Szobrok és tornyok – Károly híd, Prága 2. rész
Cikksorozatunk első részében a híd történetét ismerhettük meg. Kiderült az is, hogy mi volt a legjobb kötőanyag a középkori cseh mesterek szerint. Mostani cikkünkben további érdekességeket tudhatnak meg a híd építéséről. A két hídfőnél található különleges tornyok mellett bemutatunk néhányatat az érdekesebb szobrok közül.
Egykoron itt vezetett át a cseh királyok koronázási menete a Lőportoronytól a Hradzsinig. A több mint 600 éves kőátjáró két végét gótikus hídtornyok zárják le.
A Lőportorony (Prasná brána) a régi Prága egyik legjelentősebb épülete, az Óváros erődítéseinek legszebb maradványa. A városfal tizenhárom kapuja közül egyedül ez maradt meg. A Na příkopě és a Celetná utca sarkán, a Reprezentációs ház közelében áll.
A Hradzsin (csehül: Hradčany) Prága egyik történelmi negyede. A szűkebb és használatosabb értelemben a vár és a Hradzsin két külön városrész; a Hradzsin a vártól északra és nyugatra terül el. A vár már a 9. században állt, a zömmel a szolgaszemélyzet lakhelyeiből álló Hradzsin csak 1320-ban alakult ki és kapott nevet. Mindkét helyről egy külön cikkben írunk majd részletesen.
Az 516 méter hosszú és majdnem 10 méter széles építményt, 16 pillér tartja. Az építéséről készült animáció részletsen bemutatja az munkafázisokat:
A hidat csehországi fehér mészkő-kváderkőböl építették. (A kváder szabályos alakra, általában négyszög alapú hasábbá faragott építőkő. Fontos ismertető jegye, hogy nem vakolják be, tehát a fal síkján látható marad.)
Az Óvárosi torony – (Staroměstská mostecká věž) – a világ egyik lenyűgöző gótikus építménye.
A tornyot Peter Parler építette IV. Károly császár felkérésére a XIV. század közepén.
A kapu 8 méter széles boltíves kialakítású. Szimbolikus diadalívként képzelték el, amely alatt cseh királyok mentek koronázásuk során az Óváros tér felől.
A tornyot érdekes szobrok díszítik: oroszlán, sas, griff, jégmadár, IV. Károly szobra.
Kisvárosi hídtornyok – (Malostranské mostecké věže) két különböző magasságú és stílusú torony a Károly-hídon. Az alacsonyabb torony a XII. században épült, a magasabb a XV században.
Az alsó tornyot Juditina-nak hívják, román stílusban épült, az első kőhíd részeként. A modern gótikus tornyot a XV. század elején építették a második román stílusú torony helyén.
Sokak számára nem csak a látvány miatt volt “marasztaló” az alacsonyabb torony, ugyanis az épület 1784-ig börtönként üzemelt…
A magasabb tornyot 1464-ben építették már gótikus stílusban. Ez az épület a Károly híd másik oldalán található Óvárosi Hídtoronyra sok mindenben hasonlít.
A torony 45 méter magas. Josef Mocker építész helyreállítása során 1879-83-ban kapta meg mai formáját.
Az UNESCO világörökségeként számontartott hídon 30 szobor, illetve szoborcsoport áll, többségük barokk stílusú. Sokat közülük magánszemélyek, testületek, intézmények, szerzetesrendek állíttatták rendszerint fogadalomból vagy hálaképpen, vagy valamilyen különleges alkalomból.
A legtöbbet 1706 és 1714 között helyezték el a jezsuiták kezdeményezésére, a katolikus hit erősítésére.
Elsőként a hídon kivégzett Nepomuki Szent János alakját állították fel (eredetijét még az 1400-as években, a ma is látható szobrot 1683-ban), utolsóként Szent Cirill és Metód kettősét 1938-ban.
A hídon 30 szobor, illetve szoborcsoport látható; többük talapzatát a főalakokhoz kapcsolódó, jellemzően bronz domborművek díszítik. A világ egyetlen más hídján sem állítottak fel ilyen sok szobrot.
A mai szobrok legtöbbje barokk stílusú, és 1700 körül, egyenként helyezték el őket. Az évszázadok során a hídon található szobrok elég nagy “vándorlásban” voltak.
A leghíresebb a Kálvária – Szent kereszt-szoborcsoport
A szoborcsoportot a XVll. század első felében állították fel. Azon a helyen áll, ahol a XIV. században már állt egy gótikus kereszt. Az fából készült, és 1361-ben állították.
A huszita háborúban azonban elpusztult (1419-ben), és helyére ismét fából készült el az új feszület. A harmicéves háborúban, amikor a svédek ágyúval lőtték a Hídtornyot, akkor semmisült meg ismét.
Ezután már tartós anyagból készült mind a feszület, mind a mellette álló, és 1861-ben felállított homokkő szobrok. Ezek Emanuel Max munkái, és Szűz Máriát, és János evangelistát ábrázolják.
Az arany, héber nyelvű feliratot egy zsidó kereskedő költségén tették fel 1696-ban, akit azzal gyanúsítottak, hogy kigúnyolta a keresztet. A feszületen a felirat eredetileg ólomból készült. Szent, szent, szent az Isten a fordítása.
A híd északi oldalán az első szoborcsoport főalakja Szűz Mária, karjában a kis Jézussal.
Tőle balra térdel Szent Bernát. Máriától jobbra Krisztus keresztre feszítésének eszközei: a kereszt, a szivacs és a Jézus testét átszúró lándzsa. A szoborcsoport közepén pedig a kakas, az árulás szimbóluma látható.
A hídon látható harminc szobor legtöbbje barokk stílusú, 1683-1714 között született alkotás. A bal oldal második szobra az éppen alamizsnát osztó Szent Borbála, Szent Ágnes és Szent Margit.
Madonna, Szent Domokos és Aquinói Szent Tamás
A következő szoborcsoportban Krisztus anyai ági felmenőit láthatjuk. A főalak Szűz Mária, bal karján a kis Jézussal. A másik oldalról a jóval kisebb alakként megformált Szent Anna karolja át lányát. Ő a fiktív szentek egyike, akit — férjével, Szent Joachimmal együtt — több mint egy évszázaddal az Újszövetség eseményei után találtak ki Jézus ismeretlen őseinek pótlására.
E legenda szerint még Jézus születése előtt meghalt, tehát együttes ábrázolásuk a szimbolikus időrendet jelképezi; hármuk együttes megjelenítését nevezik németül „Anna selbdritt”-nek (Heilige Anna selbdritt). Ezért a Károly-hídon lévő szoborcsoportot gyakorta egyszerűen „Szent Anna-szobor” néven említik. Az alkotás azt a fiktív pillanatot jeleníti meg, amelyben a Nagy Heródes halála után Egyiptomból visszatérő Mária és Jézus találkozhatott volna Annával.
Továbbhaladva baloldalt a Kálváriát (keresztlevételt) láthatjuk; a középkorban rendszerint itt tartották a kivégzéseket. 1859-ben ezt a szobrot is lecserélték. A pietà a Fájdalmas Szűzanya megjelenítésének leggyakoribb módja.
A kompozíció központi alakja János apostol; egyik oldalán istenanya az ilyen ábrázolásokon szokásos módon tartja ölében Krisztus testét, a másik oldalon Mária Magdolna térdelve zokog.
Akik szeretnék beazonosítani a szobrokat, azoknak itt a teljes lista. A számozás az Óvárosi-toronytól indul. A híd északi oldalán vannak a páratlan számok.
- Szűz Mária és Szent. Bernard, 1709
- Ivo, 1711
- Szűz Mária és Aquinói Tamás, 1708
- Barbara, Margit és Erzsébet, 1707
- Kálvária, 1707
- Pieta (Krisztus siralma), 1859
- Anna, 1707
- Szent József Jézussal, 1854
- Cyril és Methodius, 1928
- Szent Ferenc, 1711
- Keresztelő János, 1855
- Christophe, 1857
- Norbert, Vencel és Zsigmond, 1853
- Borgia Ferenc, 1710
- Jan Nepomuk, 1683 – a híd legrégebbi szobra
- Ludmila és Vencel, 1720
- Padovai Antal, 1707
- Ferenc Szeráf, 1855
- Judas Thaddeus, 1708
- Vincent Ferrersky, 1712
- Ágoston, 1708
- Nikolay, 1708
- Caetan Tienskiy, 1709
- Lutgard, 1710
- Fülöp, 1714
- Vojtech, 1709
- Szent Vitus, 1714
- János, Félix és Iván, 1714
- Cosmas és Damian, 1709
- Vencel, 1859
Először Nepomuki Szent János, Csehország védőszentjének szobrát állították fel, még az 1400-as években, a legtöbbet pedig 1683–1714 között. Azóta csak cserélgetik őket – a legkorábban felállítottakat azért kellett eltávolítani, mert a homokkőből faragott szobrok nem bírták az időjárás viszontagságait. Nepomuki Szent János szobra kivétel: ezt bronzból öntötték.
Gyakran a Nepomuki Szent János szobrán található domborművet is megérintik, hogy szerencsét hozzon. Ezek a csodatévő “érintések” nem tesznek jót a szobroknak… Volt aki néhány éve úgy gondolta, hogy egy kőkardot kell a lakásán megérinteni, hogy csoda történjen vele… Ezért egyszerűen letörte a kardot és hazavitte…
Ma már a szobroknak sajnos csak a másolata látható a hídon. Az eredeti szobrok, vagy azok részei lapidáriumban találhatóak. (Lapidárium –kőtár a (latin lapidarius – kő szóból) Hely, ahol természetes előfordulású köveket vagy szobrok, síremlékek, emlékművek és műemlék épületek maradványait őrzik és bemutatják.)
Az első gázlámpákat 1866-ban szerelték fel a hídon, 1870-től omnibuszok, később lóvasút közlekedett rajta, a lovakat 1905-ben villamosok, majd 1908-tól buszok váltották fel.
A Lőportoronytól a Hradzsinba tartó úton ma is olyan tömeg sétál, mintha minden nap koronázási ünnepség lenne.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Károly híd – Prága
Információk: Wikipédia
