Birgu története elválaszthatatlan Málta tengeri múltjától. Míg a sziget régi fővárosa, Mdina a szárazföld belsejében, egy védett dombtetőn bújt meg, addig Birgu mindig is a külvilág felé nyitott kapu volt a Nagy Kikötő (Grand Harbour) vizén.
A kezdetek és a középkor: A „Castrum Maris” árnyékában
A terület már a föníciaiak és a rómaiak idején is lakott volt, köszönhetően kiváló természetes kikötőjének. A város valódi jelentősége azonban a középkorban kezdett kirajzolódni.
A mai Szent Angyal-erőd (Fort St. Angelo) helyén már a XIII. században állt egy erődítmény, amelyet a latin források Castrum Maris (Tengeri Vár) néven emlegettek. Ez volt a sziget katonai uraianak székhelye. Míg a nemesség Mdinában élt, Birgu a tengerészek, kereskedők és kézművesek otthona volt. Az Aragóniai Korona uralma alatt (1282–1530) virágzó kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Szicíliával és Spanyolországgal.
A Lovagrend Érkezése (1530–1565): Az aranykor hajnala
Amikor V. Károly német-római császár Máltát a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendnek (későbbi Máltai Lovagrend) adományozta, a lovagok nem Mdinát választották központjuknak. A Máltai Lovagrend (hivatalos nevén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Rend) egyike a legrégebbi katolikus szerzeteknek, amelynek története közel ezer évre nyúlik vissza. Kettős természettel bír: egyszerre vallási rend és a nemzetközi jog szuverén alanya.
A Rend eredete 1050 körülre tehető, amikor Amalfiból származó kereskedők Jeruzsálemben ispotályt (kórházat) alapítottak a Szentföldre érkező zarándokok ellátására. Az intézmény Keresztelő Szent János védelme alatt működött, és szerzetesek látták el a betegeket. II. Paszkál pápa 1113-ban ismerte el hivatalosan a közösséget. A XII. század elején a Rend feladatai kibővültek: a betegápolás mellett fegyveres védelmet is biztosítottak a zarándokoknak, így váltak lovagrenddé.
Máltai Lovagrend katonája
Jelmondatuk hűen tükrözi kettős küldetésüket: „Tuitio fidei et obsequium pauperum”, azaz „Védelmezni a hitet és szolgálni a rászorulókat”. 
A Szentföld 1291-es elvesztése után a Rend először Ciprusra kényszerült, majd később Rodosz szigetén telepedtek le, ahol jelentős tengeri hatalommá váltak.
A máltai időszak (1530–1798)
Miután Rodoszt is el kellett hagyniuk, 1530-ban V. Károly német-római császár Málta szigetét adományozta a lovagoknak. Itt építették ki új központjukat, és innen védték a keresztény Európát.
- 1565: A Rend történelmének egyik legfontosabb eseménye a „Nagy Ostrom” volt, amikor sikeresen visszaverték az Oszmán Birodalom támadását Máltánál.
- 1566: A győzelem után megalapították az új fővárost, Vallettát.
A máltai uralomnak 1798-ban szakadt vége, amikor Napóleon elfoglalta a szigetet és elűzte a Rendet. Málta elvesztése után a Rend végül Rómában talált új otthonra, ahol a mai napig működik központjuk, és ahol területen kívüliséget élveznek. A Máltai Lovagrend a történelem során megőrizte nemzetközi jogi szuverenitását: saját kormánya van, diplomáciai kapcsolatokat tart fenn más államokkal, és saját útlevelet bocsát ki. Tagjai szerzetesi fogadalmat tesznek (szegénység, tisztaság, engedelmesség), jelképük pedig a nyolcágú fehér kereszt, amely a nyolc boldogságot szimbolizálja.
Napjainkban a Rend visszatért eredeti, ispotályos küldetéséhez: több mint 120 országban végeznek kórházi, orvosi és szociális tevékenységet, valamint nyújtanak humanitárius segítséget fegyveres konfliktusok és természeti katasztrófák áldozatainak. Munkájukat világszerte mintegy 13 500 tag, 95 000 önkéntes és 52 000 alkalmazott segíti. Mivel ők tengerész szerzetesrend voltak, szükségük volt a flottájuk számára biztonságos horgonyzóhelyre.
- Az új főváros: 1530-ban Birgu lett a Rend központja (Convent). A lovagok azonnal hatalmas építkezésekbe kezdtek: megerősítették a Castrum Marist (ekkor neveztek el Szent Angyal-erődnek), és felépítették az Auberge-öket (a különböző nyelvi csoportok szállásait), kórházat és fegyvertárakat.
- A Collachio: A várost két részre osztották: a Collachio volt a lovagok elzárt lakónegyede, míg a többi rész a lakosságé maradt.
A Nagy Ostrom (1565): A tűzpróba
Birgu történelmének legmeghatározóbb eseménye az 1565-ös Nagy Ostrom volt, amikor a hatalmas Oszmán Birodalom seregei megpróbálták elfoglalni a szigetet.
Az 1565-ös Nagy Ostrom
Jean Parisot de Valette nagymester Birguból irányította a védelmet. A városfalak és a Szent Angyal-erőd hónapokon át állták a szakadatlan ágyútüzet. A lakosság – nők és gyerekek is – aktívan részt vett a harcokban, forró vizet és szurkot öntve a támadókra. A törökök végül vereséget szenvedtek és elvonultak. A győzelem emlékére a Nagymester a várost átnevezte: Birgu helyett Città Vittoriosa (A Győzedelmes Város) lett a neve.
Valletta árnyékában (1571–1798): A tengerészeti központ
A győzelem után a Lovagrend úgy döntött, hogy a szemközti Sciberras-hegyen egy új, még erősebb várost épít: Vallettát.
A költözés: 1571-ben a Rend átköltözött Vallettába. Vittoriosa elvesztette fővárosi rangját, de nem veszített jelentőségéből.
A Flotta otthona: A Rend gályái továbbra is Vittoriosa partjainál horgonyoztak, itt működött a hajóépítő üzem és a tengerészeti parancsnokság.
Az Inkvizíció: 1574-től Vittoriosa lett a pápai inkvizítor székhelye Máltán. Az Inkvizítorok Palotája évszázadokon át a római egyház hatalmi központja volt a szigeten, börtönökkel és bírósággal. (Ma ez a világ egyik kevés látogatható inkvizítori palotája).
A Brit Uralom (1800–1979): A Királyi Haditengerészet Bázisa
Amikor a britek átvették az uralmat Málta felett, Vittoriosa szerepe ismét felértékelődött a Földközi-tengeri flotta (Royal Navy Mediterranean Fleet) számára.
A kikötőt modernizálták, dokkokat, raktárakat és pékséget építettek (ez utóbbi épületében működik ma a Tengerészeti Múzeum).
HMS St. Angelo: A britek a Szent Angyal-erődöt „kőhajóvá” nyilvánították, és a Királyi Haditengerészet főhadiszállásaként működött HMS St. Angelo néven.
A II. Világháború és az Újjászületés
A brit haditengerészeti jelenlét miatt Vittoriosa elsődleges célpont volt a II. világháborúban. A német és olasz légierő szőnyegbombázásai során a város épületeinek jelentős része megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott. A lakosság nagy része elmenekült. A háború utáni évtizedekben a város sokáig romos és elhanyagolt volt. A fordulatot a 2000-es évek hozták el: hatalmas felújítási programok indultak. A vízparti sétányt (Waterfront) rendbe hozták, a régi palotákat restaurálták, és a város ma már Málta egyik legelegánsabb turisztikai célpontja, ahol a luxusjachtok az 500 éves falak tövében parkolnak. De ez már egy másik történet.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Rekonstrukciós képek – Gemini PRO
Térkép: