kiadta a hivatalos pápai bullát, amely elismerte a csodát. Úgy tartják, a pápa maga is mezítláb, kezében az ereklyével vezette a díszes körmenetet Róma utcáin, mielőtt visszaküldte volna azt Ludbregbe.
Egy fogadalom 250 éves útja
1739-ben rettenetes pestisjárvány pusztította Horvátországot. A horvát szábor (parlament) Varasdon ülésezett, és ünnepélyes fogadalmat tettek: ha a járvány véget ér, hálából szentélyt építenek a Szent Vér tiszteletére. Bár a járvány elmúlt, a politikai és történelmi viharok miatt az ígéret betartása elmaradt. Csaknem 200 évvel később, a mára boldoggá avatott Alojzije Stepinac zágrábi érsek kezdeményezésére gyűjtés indult az építkezésre, ám a helyszín körüli viták és a második világháború kitörése ismét megállította a folyamatot.
A végső áttörést a horvát függetlenség hozta meg:
- 1992: A plébánia megkapta az 5 hektáros területet az építkezéshez.
- 1993. szeptember 4.: Letették az alapkövet.
- 1994. szeptember 4.: Pontosan egy évvel később Franjo Kuharić bíboros felszentelte a modern Szent Vér Szentélyt.
A vér ereklyéjét ma már a városi plébániatemplomban őrzik, de a kastélykápolna freskói (Packai Mihály alkotásai 1753-ból) részletesen bemutatják a csoda történetét.
Ludbreg napjainkban: Zarándoklat és a Világ Közepe
Ma az ereklyét a város központjában álló Szentháromság-templomban őrzik. Minden év szeptemberének első vasárnapján, a Szent Vasárnap (Sveta Nedjelja) ünnepén hívők tízezrei érkeznek a városba.
Ludbreg, a „Világ Közepe”
Gondoltad volna, hogy a világ közepe nem egy nyüzsgő metropolisz, hanem egy hangulatos horvát kisváros? Ludbreg büszkén viseli a Centrum Mundi, azaz a „Világ Közepe” címet, és a helyiek gondoskodtak is róla, hogy ezt egyetlen idelátogató se felejtse el.
A cím nem csupán egy hangzatos turisztikai fogás. Egy régi helyi legenda szerint, amelyet később egy svájci művészettörténész játékos földrajzi számításai is alátámasztottak, Ludbreg valóban egy különleges mértani középpont. Ha a térképen a várost tesszük meg origónak, azt láthatjuk, hogy számos európai nagyváros – köztük Budapest és Bécs is – hajszálpontosan egyenlő távolságra fekszik innen.
Ez a földrajzi érdekesség a város főterén kézzelfogható formát is öltött:
A Centrum Mundi mozaik: A kövezeten kialakított, látványos koncentrikus körök jelölik ki azt a bizonyos középpontot, ahonnan a távolságok mérhetők.
A talapzat: A mozaik mellett egy külön erre a célra emelt emlékmű hirdeti a város egyedi pozícióját.
Ludbreg így egy egészen különleges atmoszférájú hellyé válik. A híres vallási relikviákhoz kötődő elmélyült, spirituális élményt tökéletesen kiegészíti ez a játékos földrajzi legenda. Aki rááll a főtéri mozaik közepére, egy pillanatra tényleg úgy érezheti, hogy nemcsak a hit és a történelem, de a térkép szerint is Európa – és a világ – szívében áll. 
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: